Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

38.☆

*Adam*
Mikor felkeltem Zoét már nem éreztem a kezem között. Azonnal kipattant a szeme. Szerencsére egyből megpillantottam nyugodt, alvó arcát, enyhén nyílt ajkait, és szétterülő gyönyörű szőke haját.
Csak mosolyogva figyeltem, ahogy mellettem alszik.
-Na bámulj..-morogta álmosan, majd tenyerével eltolta az arcomat, majd hátatfordítva nekem folytatta az alvást.
-De annyira szép vagy. -másztam hozzá közelebb, és átkaroltam.
Nyakához fúrtamba fejemet, beszívtam imádnivaló virág illatát, és egy apró puszit nyomtam a nyakára. Érezetem, hogy összerezzen, és kirázza a hideg. Valószínüleg..jó értelemben. De azért növeli az így is nagy önbizalmamat, hogy ilyen reakciót váltok ki, egy ilyen lányból.
-Hagyj aludni. -dünnyöggi mogorván továbbra is.
-De akarom puszilgatni a barátnőmet. Főleg, hogy érzem, hogy neki is tetszik. -simítok végig az oldalán, ahol felcsúszott a pólója..ennek eredménye képp, megint libabőrős lesz.
-Nem is tetszik. És nem is vagyok a barátnőd. -löki arrébb a kezemet. Aucs. Ez azért fájt..
-Nagyon durcás vagy ma. -mondom kunvogva.
-Én a helyedben nem csodálnám..-válaszolja flegmán. Nem ebből elég.
Háttal az ágyra fordítom, majd rámaszok, két karom a feje mellé támasztva. Alig pár centi van az arcunk között. Már kicsit sem álmosan inkább ijedten mered rám, mire én csak elmosolyodok.
-Adam. Mit csinálsz? -kérdezi halkan.
-Mi az, hogy nem tetszik az ébresztésem? -eröltetek magamra valami komoly hangot. De majdnem elnevetem magam, amikor olyan arcot vág, mintha valami pszichopata lennék.
-Bocsánat. Tetszett..csak bocsánat. -néz zavartan össze-vissza.
-Csak hülyéskedek te idióta..nem vedd komolyan. -nevetek el végül magam, majd egy csókot nyomok az ajkaira.
-Akkora köcsög vagy. Tudod, hogy megijedtem? -csap egyet a mellkasomra.
-Egyrészt: Aucs. Másrészt pedig..térjünk vissza arra a kijelentésedre, hogy nem vagy a barátnőm. Akkor most, hogy is van ez? -tértem vissza a komoly hangomra..most viszont nem eröltetett volt.
-Hát igzából..hivatalosan nem vagyok a barátnőd. -húzta el oldalra a száját. Ez alaphelyzetben szexi lenne..igy is az..főleg ilyen pózban..de most koncentráljunk az utóbbi kijelentésére.
-Miért, hogy lenne hivatalos? Írjuk ki Facebookra? Vagy mi? -néztem rá értetlenül.
Valószínüleg a Facebookos poénomom akadt fent, mert úgy nevet, mint aki élete viccét hallotta. Két kezével az arcát fogja, és úgy nevet, én meg két kézzel a feje mellett támaszkodva, mosolygova nézem a jelenetet.
Halálosan aranyos..
De mikor végre abbahagyja a nevetést, és szinte már könnyes szemekkel néz rám, mégjobban elkábulok.
Egyre csak közelítam az arcomat, majd újból megcsókólom. Az ajkunk szinte összefonódik, a nyelvem pedig bejutást kér amit szinte egyből meg is kap. Fordított a helyzetünkönk, így már ő van felül. Tenyeremmel feljebb tolva a pólóját, fogom meg a derekát, így közelebb vonva magamhoz. Ő két kezével, hol az arcomat fogja, hol a hajamba túr.
-És hogyan lehetnél a barátnőm? -válok el tőle, mielött még ennél is jobban elveszíteném az eszemet.
-Mondjuk..ha megkérdeznéd. -rántja meg a vállát..majd felül..így pontosan a csípőmre ülve. Nem tudja, hogy milyen nehéz visszafogni magamat, az ő jelenlétében..hátha még ilyeneket csinál.
-Rendben. Azt a kérdést viszont nem itt, és nem így fogom feltenni. -mutatok kettőnkre.
-Érthető. -bólint, majd kezét a mellkasomra téve nyom puszit az ajkamra, és lemászik rólam, és az ágyról is.
-Most viszont szerintem haza kéne mennem. -néz körül a szobában a cuccait keresve, amiket sikeresen meg is talál.
-Ezeket viszont. -mutat a pólómra és az alsógatyámra, amiket éppen ő visel. -Megtarthatom? Olyan illata van, mint neked. Légyszi. -néz rám boci szemekkel.
-Hihetetlenül aranyos vagy. Legyen a tiéd. -mosolygok rá.
-Köszönöm. Imádlak. -azzal kiviharzik a szobából.
-Én is téged..-motyogom, mivel tudom, hogy úgysem hallja.

Már kialakult egy kisebb terv, hogy hogyan kérdezzem meg tőle, ezt az igencsak fontos kérdést. De elöbb el kell intéznem valamit.
Beszélnem kell erről Daviddel..
Hiszen Zoé mondta, hogy neki olyan David mintha a bátyja lenne.
Gyorsan átöltözök, majd sietek is a szobájukhoz.
Bekopogok, majd pár másodperc múlva Dylan nyit ajtót.
-Heló. David? -pacsizok le vele, köszönés képpen.
Ő hátraszól a bátyámnak, aki egyből meg is jelenik az ajtóban.
-Mi kell Tesó? -pacsizok le vele is.
-Beszélnünk kell. -mondom komolyan.
Ő csak bólint, kijön a szobából becsukva maga mögött az ajtót.
-És miről kéne beszélnünk? -fordul felém, majd reflexből elkezdünk sétálni a helyünk felé, az erőben lévő padhoz.
-Inkább kiről. Zoéról.. -nyögtem ki nagy nehezen. Nem tudom, hogy David meg akar-e majd ütni e-miatt, vagy inkább velünk együtt örül.
-Na, mi történt tesó, ide a részletekkel! -vágott hátba, amolyan "büszke vagyok rád" lendülettel..lényegében megütött, de ez jó fajta ütés volt.
-Hát..igazából, lehet hogy nem sokára együtt leszünk. -jelentettem ki büszkén, miközben leültem az erdő közepén lévő padra. Emlékszem, éppen ki voltam burva, szóval idejöttem és rágyujtottam..Zoé pedig meglátott. Elég kellemetlen volt. De arra is emlékszem, hogy egyszer kért a cigimből is..de nem adtam belőle.
Szóval igazából..nem is zavarja, ha cigizek.
Annyira elgondolkodtam, hogy közben észre sem vettem miket beszél David. Csak mondja-mondja, és ötletem sincs, hogy mit.
Most valami olyasmiről beszél, hogy:
-De a gyógyszer sem rossz, de az drága, szóval nem tudom..de találjatok ki valamit. Nem leszek nagybácsi.. -szóval ja, mostmár kezdem érteni, hogy mit is magyaráz.
-Na oké, hogy a faszba jutottam el idáig? És mégis miért.. -néz rám felháborodottan, mintha én lennék a hibás.
-Én aztán nem tudom, már vagy negyed órája nem is figyelek. -emelem fel védekezve a kezem, de közben azért nevetek.
-Ja. Köszi. Lehet jobb is. -rántja meg a vállát nevetve. Benyúl a gatyazsebébe, és elővesz egy ismerős dobozt.
-Kell? -húz ki, majd nyújt át belőle egy szálat.
-Nem tudom. -nézek rá kételkedve. Lehet nem lenne jó ötlet..
-Szerintem már nem zavarná. -mosolygott egyet bíztatóan. Mennyire jó tesó az, aki biztatja az öccsét arra, hogy cigizzen?
Egy vállrántással válaszolok, majd kiveszem a kezéből a szálat.
Egy még nem árthat.
Számba veszem, majd a zsebemből kivett öngyujtóval meggyujtom. Beleszívok, és érzem ahogy a nikotin szétáramlik a testem minden részében. Őszintén, jól esik.
-Szóval mikor jöttök össze, vagy hogy van ez? -kérdezi David aránylag izgatottan.
-Hát..én tegnap elmondtam neki, hogy mit érzek..hajnali 3-kor..de az lényegtelen. A lényeg az..hogy ő is így van ezzel, szóval viszonozza. -szívok még egyet..így már duplán boldog vagyok.
-Na várjál..ugye nem üzenetben írtad meg neki? -kérdezte szinte már felháborodottan.
-Jézus úristen dehogyis. -még a kérdéssel is megsért. Attól még, hogy érzelmes köcsög lettem..attól még férfi maradtam.
-Szerencséd. De akkor még nem hivatalos a dolog?
-Ma fogom megkérdezni. Téged ugye nem zavar a dolog? Vagyis..nem ellenzed? -nézek rá azért még kételkedve..olyan mintha egy apától kéne megkérdeznem.
-Dehogy. Sőt..örülök nektek és sok sikert. Végre te is találtál egy csodás lányt aki helyre hoz, neki pedig élete első pasija aránylag normális. És mellesleg, sokat beszélt arról, hogy oda-vissza van érted. -vágott megint hátba, majd leugrott padról. Oda-vissza van értem. Ezt azért mindig jó hallani.
-Akkor ezt megbeszéltük. -vigyorogtam rá, majd elkezdtünk sétálni kifelé az erdőből. David útközben lekanyarodott valahol, azt mondta, hogy még valami csajjal dolga van..
Éppen azon gondolkodtam, hogy hogyan is kéne Zoé-t megkérdezni. Pont mikor már teljesen kezdett volna "kiforrni" az ötlet megzavartak.
Teljes boldogságban a nevemet ordítva futott felém.
-Szia. -csapódott bele a mellkasomba, majd átölelt.
-Szia. -kezdtem el nevetni, majd megsimítottam a haját, és nyomtam rá egy puszit.
-Te cigiztél. -jelentette ki továbbra is a mellkasomba burkolózva.
-Igen. -sóhajtottam egyet..igazából..nem gondoltam volna, hogy megérzi.
-Nyugi. Nem baj. -engedett el, de azzal a lendülettel megfogta a kezemet, majd a ház mögé kezdett húzni.
Egy ideig csöndben sétálgattunk, majd a fal mellett megálltunk, és rámmosolygott.
-Én szeretem az ilyen fiúkat. -mosolygott továbbra is.
Közelebb lépetem hozzá, igazából..pontosan elé álltam. Teljesen közel.
Az ajkát erősen az enyéimhez nyomtam. Még csak egy óra telt  az előző eset óta..de hihetetlenül hiányzott ez az érzés.
Felkaptam, a lábát a derekam köré kulcsolta..és befordultunk a ház mögé, ahol újra a falhoz nyomtam.
-Én meg az ilyen lányokat. -suttogtam az ajkaira két csók között.
Már megint éppen kezdtem volna elveszíteni minden irányítást amikor észbekaptam. Nem egy szobában vagyunk, mellesleg vészesen közel vagyok egy bizonyos ponthoz.
Elváltam tőle, majd óvatosan letettem a földre.
Most vagy soha..
Megfogtam a kezét, majd letérdeltem elé.
-Zoé Melanie Palmer. Lennél a barátnőm? -néztem mélyen a szemébe.
-Igen-igen-igen. -már majdnem ugrát örömében. Annyira édes..
Megöleltük egymást..szinte feltaláltunk az ölelés egyik új formáját.

Már vagy egy órája ülünk itt a falnál, egymás mellett és beszélgetünk.
A semmiről,..de mégis mindenről.
-Annyira hamar elment ez a tábor. Hihetetlen, hogy már szinte vége van. -kezdett merengve kör alakokat írogatni a tenyerembe.
-2 nap..holnap után..és vége. -én pedig merengve figyeltem őt.
-Tudtad, hogy utolsó nap lesz tábortűz? -nézett fel rám mosolyogva.
-Igen. Igazából akkor akartam elmondni, hogy szeretlek..de már nem tudtam addig várni. -nevettem egyet kínosan.
-Én is szeretlek. -fűzte össze az ujjainkat, majd rádőlt a vállamra..