Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

45.☆

-néhány nappal késöbb-

Délután 5 óra van, Adam pedig csak vacsorára jön, szóval még bőven van időm elkészülni, egy kissé összepakolni, és befejezni a stresszelést. Az ágyamon ülve képzeltem el különböző lefolyásait az estének. 3 lehetőség van. Az első, hogy az egész teljesen kellemetlen lesz, mert nincs tapasztalatunk ebben, se nekem sem anyáéknak. Nem tudunk majd miről beszélgetni, csak jönnek majd a sablon kérdések. Borzalmas. A második, a személyes kedvencem, ha apa beáll maffiafőnöknek és úgy faggatja majd Adamet mintha a Kicsilánya valamiféle védett faj lenne, amit óvni kéne és ki kéne érdemelni. Szintén borzalmas. És a harmadik az, hogy minden jól megy. Anya megpróbálja összeszedni minden főzési tehetségét, apa epőveszi a humorát, Adam az elbűvölö személyiségét..én meg majd csendben ülök az asztalnál paradicsom piros fejjel, és várom hogy vége legyen. Kevésbé borzalmas.
Sajnos még ötletem sincs, hogy mit vegyek fel, vagy hogy legyen hajam, vagy mennyi smink legyen rajtam.
És még van egy elintézni valóm; meg kell kérnem anyát, hogy Adam hagy aludhasson itt..mintha nem lett már volna alkalmunk számtalanszor együtt aludni.
Lesétáltam a lépcsőn, egészen a konyháig, ahol már anya főztjének az illata töltötte be a teret. Elővette főzési ügyességét.
-Mit szeretnél Zoé? -tér rá egyböl a lényegre, pontosan tudja, hogy nem véletlen jöttem.
-Csak annyi lenne a kérdésem, hogy Adam itt aludhatna-e vacsora után? -kérdeztem reménnyel teli hangon.
-Tekintve, hogy egy jó ideig együtt voltatok táborban, és biztos aludtatok már, így igen. -engedte meg a legnagyobb örömömre, miközben a serpenyőben lévő ételt kavargatta.
-Amúgy, mi lesz a vacsi? -érdeklődtem az ételről, mint úgy általában. Nem annyira régen ebédeltünk de az én gyomrom már is korog.
-A kedvenced. -szóval édes-chilis csirke rizzsel és párolt zöldséggel. Imádom.
-Imádlak, isten vagy. -nyomtam egy puszit az arcára, majd siettem fel a szobámba, hogy írjak Adamnek egy üzenetet.

-Sikerült elintéznem, itt tudsz aludni. Este találkozunk, de ne késs már hiányzol♥ -pötyögtem be neki az üzenetet, majd el is küldtem.

Mostmár viszont ideje lenne belekezdeni a pakolásba, és a ruha válogatásba is.

Fél nyolcra mindennel készen is lettem. Végül egy fekete szoknya és egy baracszínű trikó mellett döntöttem. Elegáns, de nem túlzottan.
A hajamat egy kicsit begöndörítettem és hagytam leengedve, sminknek pedig csak nagyon szolid szempillaspirált, korrektort és egy tusvonalat tettem fel.
Pontban nyolckor csöngettek az ajtón.
Biztos voltam benne, hogy Adam az. Gyorsan lesiettem a lépcsőn, és egyenesen az ajtóhoz szinte már-már futottam. Még utoljára megigazítottam a hajamat, majd ajtót nyitottam. Ő pedig ott állt tökèletes hajjal, fekete felsőben és térdnadrágban, 2 csokrot tartva a kezében.
-Szia Kicsim. Ezt neked hoztam. -nyújtotta át az egyik gyönyörű csokrot, majd egy apró puszit adott a számra.
-Hiányoztál. -súgta oda közben, amitől teljesen zavarba jöttem.
-Te is hiányoztál..
-

Jóestèt Mr. és Mrs. Palmer. Ezt pedig önnek hoztam. -köszönt a mögöttem álló szüleimnek, akikről ötletem sincs, hogy mikor kerültek ide, majd anyábak is átadta a virágot. Őt biztosan megnyerte.

Miután vízbe raktuk a növényeket, bele is kezdtünk a vacsorába. Egészen jól ment. Sikerült kellemes beszélgetést folytatnuk, részben általános részben pedig nem megszokott témákról. A chilis csirke isteni volt, apa nem tett fel túl személyes kérdéseket, bár a Adam családjára sikerült egy minimálisan kitérni, aminek nem igazán örültem, de úgy látszott Adamat nem zavarja annyira a dolog, felszínesen elmesélte a történeteket.
-Köszönöm a vacsorát Mr. és Mrs. Palmer. Nagyon nagyon finom volt. -köszönte meg udvariasan, mire anya elmosolyodott.
-Nyugodtan hívj Clairnek, őt pedig Billnek. -Sikerült. Ezekszerint egész jó benyomást sikerült tennie.
-Tényleg nagyon finom volt. Most viszont mennénk fel, ha nem gond. -néztem leginkább apára, inkább az ő válaszától tartok.
-Rendben, menjetek csak. -adta ki az engedélyt. Kézen fogtam Adamat, majd el is indultunk a lépcső felé. Amikor elértük az első lépcsőfokot, amikor már azt hittem volna, hogy megmenekültünk, apa utánunk szólt.
-Hé, Adam. -hallatszott át a konyhából. Ajaj.
-Tessék Mr. Palmer..vagyis Bill. -láttam Adamen is egy kicsit, hogy zavarba jött.
-Vigyázz rá Adam, és csak óvatosan. Kedvellek téged. -ez pedig engem lepett meg.. De egy örültem boldog vigyorral ajándékoztam meg apámat, nem gondoltam volna hogy ilyet fog mondani.
-Rendben Bill, úgy lesz ezt megígérem. És köszönöm. -bólintptt egyt büszkén mosolyogva.
Ahogyan az elöbb is, most is a kezénéf fogva húztam a lépcső felé. De most sikerült is felérnünk.
Ahogy beértünk a szobába, becsuktam az ajtót majd Adam felé fordultam.
-Annyira köszönöm, nagyon jól ment..-próbáltam volna köszönetet mondani amiért ma ennyire udvarias volt, de nem hagyta végig mondani. Olyan hevesen csókolt meg,  ahogy talán az elmúlt időben egyszer sem. Felkapott,  majd egyenesen az ágyamhoz vitt,  közben egy kis időre sem vált el tőle. A keze egyre és egyre feljebb haladt a trikóm a alatt, mígnem elérte a melltartóm alsó szegélyét. Hátra nyúlt majd egy laza mozdulattal kikapcsolta, és a földre dobta. Pár perc múlva levegő hiánya miatt elváltunk, majd mélyen a szemembe nézett gyönyörű zöld szemeivel.
-Annyira gyönyörű vagy. És annyira bűntudatom lenne, ha már az első nálad alvásnál megtörténne.  Különlegesebbé szeretném tenni. -nézett le rám. Részben én is így vsgyok ezzel, részben pedig hagyatam volna.
-Akkor majd különlegesebbé tesszük. -nyomtam egy puszit a szájára.
-Jó éjszakát Kicsim. -helyezkedett el mellém.
-Jó éjszakát. -bújtam közelebb hozzá.