Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

37.☆

Mire ebben a sötétben megtaláltam a telefontomat, szerintem 20 dolgot lecsaptam a helyéről, és annyi szidást mondtam el, mint életemben eddig soha.
Hajnali 3 óra van..
Már kezdtem ideges lenni, mivel a rohadt kódomat sem tudtam beírni. De mikor végre sikerül feloldanom, egyszerre dobbant és állt meg a szívem.
Adam profiljának az ikonja volt ott, egy beérkezett üzenettel.
Megnyitottam az üzenetet..

Adam Collins: Zoé..beszélnünk kéne..

Szinte rosszul vagyok, mivel nem tudom mire gondoljak..Lehet, hogy nagy baj van? Bár akkor átjött volna..ha nincs nagy baj, akkor meg ráér reggelig..

Zoé Palmer: Hajnali 3 ora van..

Adam Collins: Nem baj. Fontos. Fél óra múlva találkozunk a tónál. Siess❤

Erre az üzenetre már nem válaszoltam. Őszintén..elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha visszaaludnék.
Lehet, hogy csak meg akar szivatni, vagy valami ilyesmi.
De akkor is mennem kell. Adam-et akár hajnali 3-kor is látni szeretném.
Furcsa módon, nem kómásan keltem ki az ágyból. Csöndesen besiettem a fürdőbe, arcot és fogat mostam, megfésülködtem, majd kerestem valami ruhát.
Felkaptam egy fekete hosszúnadrágot, és egy fehér-rózsaszín mintás trikót. Felvettem a szandálom, és siettem is a tóhoz.
A szívem majd' kiugrott. De nem azért, mert siettem. Hanem azért, mert Hozzá siettem. Hajnali 4-kor rám gondolt. És kihívott a tóhoz. Átmásztam az apró kerítésen, mivel ilyenkor már nincs nyitva a kapu.
És az írta, hogy fontos. Mellesleg még szivecskét küldött. Lehet, hogy csak én vagyok naív..de lehet, hogy..nem. Valószínüleg csak én vagyok naív. Mit akarna tőlem egy tökéletesség..?
Attól még, mert én szeretem..ő engem nem fog. És ebbe bele kell törődnöm..
Bekanyarodtam az első utcán, ahonnan már láni lehetett a kerítéssel elkerített területet, ahol a tó van. Ezen a kerítésén is átmasztam. Mikor lendítettem volna át a jobb lábam, az beakadt a drótba, és kiszakította a nadrágom. De nem érdekelt, siettem tovább.
Már messziről láttam a sötétben kirajzolódó ismerős alakot. Egyre és egyre közelebb sétáltam. A mellkasom már éppen kiszakadni készült. Mikor már csak pár méter lehetett köztünk, ráléptem valamire, ami nagyot reccsent. Adam hátrafordult, és rám emelte a tekintetét. Belenézett a szemembe. De nem úgy ahogy szokott..ebben volt valami más is. Egy ideig csak nézet, majd beletúrt sötétszínű hajába és rámmosolygott.
-Szia. -köszönt, és egy lépéssel közelebb jött.

*Adam*
Már nem tudtam mit kezdeni magammal. Én ezt így már nem bírom tovább. Ezért küldtem azt az üzenetet Zoénak. Mikor válaszolt én már a tó parton sétálgattam. Lehet, hogy most fogok hülyét csinálni magamból. De lehet jobb is ez így.
Vagy sosem tudja meg, és szenvedek, vagy most elmodnom neki.

Most pedig it áll elöttem, gyönyörűen, mint mindig..
-Szia. -köszöntem zavartan, majd egy kicsivel közelebb léptem.
-Szia. -köszönt vissza, álmosan mégis mosolyogva.
-Sétalunk? -mutattam, a kis kavicsos útra mellettünk. Ő csak egy bólintással válaszolt, majd elindult. Csak sétáltunk egymást mellett, csöndben. Őszintén nem mertem megszólalni. Pedig én nem vagyok ilyen. Én vagyok Adam a nagyon menő cigis gyerek..vagyis én voltam. Most már az a fiú vagyok, aki szerelmes abba a lányba, aki itt sétál mellette..és valószínüleg nem szereti viszont.
Kellemetlen csend teleledett közénk, csak a kavicsok ropogását lehetett hallani.
-Bocsánat, hogy felkeltettelek. -mondtam ki a legeslegbénább dolgot, ami eszembe jutott. De valamit már mondanom kellett..
-Nem baj. -válaszolta egyszerűen, miközbe a kavicsokat figyelte, ahogy minden lépésénél arrébb gördülnek. Ő a kavicsokat, én pedig őt figyeltem. A halvány lámpáknak köszönhetően, észrevettem, hogy semmi smink nincsen rajta. És így is gönyörű. Szinte tökéletes. El kell mondanom neki..
-Leülünk? -álltam meg egy pad mellett, ami két lámpa között volt. Ezt a helyet már régebben kinéztem. Már akkor tudtam, hogy egyszer eljövök vele ide. De nem gondoltam, hogy itt fogom neki elmondani.
-Adam.. -sétált közelebb hozzám. Nagyon közel hozzám.
-Tudom, hogy nem azért hívtál ki, hogy sétaljunk. Baj van? Történt valami? -én csak néztem le aggódó arcára, arra gondolva, hogy meg se fordult a fejében, hogy esetleg azért hívom le ide, hogy bevalljak neki valamit. Hogy bevalljam, hogy szeretem Őt. Mindennél jobban.
-Mi a baj? -fogta meg gyengéden a kezem. Én már elmosolyodtam a saját nyomorultságomon. Csak néztem le rá, és mosolyogtam. Néha lepillantottam a kezünkre, aztán vissza a szemeibe.
-Nincs baj. De el kell, hogy mondjak valamit. -mondtam komoly és határozott hangnemmel. Pontosan úgy, ahogy szerettem volna. Nem kérdezte meg, hogy mit szeretnék, de láttam rajta, hogy tudni szeretné.
-Mikor Debby bemutattok minket egymásnak a busznál. Már akkor tudtam, hogy lesz valami. De nem tudtam, hogy ez. Akkor még teljesen más voltam, mást szerettem volna tőled. De azóta rájöttem, hogy mit érdemelsz. -egy pillanatra sem néztem el. Egyenesen a szemébe néztem. -Rájöttem, hogy egy normális fiút érdemelsz. Olyat aki szeret, megbecsül és nem használ ki. Nem azt aki akkor voltam. Így az lettem, akit neked szántak. Most már az vagyok, aki nem használ ki, megbecsül, és a legfontosabb..hogy szeret. Leszoktam miattad minden rossz szokásomról, és egy teljesen más embert kreáltam magamból. Lehet, hogy így sem vagyok az, akit viszont tudsz szeretni..de egy esélyt megérdemelt a dolog. És tényleg sajnálom, ha te csak barátként nézel rám, megértem. De úgy éreztem, hogy ezt tudnod kell. És akár hajnali 3 van, akár este 8, nem tudtam már várni. Az ami a buli történt, vagy ami azon a reggelen, vagy ma a parton..nekem nagyon sokat jelentettek. És ezt tudnod kell. Szóval..igen. Én szerelmes vagyok beléd Zoé Melanie Palmer. -mondtam végig a kicsit sem megalázó monológomat. Viszont..minden amit mondtam az teljesen igaz volt. Valóban, eredetileg más volt a célom..de ez már az első nap végére megváltozott. Akkor kezdett el tetszeni. Aztán ez lett belőle.
Annyit gondolkodtam magamban, hogy észre sem vettem, hogy azóta ugyanazzal az arckifejezéssel néz rám. Elcsesztem.
-Kérlek mondj valamit, vágj pofon, vagy menj el..de ez így nagyon kellemetlen. -én sem tudom melyik megoldás lenne a legjobb, de ennél bármelyik jobb lenne.
Zoé viszont talált egy negyedik megoldást. Mikor elengedte a kezemet, azt hittem, hogy elmegy. De nem.
Két karját a nyakam köre kulcsolta, egyre közelebb hajolt. Nem szólt semmit. Csak a száját az enyémhez tapasztotta.
Ez most teljesen más mint a bulin, vagy az eddigi kisebb szájrapuszik. Ebben tényleg minden érzelem benne van.

*Zoé*
Megcsókoltam. Ezzel tudtam kifejezni, azt amit belül éreztem. Azt a boldogságot, és..nem is tudom körül írni milyen érzés. Valami olyan, amit életében egyszer minden embernek éreznie kell.
A karjait a derekam köré fonva vont közelebb magához. Már a levegő sem tudott volna közénk férkőzni, de még így is túl távol voltam tőle.
A kezemet a hajába vezettem, és végre beletúrtam. Éreztem a selymességét, a puhaságát..mindent.
Könnyedén felkapott, majd a lábaimat a dereka köre kulcsolva ültünk le a padra.
Mikor elvaltunk egymástól, egyböl éreztem a hiányát.
-Akkor ezt most az jelent, hogy..? -kérdezte kijelentés szerű hangsúllyal.
-Szeretlek Adam Matthew Collins. -válaszoltam, majd újra az ajkainak estem.
-Mindig is szerettelek. -fűztem még hozzá, miután újra elváltunk..

Még órákon át a padon ültünk. Hol beszélgettünk, hol csak néztük egymást, hol pedig csókolóztunk.
-Szerintem menjünk vissza aludni. -jelentettem ki a napfelkeltét bámulva a mellkasára dőlve.
-Lehet, hogy jó ötlet. -válaszolta a hajamat simogatva.
Felkeltem a padról, majd ő is követve engem kézen fogva sétáltunk vissza a hotelba..

Éppen álltam volna meg a szobám ajtajánál, mikor magához húzott.
-Velem alszol. -nyomott egy puszit az ajkaimra.
-De Matt?
-Még mielött kijöttem, átzavartam hozzátok. -a kis mocsok azért kitervelte.
-Szóval már akkor tudtad, hogy én is oda-vissza vagyok érted? -kérdeztem, rámosolyogva.
-Őszintén, én tippelni sem mertem volna erre. Azért zavartam el Matt-et, mert úgy gondoltam, hogy majd hülyének nézel, elküldessz a picsába, és elmész. Én meg idejövetel közben idegrohamot kapok, és szétverem az egész szobát. -mondta végig féloldalas mosollyal. És ez a mosoly az enyém..
-És ezt miattam? -kérdeztem szégyenlősen mikor megálltunk az ajtónál. A falnak támaszkodva figyeltem, ahogy kinyitja az ajtót és közben mosolyog. Felnézett rám, közelebb jött..vagyis inkább közel. Egyik kezét a fejem mellé támasztava figyelte az arcom.
-Miattad mindent. -pillantott le a számra majd vissza a szemembe. És újra bevágta az a féloldalas mosolyt. Komolyan még úgy is megöl, hogy az enyém.
-Imádom ezt a mosolyodat. -mutattam a szájára.
-Én meg téged. -csókolt meg. De most nem olyan lágyan mint az elöbb. Most durvábban. De őszintén..tetszett. Megint felkapott, és újra a dereka köré kulcsoltam a lábam. Így fenekemnél fogva tartott. Elemelt a faltól, majd bevitt az ajtón, és berúgta maga mögött. Ledöntött az ágyra, majd fölém mászott, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
De hirtelen elhúzódott tőlem, lemászott rólam, és az ágyról is felpattant.
-Mi a baj? -néztem rá zavartan, és enyhén kipirulva.
-Vagy most hagyom abba, vagy soha. -nevetett egyet. Először nem értettem, hogy mire céloz de hamar leesett, hogy ő fiúból van.
-Ohh. Értem. -hihetetlenül zavarba jöttem. Nem tudtam, hogy én ilyet valaha kiválthatok egy fiúból. Soha nem gondoltam volna. Adam is észrevette, hogy valami nem oké nálam.
-Figyelj, sajnálom. Ettől ne ijedj meg, és légyszi ne undorodj ennyire tőlem. -tette a kezét tarkójára. Szerencsétlen kicsit félre értette az arckifejezésem.
-Nem haragszom. És legfőképp nem undorodom. Csak én..én nem tudtam, hogy ilyet kiválthatok egy fiúból..főleg nem belőled. -helyeztem magam ülőhelyzetbe.
-Még, hogy pont te ne váltanál ki ilyet fiúból. -rázta meg a fejét azzal az 'idegesítő' félmosollyal.
-Ezt most, hogy érted? -néztem rá kérdően.
-Hagyjuk. -mosolygott megint, majd a szekrényhez sétált. Kiszedett két alsónadrágot, és két póló. Mindkettőből hozzámdobott egyet.
-Mész először? -mutatott a fürdőre. Válaszul csak megráztam a fejem.

Mikor Adam kijött a fürdőből, szinte elállt a lélegzetem. Oké, hogy volt rajta póló meg minden..de akkor is. Ahogyan a sötét haja a szemébe lógott..
-Mindig imádtam amikor végigmértél. -jelentette ki egyszerűen, majd bemászott az ágyba, és betakarta magát.
-Hagyj. -emeltem fel a kezem, majd a ruhákkal együtt bevonultam a fürdőbe. Egészen hamar végeztem. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra, mielött kimentem. Mikor kinyitottam az ajtót Adam egyből felkapta a fejét a telefonjából.
-Most is ugyanazt a reakciót tudnád..vagyis tudod kiváltani belőlem, mint az elöbb. -közölte lazán, én pedig tetőtől-talpig pirosan másztam be mellé a takaról alá.
-Tudod, hogy reggel fél hét van? -kérdezte nevetve, mire én is elképedtem.
-Pont ideje annak, hogy lefeküdjünk. -válaszoltam majd hátat fordítva neki, ledőltem.
-Hát már tényleg jó lenne ha lefeküdnénk. Valóban tetszik az ötlet. -csak akkor esett le, hogy mit mondtam mikor enyhén kihangsúlyozta a 'lefeküdni' szót.
-Kussolj. -dönnyögtem, miközben éreztem, hogy hozzámbújik. A karját átrakta a derekamon, majd nyomott egy puszit a nyakamra.
-Jóéjt Kicsim. -fura becenév, de azért tetszik.
-Jóéjt. -simítottam egy aprót a kezén.
És ő szeret engem...

Éééés megérkezett a várva-várt romantikus rész. Ami mellesleg nagyon hosszú lett.
És mi a véleményetek róla?😍
Elviselnétek egy ilyen 'bevallást' mondjuk..Adamtől?
Nagyon várom a véleményeteket.❤⤵