Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

28.☆

-Na beszélgess a lányokkal, nekem meg kell keresnem Davidet! -gyorsan intek Debby-nek, majd elindulok hátra..csak nem Davidhez.
Meg kell keresnem Matt-et.
Nem sokkal mögöttünk beszélget Adammel. Mikor odérek melléjük, mindketten furcsán néznek rám.
-Szia. -néz rám Adam mosolyogva.
-Helló. Matt beszélhetnénk? -fogom meg a fiú karját majd kicsit oldara húzom.
-Miről beszéljünk? -igazítja meg zavartan a szemüvegét.
-Tudod te. -nézek rá mosolyogva, amitől ő is elmosolyodik, majd bólint egyet..

Egy nem is olyan hosszú beszélgetés után, rájövök, hogy Debby miért is szeretett bele Matt-be.
Nagyon aranyos gyerek.
Nagyon szeretik egymást, és nagyon hiányoznak egymásnak.
Látom Matt-en, hogy neki is nagyon hianyzik.
Megígérte, hogy beszélni fog Debby-vel, és hogy megtesz mindent azért, hogy újra együtt legyenek.

-És miért ilyen fontos, hogy újra együtt legyünk? -kérdezi Matt gúnyosan.
-Egyrész azért, mert Debby-nek eszméletlen szar kedve van emiatt, és nagyon hiányzol neki. Másodszor, mert nagyon-nagyon aranyosak vagytok együtt. Harmadszor, pedig...az mindegy. -már majdnem elkezdtem volna a harmadik dolgot, de rájöttem, hogy Matt és Adam eléggé jóban vannak.
-Mi a harmadik? -néz rám gyanakvóan.
-Mondtam, hogy mindegy. -legyintettem a kezemmel, hátha igy abba hagyja..
-De elmondod. -..nem hagyta abba.
-De nem. -és ez így ment egy jó ideig..

-Jó..oké..elmondom. -vetettem véget nevetve a "harcnak".
-Na szóval. Mi a harmadik? -váltott át a nevetősről, komolyra.
-Hát..amikor te és Debby együtt voltatok, és együtt aludtatok..akkor én egy kicsivel több időt tölthettem Adammel, meg akkor szobatársam is volt..szóval érted. -magyaráztam neki halkan, nehogy rajta kívül valaki más is meghallja. Nem nagyon kaptam semmi reakciót, szóval muszáj volt ránéztem.
Nagy vigyorral bámult rám.
-Mi ilyen vicces? -kérdeztem szégyenlősen, miközben beleütöttem egy kisebbet a vállába.
-Először is: Áu. Másodszor pedig; az ilyen vicces, ahogy beszélsz róla. Ezekből nyilvánvaló, hogy oda-vissza vagy érte, de nem mered kimondani. -magyarázta gúnyos hangnemmel.
-Jó na. Menjünk vissza. -most lényegében mindent bevallottam neki..de lényegtelen.
Visszasétáltunk a sorba, de én még maradtam Matt mellett, és folytattuk a beszélgetést. Adam csak csöndben sétált mellettünk.

-Jólvan. Ha Matt-el ennyit tudsz beszélgetni, akkor velem is tudsz. -kapja el a kezem Adam, majd kihúz a sorból. Gyosan, olyan "segélykérően" visszanézek Matt-re aki csak kacsint egyett..köszi..
Visszefele kezdünk el sétálni. Elsietünk az egész sor mellett.
A legutolsó emberek David és Dylan. David csak vigyorogva néz végig minket, Dylan pedig pont nem felénk figyel, hanem Davidnek magyaráz valamit idegesen.
-Amúgy merre megyünk? -húzom ki a kezemet Adam kezei közül.
-Van erre egy tök jó hely. -kanyarodik be egy kis ösvényen, én meg persze követem.
Oké haragszom rá, de igazából nem tudok rá haragudni..
Már azt sem tudom, hogy min vesztünk össze.
Na jó..de..tudom.
Beértünk egy kicsi mezőre, egy nagyon kicsi mezőre, ahol nagyon sok virág volt. Olyan kis fehér virágok a fűben. Amik olyan szépek. Szóval én egyből leültem és azokat kezdtem el tépkedni.
Adam is letelepedett velem szemben, majd egy ideig csak nézett.
-Most komolyan ennyire haragszol rám? -kérdezte kicsit idegesen, mire felkaptam a fejem.
-Boccs. Ez...nem tudom miért volt. -nézett zavartam össze-vissza. Mire én csak elnevettem magam.
-Ne nevess ki. Na szóval, egy kicsit halkabban..ennyire haragszol rám, hogy hozzám sem szólsz? -kezdte o is birizgálni a kis növénykéket.
-Én nem haragszom rád, és szerintem te sem haragszol rám. De ezt azért beszéljük meg. -hiába próbaltam vele felvenni valami szemkontaktust,  nem nézett rám..
-Tényleg azt mondtad Larának, hogy szánalmas meg..-kezdte el, de nem hagytam befejezni.
-Én nem mondtam ilyet senkinek. Sose mondanék ilyet. -vágtam bele a mondandójába.
-Figyelj.. Nem tudom Lara miket mondott, de ne higyj el neki mindent. -sikerült végre a szemébe néznem..amiben őszintén el tudok veszni..
-Szóval nem beszéltél rólam neki? Meg úgy senkinek?-kérdezte tettetett csalódottsággal. Ami olyan aranyos.
-Hát neki nem beszéltem rólad. -emeltem ki a neki szót.
-Szóval másnak igen? -láttam, hogy a kis virágokból egy csokor szerű dolgot csinál. Nagyon koncentrált rá, de közbe fel-fel nézett rám.
-Lényegtelen.

*Adam*
-Lényegtelen. -ezzel a kis szóval el is árulta magát. Szokott rólam beszélni, és nem rossz dolgokat.
-És az amit Dylannel kapcsolatban mondott az igaz? -nagyon-nagyon szerettem volna hogy ez is csak kamu legyen, de tudom, hogy ez igaz.
-Az sajnos igaz. De az egy kurva nagy hiba. Tényleg. És nagyon utálom Dylant. És megint meg akarta tenni. És nem tudom miért csinálja ezt. -olyan idegesen tépkedte a füvet, hogy esküszöm már azt sajnáltam. De ezek szerint..biztos, hogy igaz.
De megbánta. De várjunk..
-Megint meg akarta tenni? -éreztem, hogy a kezem ökölbe szorul.
-De nem engedtem. -rakta a kezét az enyimre, amitől egyből elengedett a szorításom.
-Na de várjunk. -húzta el gyorsan a kezét.
-Most jól kibeszéltünk engem. De veled mi van? Te sem vagy jobb. David sok mindent elmondott. De emiatt ne rá haragudj. -ezt a részt megpróbáltam elkerülni, de nem lehet.
-Igen olyan vagyok..vagyis voltam, mint ahogy ő mondta. De hát én is meg tudok változni. Azért nem akartam elmondani, mert már így is van egy jó pár dolog amiért elítélhetnél..és nem akartam fokozni. -látom, hogy Zoé lehajtott fejjel vigyorog. Most komolyan..én teljes stresszben vagyok..ő meg itt nevet..
-Na jó mi ilyen vicces? -kérdezem mostmár én is vigyorogva.
-Ez az egész helyzet. -mutogat kettőnk között. Igazából rájöttem mi ilyen vicces. Most lényegében tudatjuk egymással, hogy mi van kettőnk között, egymásnak magyarázkodunk..de áh.
-Na gyere. Menjünk vissza a táborba. -kel föl mellőlem, majd felém nyújtja a kezét. Felveszem a fűből az eddig kötögetett pici fehér virágcsokor szerű valamit, és belerakom a kezébe. Én is feltápászkodom a földről, majd ketten indulunk vissza a táborba.
-Akkor most jóban vagyunk, ugye? -néz rám mosolyogva, miközben egy tincset visszatűr a füle mögé.
-Persze. -átkarolom a két vállát, majd egy puszit nyomok a fejére

Igazából ha ezekből nem jön le neki, hogy oda-vissza vagyok érte..akkor nem tudom mit kell még csinálnom.
És szerintem..de lehet, hogy csak szerintem..ő sem közömbös velem.