Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

19.☆

*Zoé*
Reggel a telefonom zizgésére keltem.
"Reggel" 11 van..ami azt jelent, hogy lekéstem a reggelit. Illetve lekéstük, mivel Adam és Lara is még alszanak.
Megnéztem a gonosz üzenetet ami felébresztett a feladó pedig nem más mint:anya.
-Szia kicsim. Nem nagyon tudok írni vagy hívni. Most végre van valami térerő. Nagyon remélem, hogy jól érzed magad! Ha van időd, írhatnál egy rövid beszámolót!
Puszi:anya,apa.

Gyorsan végigolvastam magamban az üzenetet, nagy mosollyal az arcomon.
Örülök, hogy nem zaklatnak minden nap. De azért hiányoznak.
Gyorsan beszámoltam nekik pár dologról Adamről,Dylanről,Laráról,Debbyről, stb..
De persze csak nagyon felüleltesen, és csak a publikus, szülőknek való részekről.
Gyors reggeli fogmosás, fésülködés, öltözés után elindultam az udvarra.
Az öltözékem most olyan egyszerű volt mint mindíg. Fekete rövidgatya, fekete-fehér indián mintás póló, plusz a fekete sarum.
Dylan jött pontosan velem szembe. Szuper. Persze nem tudna úgy elmenni mellettem, hogy csöndben maradt.Àh..túl nehéz lenne.
-Na akkor most beszéljünk. -fogja meg a két vállamat.
-Mégis miről? -rázom le magamról a két kezét.
-Tudod te azt. -oké, valóban tudtam.
-Akkor mondjad. -válaszoltam érdektelenül.
-De nem itt. Menjünk a ház mögé. -megfogja a kezemet és magaután húz. Tökjó ötlet..menjünk vissza oda, ahol minden elkezdődött.
Rohadtul nincs kedvem veke beszélgetni..inkább megkerestem volna Debbyt vagy mit tudom én..
Végül leültem a fal mellé törökülésben, ő pedig mellém települt.
-Mennyit tudsz? -látom a szemem sarkából, hogy rámnéz, de én aztán biztos nem fogok ránézni.
-Kb. Annyit, hogy lesmároltál aztán megdugtad a szobatársam mert én itthagytalak. -mondom továbbra is érdektelen hangsúllyal.
-Jó, akkor mindent. De figyelj. Nem tudom, hogy miért utálsz ennyire, de biztos meg van rá az okod. De komolyan..sajnálom.

*Dylan*
-Jó, akkor mindent. De figyelj. Nem tudom, hogy miért utálsz ennyire, de biztos meg van rá az okod. De komolyan..sajnálom. -és tádáá..Dylan Mills valamit sajnál. Ilyen még nem fordult elő a történelemben..és többet nem is fog. De van valami ebben a lányban ami..nem tudom..valami ami megfogott. Muszáj tőle bocsánatot kérnem, mert tudom, hogy megbántottam. Engem sosem zavar, ha megbántok valakit..a lányok 99%-át megbántottam. De ezt a lányt kimondottan kedvelem. Kedves akarok lenni vele. De nem azért, mert meg akarom dönteni vagy ilyesmi..bár megakarom..ki ne akarná? De Zoé olyan aranyos. Most volt az első csókja? Annyiba tuti, hogy sajnálom, hogy ez pont velem esett meg.
-De figyelj. Én nem haragszom rád, nem utállak, nem vagyok megbántódva..csak nem tudom. De tudod mit? Felejtsük el ezt az egészet. Kérlek. -mondja továbbra is a földet nézve. Miért nem néz rám? Én igazából nem akarom, és nem is fogom elfelejteni. De ha ő ez akarja.
-Oké. Felejtsük el. Megígérem, nem leszek sohatöbbé gyökér veled. És én tényleg nem akartalak megbántani..csak ideges lettem. Soha nem hagyott még ott egy lány sem. -válaszolom őszintén. Mi faszér vagyok én ilyen őszinte? Ránézek Zoéra aki végre-valahára rám emeli nagy barna szemit. Elpirulva mosolyog rám, és beletúr szőke hajába.
-Szóval engem akartál megdugni, de én itt hagytalak, így Larát tudtad csak? -kérdezi kuncogva.
-Igen így lehet mondani. -nevetek én is..csak én kínosan.
-Gyökér. -mondja halkan kuncogva, majd rádöl a vállamra.
Tényleg gyökérnek gondol, de most poénosan mondta. Haladunk. Leszedem a fejemről a fullcap-emet, lerakom a földre, majd rádőlök a fejére. Csak halkan felkuncog, és felveszi a sapim a földről.
-Most mi az? -emelem fel a fejem és ránézek.
-Semmi. Csak olyan fura ez az egész. -gonolom látja az arckifejezésemen, hogy rohadtul nem értem, szóval folytatja. -Hogy itt ülünk ketten. Rádhajtom a fejem. Te meg rám. Pont VELED! -emeli ki a "veled" szót.
-Mi az, hogy "pont velem?" -általába szeretem ha így kiemelnek..de jelen esetben nem vagyok oda a dologért.
-Tudood. Te mint a suli nagymenője. A csajozó. És én mint..én. A csúnya, nyomi,stréber. -az utosó mondatot csak nagyon halkan mondta, úgy, hogy alig hallottam. Teljesen meglepődtem azon, hogy ő így tekint magára.
-A leírás rólam teljesen igaz. -nevetek fel, hogy egy picit oldjam a szomorúságát. -de rólad viszont nem. Szerintem te inkább gyönyörű, mostanság nagyon népszerű, okos, és csodálatos vagy. -Veszem elő a bűbáj mosolyom, ami igaz Zoénál nem jön be, de már megszokás. Majd egyből rájövök, hogy túl sok volt ez a "bókolósdi", mikor Zoé elkezd felkászálódni mellőlem. Mielött sikerült volna neki felállni, megfogtam a kezét és visszahúztam.
-Öhm..asszem..mennem kell..a szobámban maradt valami. -mondja, közben nézelődik kellemetlenül jobbra-balra. Baszki Dylan akkora nyomorék vagy..ő nem az a picsa akinél az ilyen bejön.
-Baszki.Bocsi. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. -magyarázok most én össze-vissza.
Csak mosolyog egyett, majd lenéz a lábamhoz. Pont mire én is lenéznék, hogy mi a frász van ott, addigra a felkapja onnan a sapimat, majd ráhúzza a fejére.
-Add vissza. -nyújtom felé a kezemet. Jelezve, hogy: kéreeem!
-Neeem! -nyújtja rám gúnyosan a nyelvét.
-Add. Vissza. -próbálok a hangomba valami tiszteletre méltót vinni..de nem jön össze..elröhögöm a végét.
-Mondtam. Hogy. Nem. -Neki bezzeg' sikerül. Mikor nyúlnék a fejéhez, hogy levegyem róla, felpatta, gonoszan rámmosolyog, majd elszalad.
Aaahj..nincs kedvem futni.
Najó..most az egyszer. Dylan Mills fut, egy lány után. Nem is akármilyen lány után..