Érdekes "gólyatábor" /Befejezett+javítás alatt/

43.☆

*Zoé*
Mikor felkeltem ötletem nem volt, hogy mennyi lehet az idő..de őszintén nem is érdekelt. Csak azt tudtam, hogy eszméletlenül éhes vagyok.
Elgondolkodtam rajta, hogy felkeltem Adam-et..de látszott rajta, hogy mélyen alszik, így inkább nem tettem.
Elmegyek egyedül valami kajálda után kutatni.

Magamra rángattam a gatyámat, Adam szekrényéből kikotortam egy szürke pólót, ami betürve olyan volt, mintha nekem lett volna tervezve.
Éppen a cipőmet vettem, amikor Ő mozgolódni kezdett.
-Hát te hová mész? -dünnyögött a szemét dörzsölve.
-Megyek keresek valami kajáldát. -számoltam be neki a tervemről, miközben igyekeztem bekötni a jobb cipőmön a fűzőt.
-És engen meg itthagysz? És nem is szólsz? -ült fel kómásan.
-Túl aranyosan aludtál ahhoz, hogy felkeltselek. -mosolyogtam rá, majd indulásra készen folytattam a beszélgetést.
-De már nem alszom. Szóval megyek veled, csak várj meg. -kelt ki az ágyból. Időm sem volt beleegyezni a történésekbe..de őszintén nem zavart, hogy jön.

Nem egész tíz perc alatt készen is lett, és sikerült is elindulnunk.
Kikanyarodtunk a hotelból ahol laktunk, és az első utcán lefordultunk. Ötletünk nem volt, hogy merre megyünk..csak sétáltunk és beszélgettünk.
Majdnem fél óra sétálás után találtunk egy egész aranyos kis kajáldát, ami tökéletesnek bizonyult..szóval be is ültünk.

-Sziasztok! Esetleg sikerült már választani? -lélett az asztalunkhoz egy aranyos, középkorú nő.
-Először is szeretnénk két Fantát. -kezdte el mondani Adam. Egyből tudja, hogy a Fanta a kedvencem.
-És emellé pedig szeretnénk még két 28cm-es Hawaii pizzát. -adta le a renedelést a másik kedvencemről.
-Rendben. Pár perc és hozom az italokat. -ezzel el is siettett a nő a konyhába.
-Remélem jó amit rendeltem. -mosolygott rám félve Adam.
-Mindenből a kedvencemet találtad meg. -mosolyogtam vissza bíztatóan.
-Akkor jól emlékeztem. -váltott át büszke fejre.
Pont kezdett volna korogni a hasam mikor megérkezett a két pizza, és a két Fanta, aminek eszméletlenül örültem.
Szépen, csendben eszegettünk..vagyis inkább tömtük a fejünket. Hamar végeztünk is a pusztítással.

Mivel ez az utolsó napunk, és holnap korán reggel indulunk, így már most el kellett kezdenünk a bepakolást. Én megálltam a szobám elött, Adam gyorsan odahajolt, nyomot egy puszit az arcomra, és sietett is tovább pakolászni az ő szobájába.
Mikor én beléptem Debby és Lara már bent pakolászott. De jó, Lara még itt van..
Kikotortam a bőröndömet, és egyesével kezdtem belehajtogatni a pólókat, gatyákat, meg egyéb ruhákat. A pizsamámat és a holnapi cuccomat, ami egy sima rövid farmernadrág és egy fekete rövidujjú, a szekrényben hagytam. Már pont elhittem volna, hogy csendben fog telni a pakolászás amikor Lara megszólalt.
-Zoé..akkor te és Adam..-kezdte volna el a kérdését, de nem is hagytam hogy végig mondja.
-Együtt vagyunk, igen. -vágtam bele a kérdésébe.
-Oh..értem. Biztos sokáig együtt lesztek. -érezni lehetett a hangján a tömény gúnyt, és szarkazmust.
-Igen, szerintem is. -fordultam felé, és mosolyogtam rá teljesen őszintén.
-Szerintem is sokáig együtt lesznek. Annyira tökéletesek együtt. -szólt közbe Debby is.
-Köszönjünk. -mosolyogtam felé már barátian.

Még csak egy óra telt el, de én teljesen kész vagyok a pakolással, pont úgy, mint Debby. De most semmi kedvünk nincsen kimenni, és szociális életet élni..úgyhogy bent kerestünk valami elfoglaltságot. Ami annyiból állt, hogy kikönyörögtünk Hannah-tól, hogy adja kölcsön a laptopját, és elindítottunk valami tipikus tini filmet, valami szerencsétlen lány szomorú sulis életéről, akire viszont késöbb rátalál az igaz szerelem, a tökéletesség megtestesítőjének szerepében. Mintha rólam szólna..
Behúztuk a függönyöket, elüldöztük Larát, áthívtuk Livit, és megkerestük a megmaradt nasikat, majd kezdődhetett is a film.
Esküszöm egy ideig még figyeltem is rá, de utána már inkább tett álmossá, mint kíváncsivá.
-Lányok..ti nem unjátok? -néztem a mellettem ülő két személyre, akik közül szerintem egyiket sem kötötte le a film.
-De. -mondták ketten egyszerre.
-Nem megyünk inkább ki? -vetette fel Debby az ötletet.
-Menjünk. -csapta le Livi a laptop tetejét.

Kint elkezdtük keresni a fiúkat, akiket hamar meg is találtunk.
Matt, David, Adam, és egy érdekes részt vevő, Dylan ült a szokásos padunkon.
-Sziasztok. -léptünk oda hozzájuk, mire az összes egyszerre kapta fel a fejét.
-Azt hittem már ki sem fogtok jonni. -nézett ránk Adam.
-Túl unalmas volt a film. -magyarázta meg Livi, majd odament Davidhez, és helyetfoglalt az ölében. Én is hasonlóan cselekedtem, csak én inkább Adammel. A mi példánkat követve, Debby is odament a barátjához. Mikor leesett a szituáció, mindannyian szánakozva néztünk szegény Dylanre, aki egyedül maradt.
-Hát..ez szar lehet haver. -mosolygott "megértően" Adam Dylan-re.
-Hát ja..eléggé szívás. -bólintott a kis szerencsétlen.

A nap további részében nem igen csinaltunk semmi érdekeset. Sétálgattunk az erdőben, beszélgettünk, nevettünk, elszívtunk pár cigit..én igazából csak egyet, mert annyira nem jön be a dolog.
-Na gyerekek én most keltem fel pár órája, de már rohadt álmos vagyok. -nézett körül Dylan, hátha valaki egyetért vele. Most nem volt annyira szerencsétlen, mivel mindenki ezen a véleményen volt.
-Alszol velem? -súgta a fülembe Adam, miközben átkarolt.
-Persze. -mosolyogtam fel rá.
-Debby..ma is Adammel alszom. -szóltam át a barátnőmnek, hogy tudja, hogy egyedül hagyom estére.
-Nem baj,mert én meg Matt-el. -vázolta fel a hasonló helyzetét.
-Ha már ők így együtt alszanak, akkor mi nem akarunk? -nézett David kérlelően Livire.
-Tetszik az ötlet. -egyezett bele ő is.
-Hát haver..ez megint csak szar lehet. -kapta megint a beszólást Dylan. A válaszát már nem vártuk meg..elköszöntünk mindnekitől, és Adam szobája felé vettük az irányt.

Át sem kellett vinni a pizsamámat, mert megint kaptam ruhát, amit egy gyors fürdés és fogmosás után át is vettem. Adam is gyorsan elvégezte az esti rutint, én addigra már takaróba burkolózva az ágyban feküdtem.
-Csak nem fázol? -mászott be mellém Adam.
-De. -jelentettem ki egyszerűen.
-Akkor majd felmelegítelek. -bújt közelebb majd megcsókolt. Szépen fokozatosan bebújt a takaróm alá, így teljesen hozzámsimulva folytatta az eddigi tevékenységet. Éreztem ahogy a kezét a hasamról, egyre feljebb vezeti, elérve a melltartóm vonalát..ami sajnálatos módon nem volt rajtam. Egyre jobban kezdtünk belemélyedni a dolgokba, és éreztem hogy Adam is kezdi átélni.
-Akarod? -hajolt el tőlem egy kérdés erejéig.
Őszintén el kellett gondolkodnom a válszon..
-Még nem kéne..-mondtam ki nagy nehezen.
-Igazad van. -hajolt el végleg, csalódottan tőlem, majd a fejét a mellkasomra döntötte.
-Szeretlek. És addig várunk vele, ameddig csak szeretnéd. Rád megéri várni. -nyomott egy puszit az államra.
-Én is szeretlek. -borzoltam meg a haját..annyira borzolni való haja van.
-Viszont akkor szerintem aludjunk. -mászott le rólam.
-Ez egy nagyon jó ötlet. -oltottam le a lámpát. Éreztem ahogy hozzámbújik, és elfogott az a biztonságot nyújtó, megnyugtató érzés.
-Amúgy ez az utolsó esténk. És lehet, hogy most egy jó ideig nem is fogunk együtt aludni..-ez nekem eddig eszembe sem jutott..olyan mintha ez a tábor az örökkévalóságig tartana..de nem.
-Muszáj lesz megoldanunk, hogy a nagyon közeli jővőben még együtt aludjunk. -muszáj lesz megoldani, csak nem tudom, hogy hogyan, mikor a szüleim még semmiről sem tudnak.
De én ehhez most túl fáradt vagyok, majd a jövőbeli Zoé megoldja.
-Jóéjt. -dünnyögte álmosan.
-Neked is. -dünnyögtem vissza.
És ez az utolsó éjszakánk itt..

------------------------------------------------------
Újra itt vagyok, egy picit talán unalmas, de új résszel.
Remélem azért elnyeri a tetszéseteket.
Viszont!
Kaptam róla visszajelzést, hogy nem igen válaszolok üzenetekre, ami azért van mert nem kapok róla értesítést.😓
Viszont ha bármilyen kérdésetek lenne a könyvvel, vagy írással kapcsolatban..nyugodtan megkereshettek instagrammon (azt sűrűbben nézem)
Akit netán érdekelne, az írjon privátban, vagy ide kommentbe és elküldöm neki privátban a fiókomat.(esküszöm)💕💕