Hűvös szél hatolt be a pulcsimba, amitől megborzongtam. Matt a pulcsija úját vizslatta, néha néha azért felnézett, majd egy sóhaj kíséretében lehajtotta fejét.
- Héj? - Mi baj? Matt felkapta hangomra a fejét, majd rám emelte gyönyörű szemit, amik most könnytől csillogtak.
- Semmi. Rázza meg a fejét, majd feláll a padról ahol eddig ült.
- Miért nem mondod el? Nézek még mindig rá, viszont ő nem néz rám.
- Mert nincs semmi bajom. A táskát a vállára dobja egy laza mozdulattal, majd rám néz. - Indulhatunk?
- Elmondhatnád végre mi a baj. Állok fel én is majd elé sétálok.
- Rohadtul nincs semmi közöd hozzá. Dörzsöli meg a szemeit majd hátat fordítva nekem, indul el nélkülem.
- De, igen is közöm van hozzá. Megyek utána majd mikor utolérem, megfogom a karját, ezzel megállítva őt.
- Mi közöd van egyáltalán hozzám? - Semmi, az ég adta világon semmi. Kiabál. A szemeim bekönnyesednek, majd elengedem a karját. Kikerülve őt elindulok a szállásunkra, ahol már két hete lakunk.
A zárba helyezem a kulcsot majd elfordítom, kattan a zár. Kinyitom az ajtót, hallom hogy Matt mögöttem lépked így nem is csukom be az ajtót egyszerűen csak a fürdőbe sietek. Belépek az ajtón majd becsukom magam mögött. Az ajtónak dőlve csúszom le a földre. Az arcomat a kezeimbe temetem. A könnyeim megerednek, a forró könnyek leperegnek arcomon.
Felállok egy kis idő múlva a földről, majd a csaphoz sétálva megengedem a vizet. A tenyeremet a csap alá tartom majd lelocsolom az arcom.
Ahogy kilépek az ajtón látom hogy Matt a földön ül, majd mikor meglát felpattan majd elém siet. - Héj. A kezei közé fogja arcom. - Nem úgy érettem, kérlek ne haragudj rám. Ad egy puszit a homlokomra, majd az egyik kezét a derekamra csúsztatja, és közelebb húz magához.
- Mi történt, miért vagy ilyen? Nekidönti a homlokát az enyémnek. Egy sóhaj szakad ki az ajkán.
- Én csak, nem bírom ezt. Csukja be szemit, majd még közelebb húz magához. Én is lehunyom szemeimet, majd megérzem puha ajkát az enyémen. Bebocsájtást kér a számba amit én meg is adok neki. Úgy csókol mintha attól félne hogy bármelyik percben elszakíthatnának tőle.
- Mit nem bírsz? Teszem fel a kérdést, mikor elválunk egymástól.
- A várakozást. - Nem bírom én már ezt.
- Megoldjuk, mindent megoldunk. Hajolok közelebb hozzá.
- Együtt.
- Együtt. Majd egy hosszú csókba húz, kezei a derekamon találnak menedéket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
