Nagy betűkkel virított a hely neve. Idegesen fújtam ki a füstöt a számon majd a földre hajítva a cigicsikket besétáltam az ajtón. Nyugis helynek tűnt, pár vendég ült egy egy asztalnál. A zene megvallva őszintén eléggé unalmasnak hangzott, viszont ez volt a legkisebb probléma.
- Helló, mit adhatok? A lány aki a pult mögött állt, kedvesen rám mosolygott várva a válaszomra.
- Én jelentkeztem az üres állásra. Vakargattam meg a tarkómat, majd elvigyorodtam.
- Oh, igen már emlékszem. - Gyere velem, kérlek!
Elvezetett a főnök irodájához, majd kedvesen megveregette a vállamat.
- Sok szerencsét. Kedvesen elmosolyodott majd hátat fordítva nekem elsétált.
- Kösz. Halk szavam elveszett a nagy csendben. Egyszerűen beparáztam, de hát egyszer úgy is meg kell tennem ezt a lépést.
Minden erőmet összeszedve, bekopogtam, majd miután hallottam egy halk "szabad" ot benyitottam az irodába.
- Jó napot.
- Jó napot, foglaljon helyet. Mutatott a székre mely az íróasztala előtt "pihent"... - - Ha jól emlékszem magával beszéltem két nappal ezelőtt az állással kapcsolatban.
- Igen igen, velem tetszett beszélni. Olyannyira ideges voltam hogy kedvem lett volna elszaladni, vagy csak elsüllyedni.
- Rendben, úgy döntöttem hogy felveszem, viszont egyenlőre csak próbaidőre, ha ez magának megfelel.
- Mindenképpen megfelel, köszönöm. - Mikor kezdhetnék?
- Holnaptól, kezdhet is.
- Rendben. Kézfogás után egyből kispuriztam az irodából. - Viszlát.
- Viszlát.
Vigyorogva léptem ki a kávézóból, majd rágyújtottam egy cigire. Az idegességem egyből elszállt, viszont mikor eszembe jutott Elizabeth szomorúan vettem elő a telefonomat. Folyton elcseszek mindent vele kapcsolatban.
Mikor közöltem vele hogy van állásom, még nem is volt meg de már ezzel piszkáltam. Sóhajtva raktam vissza a zsebembe a készüléket.
Elizabeth szemszöge
A könyvesbolt előtt állva mély levegőt vettem majd benyitottam az ajtón.
A pulthoz sétáltam, majd kevesen rámosolyogtam a hölgyre aki a pult mögött állt. Körülbelül negyven éves lehetett, haja feketére volt festve.
- Jó napot. - Az üres állás miatt jöttem. Remegő kezeimet a zsebembe mélyesztettem. Ha ez most nem jön össze akkor fogalmam sincs mihez kezdjek.
- Igen, az üres állás. - Egy pillanat. Bólintottam, közben körbenéztem a boltban. Végül visszatért a hölgy, mögötte meg egy férfi sétált.
- Jó napot. Rázott kezet velem. - Magával beszéltem három nappal ezelőtt.
- Igen. Bólogattam.
- Jöjjön velem. A férfi elindult én meg követtem őt egyenesen az irodába, ahol már jártam így nem volt annyira idegen a környezet. - Foglaljon helyet Elizabeth.
Leült velem szemben majd rámutatott a szemben lévő székre.
- Felvettem magát, megkapja az állást, de egyenlőre próbaidőre.
- A próba idő meddig tart? - Ha szabad megkérdeznem.
- Két hét a próbaidő. - Holnap már kezdhet is.
- Rendben, Köszönöm szépen! - Viszlát.
- Viszlát.
Vigyorogva csuktam be magam mögött az ajtót, majd előre sétáltam.
- Na, hogy ment? A hölgy aki még mindig a pult mögött állt most hatalmas bizakodó mosollyal nézett rám.
- Felvett, próbaidőre. Vigyorogva tartotta a kezét, amibe én nevetve csaptam bele.
- Mikor kezdesz?
- Holnap.
- Rendben, akkor majd holnap átadom a ruhádat, elmagyarázva a szabályokat.
- Oké, akkor holnap. - Helló.
- Szia.
El sem hiszem hogy megkaptam a munkát, hihetetlen.
Hazaérve, kitakarítottam a lakást, majd ledőltem egy kicsit pihenni, forró kávét iszogatva.
Épp hogy elkezdtem nézni egy filmet aminek a címét nem igazán néztem meg, "annyira nem is érdekelt" Mikor is elkezdett csörögni a telefonom. Hát nem más volt az mint a kedves Ben. Hát persze hogy ő az ki más lehetne az?!
- Szia. A kezeim remegni kezdtek, idegesen harapdáltam a szám szélét.
- Szia, otthon vagy?
- Igen, mit szeretnél?
- Öt perc és ott vagyok. Bontotta a vonalat. Jellemző volt rá. Sosem felel a kérdéseimre.
Igazán pontos volt, öt perc múlva már az erkélyen gyújtott rá egy cigire. Idegesnek látszott, de az is lehet hogy tévedek.
- Találtál munkát?
- Találtam. Kisfiúsan elmosolyodott, majd közelebb jött hozzám.
- Örülök. Szorosan karjai közé zárt. - Sajnálom hogy bunkó voltam.
Zokogva fúrtam arcomat a mellkasába. Annyira hiányzott.
- Nem haragszom. - Te találtál munkát? Szólaltam meg mikor alábbhagyott a sírásom.
- Találtam. Felelte vigyorogva.
Ő kell nekem! Ő a boldogságom kulcsa!
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
