Megszeppenve bámultam magam elé, egyszerűen nem tudtam felfogni azt amit az előbb mondott.
- Maga meg van huzatva. Emelem fel a fejem majd rá nézek.
- Igazat mondok, miért nem tudod elhinni?
- Már miért kellene magának hinnem?
- Mert igaz amit mondtam. - Még egészen kicsi voltál, amikor elkerültél tőlünk, azóta nem hallottam felőled semmit.
- Maguktól?
- Édesanyádtól, meg tőlem. Lehajtja a fejét, majd egy képet vesz ki a zsebéből. Felém nyújtja, mire én kikapom a fényképet a kezéből. Megdöbbenve nézek rá a képre, és egyszerűen nem vagyok képes felfogni amit látok.
- Ez én vagyok. A szemeim megtelnek könnyekkel, majd a könnycseppek a képre hullanak. - Mi van anyával? Szipogva kérdezek rá, miközben a szemeimet kezdem törölgetni.
- Édesanyád, otthon van. Mosolyodik el a férfi előttem.
- Héj, Matt. Hátrakapom a fejem, Majd Julie-ra nézek, aki kétségbeesetten, figyeli minden mozdulatomat. - Te hiszel ennek az embernek? Szemei megtelnek könnyekkel, ujjait kezdi tördelni.
- Ezen a fényképen én vagyok, látod? Mutatok a kisbabára a képen. - Ez a kép nekem is megvan. Megint csak a férfire emelem a tekintetem.
- Igen meglehet, hisz még mi adtuk neked. Jön közelebb hozzám, már ölelne magához, mikor is Julie vékony karjait körém fonja.
- Ne tedd ezt velem. Szipog, miközben szorosan ölel.
- Hogy lehetsz ilyen önző? Eltolom magamtól majd magammal szembe fordítom miközben erősen megragadom a karját. - Most hogy visszakaphatnám a családomat, te ennek nem örülsz. Julie zokogni kezd, majd a másik kezét az enyémre tesi. Remegnek a kezei.
- Engedj el, ez fáj. Zokog. Hirtelen engedem el a kezét, mire ő felszisszen a fájdalomtól.
- Ne haragudj. Hajtom le a fejem. - De azért örülhetnél annak hogy boldog vagyok. Nézek megint csak rá. Csak pár perc után szólal meg.
- Örülök hogy boldog vagy, azt meg sajnálom hogy mellettem nem lehettél az, sajnálom hogy szerettelek, kiabszottul sajnálok mindent ami veled kapcsolatos.
Julie szemszöge:
Mikor az utolsó szó is elhagyta a számat, hátat fordítottam nekik, majd szaladni kezdtem.
Mikor végre beértem a szállásunkra, felfutottam a szobánkba, majd becsapva az ajtót rohantam a fürdőbe.
Teleengedtem a kádat vizel, majd belefeküdtem a kádba. Nagy levegőt vettem, majd a víz alá merültem.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Matt szemszöge:
Mikor a szállodához értünk felrohantam a szobánkba.
- Julie. Semmi válasz. Apám akkor ért be a szobába.
- Héj, hol van?
- Maradj csöndben. Tettem a mutató ujjamat a szám elé. Hallottam hogy csöpög a víz, mire észbe kaptam rohantam a fürdőbe. Akkor és ott fájt amit láttam. Össze törve rohantam a kádhoz majd kiemeltem a vízből a lányt.
Zokogva néztem meg a pulzusát. - Hívj mentőt! Ordítottam, majd elkezdtem újraéleszteni. Próbáltam összeszedni magam de akkor és ott össze törtem.
