Se veled se nélküled!

157 8 0
                                    

Ben szemszöge

Figyeltem Őt! Kezeivel gömbölyödő pocakját simogatta. Boldog volt, és ez engem is azzá tett. Éppen csak arról nem volt fogalmam hogyan tovább ezek után. 

Szemeimet egy pillanatra lehunytam, kezemet ökölbe szorítottam.  Elválaszthatatlanok voltunk, ezt mind ketten tudtuk.  Se veled, se nélküled kapcsolat volt a miénk.  

Összezavart! Nem tudtam irányítani az érzéseimet. A mellkasom fel s le emelkedett, míg a vállaim rázkódni kezdtek. Pillanatok alatt estem szét,  a baj csak az volt hogy magam sem tudtam miért félek ettől az egész helyzettől. 

Hallottam a lépteid, éreztem puha kezeid melyek végigsimítanak arcomon. 

- Mi a baj? Ujjaidat  összefűzted az enyémmekkel.

- Ne- nem tudom. Ráztam meg a fejemet. Kinyitva a szemeimet kétségbeesett tekintetedet véltem felfedezni. 

- Nem akarod őt? 

- Félek, félek ettől az egésztől. Ráztam a fejemet. 

- Mi a baj? Tetted fel újra a kérdést. 

- Faszomba ezzel az egésszel! Felpattantam a székről ujjaimat elszakítva a tidtől. A poharat a földhöz csaptam. - Én egyszerűen nem készültem fel erre, boldoggá tesz hogy Te boldog vagy de.. 

Elcsuklott a hangom lehajtottam a fejemet majd erőtlenül arcomat a tenyerembe temettem. 

Eléd térdelve néztem fel rád. - De tudod ez nem elég. 


Elizabeth szemszöge

- Te mondtad hogy szeretsz! Szemeim megteltek könnyekkel. Zokogva figyeltem ahogy felkelsz majd közelebb jöttél hozzám. 

- Amit komolyan is gondoltam.  Megráztam a fejem. 

- Nem, mert akkor ez boldoggá tenne. Simítottam égig a pocakomon.  - Ne hazudj nekem, kérlek! 

-Nem hazudtam mert szeretlek, én csak nem készültem fel erre! Emelted fel a hangod. 

- Menj el! - Tűnj innen! Kiabálva csaptam a mellkasodra, újra és újra. - Tűnj el az életemből! Zokogtam. 

- Nem akarlak elhagyni, nem akarok újra nélküled kelni reggelente, én csak nem... - Nem tudom hogyan tovább.



Nem tudtam gondolkodni. Minden energiámat elszívtad. Elfáradtam! Zúgott a fejem, a szemeim újra és újra megteltek könnyekkel. Figyeltelek ahogy alszol. Nyugodt voltál, mellkasod fel majd le emelkedett. Kezedet megfogva tettem a pocakomra. 

- Nem tudok nélküled élni, nem akarok nélküled élni. Zokogtam. 


Csend mely megőrjít   °°BEFEJEZETT°°Donde viven las historias. Descúbrelo ahora