Bocsánat az előző rész összekutyulása miatt. A neveket összekevertem rendesen, de már kijavítottam, igazság szerint amikor leírtam a szöveget fejeben már tovább mentem így lett ez az eredmény.
A lényeg hogy hoztam még egy részt ami nem lett hosszú viszont remélem tetszeni fog. Ha valamit elírtam és észreveszi valaki szóljon nekem, köszönöm .
Jó olvasást!
Ben szemszöge
- Kire gondolsz? Kíváncsian néztem édesanyámra.
- Julie-ra Meg Mattra.
- Akit a papa rengetegszer emlegetett?
- Bizony rá. Apám mosolyogva bólogatott.
- A mama sosem szerette ha róla beszél. Jegyeztem meg halkan. Hisz, így is volt. Folyton csak róla beszélt, apának is meg nekem is.
- A mama tudta hogy Julie az egyetlen szerelme, ezen senki sem tudott volna változtatni Még a mama sem.
- Mi hogy jövünk a képbe? Elizabeth mellettem kíváncsian kapkodta fejét köztünk, kíváncsi volt. Óh de még mennyire.
-Tudod fiam, nekem a papa nagyon sokat mesélt erről a lányról. - Volt hogy zokogott, volt olyan is hogy kimentünk a temetőbe de ő meg sem szólalt. Mindig rásimította kezeit a sírkőre, azt várva hogy majd vissza jön hozzá. - Reménykedett, bár ki ne tette volna. Apám szomorkásan édesanyám felé fordult majd homlokon csókolta.
- Még mindig nem értem. Megráztam a fejem.
- A papa mindig azt monda ha lesz egy unokája, az pont úgy fogja szeretni azt a nőt akivel együtt lesz mint Ő Julie-t. - Hogy miért mondta azt mái napig nem tudtuk meg és már nem is fogjuk.
- Viszont egy valami nagyon is közös bennetek. Bólintott apám Elizabeth-re.
- Mégpedig? Elizabeth döbbenten nézett apámra aki csak elmosolyodva annyit mondott.
- Teljesen hasonlítasz Julie-ra.
- Az képtelenség. Nevetve toltam arrébb az üres tányért, majd segélykérően anyámra pillantottam, aki végül vette a jelzésemet így felkelve a székről összeszedte a tányérokat.
- Ki kér desszertet?
Elizabeth szemszöge
A mosdó felé sétálva Belebotlottam Ben édesapjába.
- Oh, elnézést. Bocsánatkérő pillantást vettettem a férfire aki halványan elmosolyodott.
- Semmi gond. Kikerültem majd beléptem a mosdóba de Ben édesapja visszafordult.
- Elizabeth!
- Igen? Kíváncsian fordultam vissza.
- Majd szeretnék egy képet mutatni. Bólintottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
- Itt töltitek a hétvégét? Susan Mosolyogva fordult felénk.
- igen úgy terveztük hogy maradunk. Ben rám mosolygott, mire én csak bólintottam.
- Meggyőztem hogy maradjunk hétvégére, ha nem jelent gondot.
- Oh, kedvesem, dehogy jelent gondot, sőt örülök neki hogy maradtok, úgyis nagyon ritkán láthatom a fiamat, így legalább több időm lesz beszélni vele. Ben édesapja egy képet adott a kezembe.
- Ugye megmondtam hogy hasonlítotok? Csodálkozva meredtem a képre amin Juli mosolygott vissza no meg gondolom Matt.
- Elképesztő!
Ben felpattant mellőlem majd beviharzott egy szobába aminek az ajtaja hangosan csattant.
- Hát most nem igazán értem Ben reakcióját. Ráztam meg a fejemet.
- Majd ha szeretné elmondja, mi nem igazán szeretnénk beleszólni ebbe.