Láthatatlan összeköttetés

172 9 2
                                    

Bocsánat az előző rész összekutyulása miatt. A neveket összekevertem rendesen, de már kijavítottam, igazság szerint amikor leírtam a szöveget fejeben már tovább mentem így lett ez az eredmény. 

A lényeg hogy hoztam még egy részt ami nem lett hosszú viszont remélem tetszeni fog. Ha valamit elírtam és észreveszi valaki szóljon nekem, köszönöm .

Jó olvasást!


Ben szemszöge 

- Kire gondolsz? Kíváncsian néztem édesanyámra.

- Julie-ra Meg Mattra.

- Akit a papa rengetegszer emlegetett? 

- Bizony rá. Apám mosolyogva bólogatott. 

- A  mama sosem szerette ha róla beszél. Jegyeztem meg halkan. Hisz, így is volt. Folyton csak róla beszélt, apának is meg nekem is. 

- A mama tudta hogy Julie az egyetlen szerelme, ezen senki sem tudott volna változtatni Még a mama sem. 

- Mi hogy jövünk a képbe? Elizabeth mellettem kíváncsian kapkodta fejét köztünk, kíváncsi volt. Óh de még mennyire.

-Tudod fiam, nekem a papa nagyon sokat mesélt erről a lányról. - Volt hogy zokogott, volt olyan is hogy kimentünk a temetőbe de ő meg sem szólalt. Mindig rásimította kezeit a sírkőre, azt várva hogy majd vissza jön hozzá. - Reménykedett, bár ki ne tette volna. Apám szomorkásan édesanyám felé fordult majd homlokon csókolta. 

- Még mindig nem értem. Megráztam a fejem.

- A papa mindig azt monda ha lesz egy unokája, az pont úgy fogja szeretni azt a nőt akivel együtt lesz mint Ő Julie-t. - Hogy miért mondta azt mái napig nem tudtuk meg és már nem is fogjuk.

- Viszont egy valami nagyon is közös bennetek. Bólintott apám Elizabeth-re. 

- Mégpedig? Elizabeth döbbenten nézett apámra aki csak elmosolyodva annyit mondott.

- Teljesen hasonlítasz Julie-ra. 

- Az képtelenség. Nevetve toltam arrébb az üres tányért, majd segélykérően anyámra pillantottam, aki végül vette a jelzésemet így felkelve a székről összeszedte a tányérokat. 

- Ki kér desszertet?  


Elizabeth szemszöge

A mosdó felé sétálva Belebotlottam Ben édesapjába. 

- Oh, elnézést. Bocsánatkérő pillantást vettettem a férfire aki halványan elmosolyodott. 

- Semmi gond. Kikerültem majd beléptem a mosdóba de Ben édesapja visszafordult.

- Elizabeth! 

- Igen? Kíváncsian fordultam vissza.

- Majd szeretnék egy képet mutatni. Bólintottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. 



- Itt töltitek a hétvégét? Susan Mosolyogva fordult felénk. 

- igen úgy terveztük hogy maradunk. Ben rám mosolygott, mire én csak bólintottam. 

- Meggyőztem hogy maradjunk hétvégére, ha nem jelent gondot. 

- Oh, kedvesem, dehogy jelent gondot, sőt örülök neki hogy maradtok, úgyis nagyon ritkán láthatom a fiamat, így legalább több időm lesz beszélni vele. Ben édesapja egy képet adott a kezembe. 

- Ugye megmondtam hogy hasonlítotok? Csodálkozva meredtem a képre amin Juli mosolygott vissza no meg gondolom Matt. 

- Elképesztő! 

Ben felpattant mellőlem majd beviharzott egy szobába aminek az ajtaja hangosan csattant

Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.

Ben felpattant mellőlem majd beviharzott egy szobába aminek az ajtaja hangosan csattant.  

- Hát most nem igazán értem Ben reakcióját.  Ráztam meg a fejemet. 

- Majd ha szeretné elmondja, mi nem igazán szeretnénk beleszólni ebbe. 

Csend mely megőrjít   °°BEFEJEZETT°°Où les histoires vivent. Découvrez maintenant