Megint ugyan ott tartunk, ahonnan elindultunk...!

1.1K 70 4
                                    

Az éjszaka közepén riadtam fel, egy álomból. Egy szörnyű álomból. Felültem az ágyban, miközben a takarót görcsösen szorongattam. 

Mikor már megnyugodtam vissza feküdtem volna, mikor is suttogást hallottam az ajtó felől. Matt mellettem szuszogott, nem is vett észre semmit abból ami körülötte zajlik. 

- Matt. Rázogattam a fiút, miközben a nevét suttogtam. Nem akartam felébreszteni de most az egyszer rossz előérzetem van. - Matt. 

- Hm? A fiú szájára tapasztottam a kezem, majd mutattam neki hogy maradjon csendben. Felült az ágyban, ahogy pár perce én is, majd az ajtó fele kapta a fejét. - Mi ez? Ráncolja össze össze homlokát. 

- Itt nem az a kérdés hogy mi ez, hanem hogy kik ezek.  Suttogok, miközben már állnék fel, de visszaránt maga mellé. 

- Ne álmodj róla, majd én megyek, Te itt maradsz. Bólintok, mire ő kikel az ágyból majd kisétál halkan a szobából. 

A lábaimat  takarnám be takaróval, mikor hallok egy nagy puffanást. A hangra összerezzenek. Nincs időm gondolkodni, a legtávolabbi sarokba összekuporodom a szobában, miközben összeszorítom a szemeim. 

- Megvagy. Hallok egy mély férfi hangot, majd egy szorítást érzek a karomon. Mikor kinyitom a szemem,  két kapucnis férfit pillantok meg. Egy tűt vesz elé a zsebéből majd egy határozott mozdulattal a kezembe szúrja.

A szemeim lassacskán becsukódnak majd megint elnyel a sötétség.

Csend mely megőrjít   °°BEFEJEZETT°°Where stories live. Discover now