- Merész tett volt az tőletek, hogy csak úgy fogtátok magatokat és eljöttetek az intézetből. - Fogalmam sincs hogy mit képzeltetek, hogy csak úgy elmehettek onnan.
- Mit fog velünk csinálni? Matt hangja, félelemmel volt tele, még is egy kis remény, ott bujkált kérdésében.
- Oh, majd arra is sor kerül, ne aggódj. Kisétált az ajtón, maga után erősen becsapva az ajtót.
- Matt, minden rendben lesz.
- Dehogy lesz minden rendben. Nevet fel hisztérikusan. Mindent elrontottunk.
- Igen lehet hogy nem volt a legjobb döntés hogy eljöttünk, de szerintem te is nagyon boldog voltál mikor végre kijutottunk abból a szar intézetből. Csattanok fel. - Ki kell jutnunk innen is.
- És még is hogyan akarsz innen kijutni?
- Nagyon egyszerűen.
Három órával később
Éppen lehunytam a szemeimet, ugyan is eddig nem nagyon tudtam elaludni. Azon agyaltam hogy még is hogy tudnánk innen kijutni, kevés a lehetőség. Szóval éppen lehunytam a szememet, amikor is kicsapódott az ajtó. Egy húszon két év körüli fiú jött be, egy kést a kezében tartva. Megtört sóhaj szökött ki a számon, mire a fiú felém kapta a fejét.
- Uh, szépségem, játszunk egy kicsit.
- Ne merd bántani! Matt Éles hangja hasított a levegőbe, próbálta kiszabadítani magát a kötelek fogságából, de ez a terve kudarcba fulladt.
- Mert mi lesz? - Mit tudnál tenni? - Ki vagy kötve. Kacagni kezdett az előttem álló fiú. Akinek a nevét még mindig nem tudom. Egyre közelebb jött hozzám, már nyúlt volna az arcomhoz, mikor is Matt megint csak megszólalt.
- Ne érj hozzá, te szerencsétlen. Üvöltötte a szavakat.
- A kurva életbe, kussolj már. Matthoz sétált, majd a kést a combjába szúrta. Felordított a fájdalomtól, Könnyei megállíthatatlanul folytak le arcán. - Na, most te következel, aranyom. Perverz vigyor jelent meg a képén, miközben megint csak hozzám lépett. Kétségbeesetten néztem Mattra, aki összeszorított fogakkal, próbálta legyűrni a fájdalmat. A srác elkapta a nyakamat, mire én kétségbeesetten sikoltottam.
- Matt, segíts.
- Ő nem fog segíteni, nem tud. A képéről a vigyor, még szélesebb lett. Elengedett majd elkezdte puszilgatni a nyakamat. - Hívj csak Thomasnak. Azt a vigyort legszívesebben letöröltem volna a képéről. Szívta harapdálta az érzékeny felületet. A könnyeim már záporban hullottak le az arcomon, és hiába ellenkeztem még durvább és erőszakosabb lett. Már nem láttam semmit a könnyeimtől, a ruhát letépte rólam, a gatyámat lerángatta a lábamról, majd a többi ruhadarabot is lecibálta a testemről.
- N-ee, elég! Sikítottam de még ez sem tántorította vissza. Hallottam egy nagy csattanást, majd már csak azt vettem észre hogy Thomas elterül a földön.
- A kurva életbe. Matt szikrákat szórt a szemeivel, a srác felé, lábából ömlött a vér. Megszólalni már nem tudtam, egyszerűen csak zokogtam. - Minden rendben lesz, megígérem. Puszilta meg a homlokomat Matt majd felkapva a ruháimat, a kezembe adta. -Siess. Erőtlen voltam, de tudtam, ha most ezt elbénázzuk, nekünk annyi, felkapkodtam magamra a ruhákat, amik még egyben maradtak. Matt felkapta a szakadt pólómat a földről majd bekötötte a lábát. Elkapta a karomat, majd húzni kezdett. Levette a pulcsiját, majd a kezembe nyomta. - Vedd fel, gyorsan. Miután sikeresen felkaptam magamra a ruhát, elkezdünk szaladni.
- Arra kell menni. Mutattam a kijárat felé. Matt a kezemet szorongatta, miközben maga után húzott. Mikor végre kint voltunk, megint csak szaladtunk, nem tudtuk hogy hol vagyunk, egyszerűen csak szaladtuk.
Fél órával később
Matt egy fának dőlve, nézte meg a lábát.
- Sajnálom, annyira sajnálom. Kitört belőlem a sírás, zokogtam hisz tudtam hogy ez mind az én hibám.
- Csssss, gyere ide. Oda sétáltam elé, mire ő szorosan karjaiba zárt. - Ne sajnáld, ne kérj bocsánatot, nem a te hibád.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
