Matt mellettem bicegett, a kezemet szorongatta, féltett és ezt pontosan tudtam.
- Héj mennyit kell még mennünk? Hangom megzavarta az éjszakai csöndet, valahogy olyan nyomasztó volt minden.
- Szerinte reggelre már visszaérünk a szállásra. Megáll, becsukja a szemét.
- Nagyon fáj?
- Hááát, eléggé. Simít végig az érzékeny felületen, majd leül a földre.
- Mi lesz ha megint megtalálnak?
- Megszökünk, újra és újra meg szökünk ha kell. Fájdalommal tükröződő szemeit rám emeli, majd újait végigfuttatja arcomon - Nem hagyom hogy bántsanak, érted? Csak bólintok majd Matt feltápászkodik. Összekulcsolja kezünket majd, megindulunk.
Hajnali négy óra
Fáradtan sétálunk, Matt már alig bírja, víz kellene neki. A távolban megpillantok egy benzinkutat, majd Matt felé kapom a fejem.
- Héj, nézz oda. Mutatok a távolba. Matt mikor meglátja a benzinkutat, fáradtan elmosolyodik.
- Menjünk. Rekedt hangja, fáradtan cseng, nem hiszem hogy már sokáig bírni fogja.
A benzinkúthoz érve, megkönnyebbülten sóhajtok fel. Mattra emelem a tekintetem, aki becsukja a szemeit majd összecsuklik. Épp hogy meg tudom fogni, majd kiabálni kezdek torkom szakadtából.
- Hívjanak mentőt. Zokogva, fogom a fiú fejét, aki nem reagál a mozdulataimra. - Egy nő szalad ki az ajtón telefonnal a kezében, miközben már a mentősökkel beszél.
- Mindjárt itt lesznek. A nő közelebb hajol Matthoz majd a kezét megfogva megnézi hogy van e púlzusa. Meghallom a mentő autó hangját, a kocsi mellettünk áll meg, majd a mentősök kiszállnak a kocsiból. Az egyik mentős hozzánk szalad míg a másik kettő a kocsiból előveszi a nagy piros táskát.
- Van púlzusa.
Felrakják a hordágyra, majd beteszik az autóba.
- Mióta eszméletlen?
- Öt perce eszméletlen. Csuklik el a hangom.
- Értem, és mi van a combjával? Leszedik a lábáról a ruhadarabot.
- Én, én ezt nem hiszem hogy képes vagyok elmondani.
- Héj, nyugodjon meg, és szépen mondja el hogy mi történt.
A Váróteremben sok ember lézeng. Én a földön ülök, miközben a fejemet a falnak támasztom. Egy idős hölgy megáll mellettem, majd kérdő tekintetét, rám emeli.
- Mi történt, angyalom? Nem tudtam neki egy szót sem kinyögni, én csak ültem és néztem ahogy az orvosok elszaladnak mellettem. - Héj angyalom. Az idő hölgy letelepedik a mellettem lévő székre majd ráteszi a kezét a karomra. - Miért vagy most itt?
- Mert, bántottak egy olyan embert, aki nagyon is fontos számomra. Zokogva fúrom a tenyerembe az arcom.
- Minden rendben lesz, hidd el nekem.
Két órával később
Az orvos, felém tart éppen. Legugol mellém, majd a szemeivel a lapját kezdi el tanulmányozni, ami a kezében van.
- Rengeteg vért vesztett.
- Mi van vele? Könnyek marni kezdik szemeimet, majd szépen csendesen lefolynak arcomon.
- Most már minden rendben van vele, de ha később hozzák be, akkor lehet hogy már nem tudtuk volna megmenteni.
- Bemehetek hozzá?
- Persze, még azt szerettem volna megkérdezni, hogy a szülei hol vannak, a fiúnak?
- Fogalmam sincs, én most bemennék hozzá. Mutatok az ajtó felé ahova bevitték Mattot.
- Menjen. Mosolyog rám, majd felállva távozik.
