Fontossági sorrend

261 12 2
                                    

Előre is bocsánatot kérek a csúnya szavakért!

Jó olvasást


Elizabeth szemszöge 


Néztem Őt. Barna haja a szemébe hullott, kezei feje alatt pihentek. Békésen szuszogott, még az autók zajára sem ébredt fel. Mellkasa emelkedett majd süllyedt. 

Nem mertem felkelteni, imádtam Őt nézni. Tökéletes volt a maga módján. Végig cirógattam a mellkasát, majd az arcát kezdtem simogatni.

- Ne hagyd abba, kérlek! Rekedt hangja bezengte az egész szobát.

- Ha teljesíteném a kérésed, biztosan visszaaludnál. Kacagva keltem ki az ágyból majd Ben pólója után kezdtem kutatni. 

- Miért baj az? Megéreztem a kezeit a hasamnál, melyek gyengéden fonódtak körém. - Talán nem tetszik hogy végre mellettem ébredsz fel?  Vissza rántott az ágyba, majd hangosan kacagni kezdett, ahogy én magam is tettem.

- Nem mondtam hogy nem tetszik, viszont kellene mást is csinálnunk az alváson kívül. 

- Hát igen, eléggé elhanyagoltuk egymást. - Teljesen igazad van! 

- Nem így értettem. Kezeit lehámosztam magamról, majd újra felültem az ágyban. 

- Ezt keresed? Ben megkocogtatta a vállamat, majd meglóbálta fejem felett a felsőjét. 

- Igen azt! - Ideadnád, kérlek?! 

- Nem is tudom, nekem jobban tetszel így meztelenül mint ruhában.

- Igen azt mindjárt gondoltam, de nekem akkor is kell az a felső.  Kikaptam a kezéből, majd felhúztam. Ben-nek ez nem igazán tetszett, viszont ez most cseppet sem érdekelt, kell munkát találnunk de nagyon gyorsan.  - Szedd össze magad, kell állást keresnünk, minél hamarabb. 


Két órával később

Ben szemszöge

Ásítozva ültem le az erkélyen található székre, majd nagyokat kortyolgattam a frissen készített kávéból.  A cigis dobozból kivettem az utolsó szálat  amit miután meggyújtottam egyből beleszívtam. 

- Te aztán nem sieted el. 

- Miért tenném?  Kifújtam a füstöt majd újból beleszívtam a cigibe. 

- Nem is tudom, talán azért mert jelenleg munka nélküli  vagy ?!

- Ki nem szarja le? - Majd lesz munkám, idővel.  Elizabeth túlságosan eltúlozza ezt az egészet. 

- Miért így állsz hozzá mindenhez? Kikapta kezemből a cigarettát majd elnyomta a hamutálban. 

- Most szépen elmész, és veszel nekem egy doboz cigit! Idegesen pattantam fel a székről, kikerülve a lányt bementem a nappaliba majd lehuppantam a tévé elé. 

- Kurva életbe, fogd már fel hogy nincs munkád, az isten szerelmére! 

- Faszomba! - Mikor fogod már fel, hogy nem parancsolgathatsz nekem a saját lakásomban?!


Elizabeth szemszöge

- Mindent félvárról veszel... Szemeimet lecsuktam egy pillanatra, próbáltam a könnyeimet vissza fojtani.  - Még a kapcsolatunkat is. 

Próbáltam erős maradni, de most valahogy nem sikerült. Utat engedtem a könnyeimnek melyek lefolytak az arcomon. Fáradtan töröltem le őket, majd újra Ben-re néztem akinek a tekintetéből szinte semmit nem tudtam kiolvasni. 

- Ne merd nekem azt mondani hogy elhanyagollak, mikor te is pontosan tudod hogy ez nem így van! 

- Hát persze, minden tökéletes. Hátat fordítottam neki majd besétáltam a hálóba. Összepakoltam a cuccaimat, felöltöztem, majd se szó se beszéd kisétáltam az ajtón vissza se néztem.


Öt nappal később

A laptopom felett görnyedtem reggel hat órakor. Állásajánlatokat kerestem de még mindig nem találtam magamnak olyat ami tetszene is amiben szívesen elhelyezkednék.

Tanácstalanul csúsztattam félre a laptopot. Felkeltem az asztaltól, majd a hűtőhöz sétáltam. Miközben elkészítettem a reggelimet addigra már agy száz üzenetem érkezett, Ben-től.

Egyikre sem válaszoltam, nem volt kedvem ahhoz hogy eljátsszuk megint ugyanazt a játékot

Megcsörrent a telefontom mire én köhögve csaptam az asztalra. 

Miután végre  kaptam levegőt, felkaptam a telefontomat majd fogadtam a hívást. 

- Miért nem tudsz válaszolni az üzenetekre? Ben ideges volt, ezt már a hangjából ki lehetett következtetni. 

- Mert jelen pillanatban van fontosabb dolgom is, mint hogy veled csevegjek. Idegesen túrtam bele kócos hajamba. 

- Még mindig állást keresel? 

- Igen még mindig állást keresek. Bajod? 

- Nekem nem gond. - Azt hittem te előbb találsz munkát mind én, de most is tévedtem. 

- Baszódj meg! Kinyomtam a hívást, szemeimet erősen lehunytam de ez sem állította meg a kitörekvő zokogást. 

 

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Csend mely megőrjít   °°BEFEJEZETT°°Donde viven las historias. Descúbrelo ahora