Na gyerekek meghoztam az ígért javítást :) remélem ez egy fokkal jobb lett és azért tetszeni fog nektek. Remélem.. Ez sem lett valami túl hosszú rész de de na :D
Matt szemszöge:
Két hónappal később
Az autók hangos zaja, töltötte meg a várost, az emberek rohantak a munkába.
Nekem még csukva voltak a pislákolóim. A szemeimet dörzsöltem, mikor is sikerült végre kinyitnom a szemeimet, azonnal vissza is csuktam. A függöny még így is beengedte a nap sugarait, miközben én csak sötétre vágytam. Nyűgösen fúrtam a párnába a fejemet, majd a takarót a fejemre húztam.
- Még egy picit alszom aztán felkelek. Morogtam félkómásan, majd megpróbáltam visszaaludni.
A bögréből az utolsó csepp korty kávét is kiittam, majd a mosogatóba helyeztem. A kezeimmel a pultnak támaszkodtam, olyan szinten szédültem hogy az valami hihetetlen. Lecsúsztam a földre, majd a kezeimbe temettem az arcomat.
A könnyek csak úgy száguldoztak le az arcomon, a kezeim remegtek, én meg egyre gyengébb és gyengébb lettem. Miközben felemeltem a fejem, megpillantottam a gyógyszereket, amiket még úgy írt föl nekem a dili doki.
Nem szedtem még be, valószínűleg azért vagyok ennyire kiakadva. Kicsikét talán megnyugodva, álltam fel a földről, majd a gyógyszeres üvegből, kihalásztam egy gyógyszert.
Az asztalhoz leülve, húztam magam elé egy papírt, meg egy tollat, majd elkezdtem írni.
~ Julie!
Fel sem tudnád fogni, mennyire megöl a hiányod. És még csak két teljes hónap telt el. Borzasztóan hiányzol, hiányzik az ölelésed, hiányzik az, mikor hozzám bújsz, hiányzik a mosolyod, és még sorolhatnám tovább mert rengeteg dolog hiányzik amit veled éltem át, de legfőképpen te hiányzol nekem! A percek óráknak tűnnek, és tudod mi a legszomorúbb?! Hogy elakarlak felejteni.... Fájdalmat okoztam neked, és bármennyire is szeretném visszapörgetni az időt, nem lehetséges.
A szekrényből előhalásztam Julie ruháit majd szatyrokba tettem, az összes ruháját. A parfümjét, mindent ami az övé volt, szintén egy szatyorba gyűjtöttem össze, majd a szatyrokat az ajtó elé raktam. Már csak egy könyve maradt, amit imádott olvasni. Lapozgatni kezdtem, majd mikor a közepéhez értem a könyvből kiesett egy fénykép. Megszeppenve figyeltem a földre esett képet, amin mi ketten vagyunk. Gyönyörű volt, a mosolyából kilehetett következtetni, hogy igen is boldog volt, legalább is ezen a képen úgy tűnik. A nyakam köré kulcsolja vékonyka kezeit, én meg a derekát, ölelem át. A fejemet a vállára hajtom miközben én magam is vidáman mosolygok.
Észre sem vettem hogy a könnyeim már is utat törtek maguknak. Felkaptam a képet a földről majd a pénztárcámba helyeztem a képet.
A szatyrokkal teli ruhát, odaadományoztam a szegényeknek, miközben a többi cuccát a szemétbe hajítottam. Egyedül egyetlen egy ruháját, és egy parfümjét, meg a képet a könyvel együtt tartottam meg. Fáradtan huppantam le a kanapéra, miközben körbenéztem a lakásban.
Igen, igen sikerült lábra állnom, és most egy albérletben lakok. Egy kávézóban dolgozom, nagyon nem járok sehova sem, nem az én világom lenne a bulizgatás, meg az iszogatás. Szombat van és az óra hét órát mutat. Miközben én punnyadtam a kanapén, a tévét néztem, közben meg pizzát eszegettem.
Nagyon is meguntam a tévézgetést így hát felpattantam a kényelmetlen kanapéról, majd a fürdőbe vettem az irányt.
Jó melegen öltöztem fel hisz már hűvös volt. A cipőmet bekötöttem, majd felkapva a lakáskulcsot, elindultam kicsit kiszellőztetni a fejemet.
Az utcán csak korombeliek fiatalok szaladgáltak, hallani lehetett a szórakozó helyekből kiszűrődő hangosabbnál hangosabb zenéket. Én csak sétáltam, pontos célom nem volt hogy merre akarok menni csak mentem előre.
Pár perccel később megint egy szórakozó hely elő csöppentem, mikor is megpillantottam egy lányt ahogy a térdeire hajtott fejjel ül a földön. Elkezdtem azon gondolkodni hogy jó ötlet lenne az ha oda mennék hozzá. Félre tettem minden gondolatot majd, a lányhoz sétáltam aki amikor odaértem mellé elterült a földön. ijedten húztam fel a földről majd elkezdtem beszélni hozzá.
- Héj hallasz? Megijedtem, tapasztalatlan hülye gyerek voltam hisz nem jártam soha bulizgatni nem tudhattam mit ivott vagy pedig hogy mit szívott. .....
- Ki- v-vagy te? Akadozva ejtette ki a száján a szavakat, mikor is én nagyon is megkönnyebbülten mosolyodtam el majd válaszoltam.
- Nem hiszem hogy ismersz, viszont elég rosszul nézel ki és gondoltam segítek, hogy ne itt legyél rosszul. Simítottam végig a hátán.
- Segítesz? Nézett rám egy halvány mosollyal, majd megkapaszkodva a kezeimbe megpróbált felállni. Észbe kaptam majd felsegítettem a lányt, aki a derekam köré kulcsolta kezeit.
- Segítek, persze hogy segítek. Nem is tudom mi üthetett akkor belém.
- Hogy hívnak? Nézett fel rám?
- Matt. - Na és téged hogy hívnak?
- Lisa.
