Ben szemszöge
Az érzéseink nem csalnak, csak mi magunk hisszük azt! Minden egyes pillanatot, érzést elraktároz az agyunk.
Minden egyes pillanatot!
A karjaim közt tartottam. Csukva voltak a szemei. Meztelen lábai átkulcsolták a derekamat. Olyan volt Ő, mint egy tollpihe. Mindentől óvni akartam, de valahogy az érzéseim kezdtek becsapni, vagy talán csak én gondoltam így?!
Kezeivel a mellkasomat simogatta, ajkai közül halk dudorászás hallatszott.
- Kérlek beszéljük meg! Suttogott, szemeit csukva tartotta.
- Mit? Rekedt hangom bezengte a szobát.
- Ne tegyél úgy mintha nem tudnád miről beszélek.
- Tényleg nem értem hogy miről beszélsz. Lábait leszedtem a derekamról majd felálltam az ágyról.
- Miért viselkedsz így?
- Hogy viselkedek? Idegesen csaptam az ágyra a pólómat.
- Van valakid ? Kétségbeesett, rémült tekintete belevésődött az agyamba.
Reszketeg sóhaj hagyta el a számat, arcomat a tenyerembe temettem, majd óvatosan az ágy szélére ültem.
- Csak egy alkalom volt, de esküszöm hogy semmit nem jelentett. Elizabeth felpattant az ágyról. Elkaptam a kezét mire ő ellökött magától.
- Ne érj hozzám, ne merészelj hozzám érni! Üvöltve csapkodta a mellkasomat. Majd sírva rogyott össze. Szemeim megteltek könnyekkel.
- Sajnálom! - Annyira sajnálom
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
