Egy kis késéssel meghoztam a rövidke részt, de azért remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Ben Szemszöge
Két héttel később
Minden nap, csak egy kis időt tölthetek Elizabeth-el. Nekem ez nagyon kevésnek tűnik, szerinte meg minden egyes perc számít.
Idegesen léptem be a lakásomba. A táskámat a földre hajítottam, majd fáradtan dőltem le a kanapéra.
A telefonom csipogni kezdett,
"- Haza értem, átjössz?"
"- Most nincs kedvem átjönni" Írtam le a röviden a gondolatomat.
"- Baj van?"
"Elizabeth! Nem, nincs baj, egyszerűen most rohadtul nincs kedvem átmenni"
"- Már megint mi bajod van???"
" Semmi bassza meg, tököm tele van már mindennel!"
Idegesen vágtam a telefonomat a földhöz. Nem elég hogy a főnököm baszogat a munkahelyemen, még azt is tűrjem el hogy nem képes Elizabeth ideköltözni hozzám.
Több idő kell nekem vele!
Elizabeth szemszöge
- Miért mindig rajtam vezeted le a feszültséged? Kiabáltam a telefonba kikelve magamból!
- Mi a fasznak nem tudsz végre békén hagyni? Üvöltött bele a telefonba Ben.
- Ben, Mond már el végre hogy mi a bajod....
- Baszd meg, te vagy a bajom! - Képtelen vagy ideköltözni hozzám, hisztizel hogyha nem megyek át, de Te semmit sem teszel hogy jobb legyen a kapcsolatunk.
- Nem tudok minden pillanatban veled lenni, nem vagy már kisgyerek.
- Ki mondta hogy azt akarom hogy minden percben fogd a kezem? - Cseszd meg!
- Mi lenne ha nem így beszélnél velem? Az ajtónak dőlve lecsúsztam a földre. A könnyei már már ellepték az arcomat, a kezeim remegtek.
- Ennek így nincs értelme. Hangja elcsuklott majd hosszú csend telepedett közénk.
Majd végül én törtem meg a kínos csendet.
- Mit akarsz ezzel mondani? Zokogtam, képtelen voltam felfogni amit mond.
- Szakítsunk . - Nekem ez gy nem megy tovább.
