Emlékszem az első hangra a fejemben. Emlékszem mennyire megvoltam rémülve.
Ben értetlen tekintetétől még rosszabb lett az egész helyzet.
Emlékszem a kád peremén ültem. Nem éreztem jól magam, egyszerűen csak bámultam a semmibe üveges tekintettel.
- Elizabeth! Ben hangja valahogy eljutott a tudatomig viszont nem igazán tudtam rá reagálni. Fogalmam sem volt mi történik velem, csak azt tudtam hogy rosszul vagyok. - Minden rendben? Elém guggolt, majd megfogta a kezemet. Megráztam a fejem.
- Nem tudom mi történik velem. Szemeim megteltek könnyekkel, kezemet a hasamra simítottam.
- Fáj? Sűrűn bólogattam. - Menjünk el az orvoshoz. Felpattant mellőlem, de én nem mozdultam.
- Biztos csak a szokásos. Legyintettem.
Először nem foglalkoztam vele. Elakartam tompítani a hangokat a fejemben. Csak csendre volt szükségem.
Felkeltem majd szép lassan az ágyhoz sétáltam.
- Szerintem el kellene menni az orvoshoz. Győzködött, de túl makacs voltam.
- Minden rendben. Befeküdtem a paplan alá, a kezeim szabályosan remegtek, szép lassan lehunytam a szemeimet.
- Nem tetszik ez az egész nekem. A hátamat simogatta, míg végül el nem aludtam.
Ben szemszöge
Féltem hogy bármi történhet vele. Nem akartam elveszíteni, nem akartam hogy szenvedjen.
Simogattam a hátát, míg el nem aludt, majd befeküdtem mellé. A kezei még akkor is remegtek mikor már rég elaludt. Kezemet a hasára tettem, másik kezemmel össze kulcsoltam a kezeinket.
Hajnalban arra ébredtem hogy mellettem Elizabeth kiabál. Hunyorítva nyitottam ki a szemeimet majd mikor ránéztem megpillantottam a kétségbe esett tekintetét. Zokogott, kezeit a hasán szorongatta.
Körülötte minden csupa vér volt. Elkapott egy pillanat alatt a sírógörcs, zokogva kaptam fel a telefont, tárcsázva a mentőket.
Belekapaszkodott a kezembe, szemeit lehunyta egy pillanatra.
- Ne hagyj magamra, kérlek ne hagyj magamra! Kezét összekulcsolta az enyémmel, zokogva húzott magához közelebb.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Két héttel később.
- Segítek. Kezeivel átkarolta a nyakamat, felemeltem majd óvatosan a vízbe tettem. Csak ült a káddal teli vízben potyogtak a könnyei, semleges arccal bámult a semmibe. - Ne csináld ezt, kérlek. Letöröltem a könnyeit arcáról míg az én szemeim könnyektől csillogtak.
- Miért ment el? lenézett a hasára majd újra felnézett rám.
- Nem tudom, Zokogva ráztam meg a fejemet. - Úgy sajnálom.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
