- Héj, hol laksz? Megállok majd a lány derekát megtartva emelem fel a fejét.
- hmmm?
- Hol laksz? Teszem fel a kérdést még egyszer.
- Nem akarok, haza menni. Ellöki magát tőlem majd lehuppan a vizes kőre.
- Héj, fel fogsz fázni. Óvatosan megemelem a karját, majd felhúzom. - Miért nem akarsz haza menni? Eltűröm a haját az arcából mire ő rám emeli a tekintetét.
- Mert nem, és kész. - Elboldogulok, hagy. Megint csak kirántaná a kezeit, de most gyorsabb vagyok így felkapom a vállamra. Sikítozni kezd majd a hátamat kezdi el ütögetni, de hamar rá jön hogy nem fogom letenni.
- Nem engedem hogy egyedül bolyongj a kihalt utcákon, érted?
- Értem, de most már letennél? Szó nélkül teszem amit kér.
- Elmegyünk hozzám. Jelentem ki határozottan.
- Miii? -Biztos hogy nem. Fordít hátat nekem.
- Jó akkor kérlek mond már meg nekem hogy hol a fenébe laksz! Kicsikét felemeltem a hangomat így a lány megrezzent. Felém fordul, szemeiben ijedséget vélek felfedezni.
- Nem akarok haza menni. Zokogva rogyna össze, de megfogom majd a derekát átölelve húzom közelebb magamhoz.
- Jó, nem kell csak akkor menjünk fel hozzám mert nem akarlak elengedni egyedül!
- Rendben.
Előhalászom a kulcsot a zsebemből majd a zárba helyezem. Mikor kattan a zár kiveszem a kulcsot a zárból majd a zsebembe mélyesztem. A lány a derekamat öleli, miközben fejét a mellkasomnak támasztja. Lépnék előre egyet de a lány nem mozdul, majd észbe kapok, elaludt. Óvatosan felveszem, majd belépek vele a lakásba. Halkan csukom be magam után az ajtót, majd a lányt a szobámba viszem.
Leveszem róla a felsőjét, majd a nadrágot húzom le a lábáról.
Csak egy bugyi meg az én felsőm van rajta, mert az övé az kicsit hányásos lett, azért nem akartam pucérra levetkőztetni. Betakarom, majd kilépek a szobából.
Nagyon úgy tűnik hogy ma a kanapén fogok éjszakázni.
Fáradtan dőlők le a kanapéra, leeszem a ruháimat majd egy bokszerben elterülök azon a nagyon picike kanapén. Betakarózok egy pléddel, a szemeim lecsukódnak majd már el is alszom.
Lisa szemszöge
A fejem hasogatott, a szemeimet alig tudtam kinyitni, de mikor végre sikerült kinyitnom a szemem, ijedten néztem körbe a szobában, ahol ébredtem.
- Hol vagyok? Megszeppenve nézek körbe de rá kell jönnöm hogy nem ismerős a hej. Kikelek az ágyból, a szédülés így is utolér. Megkapaszkodom az ágyban majd lehuppanok rá. - Szedd össze magad. Mondogatom magamnak.
Kilépek az ajtón majd megpillantom a nappalit. Óvatos léptekkel közlekedek, míg nem elérem a kanapét. Egy nekem nagyon is ismeretlen fiú fekszik a kanapén. Mire megérinteném, megmozdul majd ásítozva nyújtózkodik egyet. Mikor kinyitja a szemeit, rémülten kapja rám a tekintetét de a másik pillanatban mintha emlékezne valamire megenyhül a tekintete.
- Szia. Tornássza fel magát üllő helyzetbe. - Hogy aludtál? Mosolyog rám.
- Ki vagy te? Nagyot sóhajt majd felém nyújtja a kezét, amit én nem fogadok el, de ő akkor is bemutatkozik.
- Matt. - Gondolom nem emlékszel rám, kicsit rossz állapotban voltál mikor találkoztunk tegnap este, és nem hagyhattalak magadra, így hát haza hoztalak magamhoz.
- És ezen kívül nem történt semmi? Utalok arra hogy fél meztelen vagyok.
- Gondolom lehányhattad magad, ezért is cseréltem le a felsődet, a gatyádat meg hogy kényelmesen tudj aludni. Elpirulok mikor belegondolok abba hogy ő vetkőztetett le. - Jól vagy?
- Persze. Habogok össze vissza.
- Akkor jó, mindjárt felöltözök, csinálok kaját, aztán haza kísérlek. Feláll majd már indulna is mikor megragadom a karját.
- Ne. Zavarodottan kapom el róla a tekintetem, mikor is meglátom meztelen tökéletes felsőtestét. Elengedem majd hátrébb lépek . - Nem akarok haza menni. Suttogok, magam elé meredve.
- Ezt már tegnap is említetted, de miért nem akarsz haza menni? Megrázom a fejem , majd leülök a kanapéra ahol ő feküdt eddig.
- Nem szeretek otthon lenni. Könnyesednek be a szemeim. - Nem akarok haza menni. Sírom el magam, majd a tenyerembe temetem az arcomat.
- Jól van, nem kell haza menned, de akkor hova akarsz menni? Megérzem a kezét az enyémeken majd elveszi az arcom elől a kezemet.
- Itt maradhatok? - Csak addig ameddig nem találok ki valamit. Gondolkodva mered rám megvakarja a tarkóját majd válaszol.
- Persze, maradj ameddig csak szeretnél. Ölel magához, mire én a mellkasába fúrom a fejem.
Lisa
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Vélemények ????
Remélem ez a rész jobban tetszett mint a másik és remélem nem okoztam csalódást :)
