A kanapé kettőnknek kevésnek bizonyult ezért inkább felpattantam a kanapéról.
- Hova mész? Lisa Rám kapta a tekintetét, majd a távirányítót felkapva, lehalkította a tévét.
- Kevés a hely kettőnknek. Legyintettem majd kisétáltam a konyhába. Egy szál cigarettát szedtem elő a dobozából majd kinyitva az ablakot rágyújtottam.
- Nem szeretem mikor dohányzol. Jegyzi meg csípősen a lány, aki az ajtófélfának dőlve keresztbe fonja maga előtt a karjait.
- Én meg nem szeretem, mikor megmondják hogy mit tegyek. - A lakásomban! Teszem még hozzá, majd háttat fordítok neki és kifelé kezdek bambulni az ablakon.
- Ha nagyon azt szeretnéd, akkor elmegyek. Hangjában érezni lehetett hogy már a sírás határán van. Nem szólaltam meg, miért tettem volna, én ezt a lányt nem tudnám szeretni, sőt egy lányt sem tudnék szeretni, Julie, volt a mindenem, de őt elvesztettem. Megteltek könnyekkel a szemeim, majd szép csendesen lefolytak az arcomon. - Akkor én... - Megyek. Hallom ahogy kisétál a konyhából. Észhez térek majd a csikket elnyomom a hamutálban.
- Héj. Utána megyek majd utolérem a hálóban. - Ne menj el. Fogom meg a karját, majd magam fel fordítom. Lehajtja a fejét, nem néz rám.
- Azt sem tudom mért kellett ide jönnöm. Csuklik el a hangja a mondat végén, majd megtörli a szemeit.
- Ne sírj. Ujjammal az álla alá nyúlok majd felemelem a fejét. - Miattam, ne sírj. Törlöm le az arcáról a könnyeket.
- Miért csinálod ezt?
- Mit? Hajolok hozzá közelebb.
- Ezt. Suttogja a szavakat.
- Nem teszek semmit. Mosolyodom el, majd adok egy puszit a lány homlokára.
- Utállak. Üt a mellkasomra, de én gyorsabb vagyok így mikor megint megakarna ütni, megfogom a kezét.
- Nem verekszünk, ne legyél rossz kislány. Mosolyodom el pimaszul.
- Sosem fogsz úgy szeretni ahogy őt, igaz? Kérdésére, megint csak megtelnek könnyekkel a szemeim.
- Nem. Vallom be azt amit érzek jelen pillanatban.
Lisa szemszöge
Szombat reggel
Ásítozva keltem ki az ágyból, majd a konyha felé vettem az irányt. De amikor a nappalihoz értem, meglepetten álltam meg, miközben a földön fekvő fiút bámultam.
- Héj mit keresel te a földön? Pislogok rá értetlenül.
- Leestem a kanapéról. Ad választ a kérdésemre.
- Értem. Jövök zavarba, mert közben feláll a földről majd egyenesen felém sétál. Csak egy alsógatya van rajta, én meg itt állok előtte, a pólójában ami a majdnem hogy a térdemig ér.
- Mi az? Áll meg előttem majd értetlen arckifejezését látva nevetve legyintek egyet. Megfordulok majd a konyhába megyek, hogy végre főzzek kávét mert mindjárt visszaalszom. Mikor a kávéfőzőhöz lépek meghallom Matt hangját.
- Kávét főzöl?
- Igen, kérsz? Fordulok felé, mire ő hevesen bólogatni kezd, majd ráül a pultra. Komolyan néha úgy viselkedik mint egy öt éves kisgyerek. - Milyen volt? Kérdésemre felkapja a fejét majd a telefonját lezárva, rám szenteli teljes figyelmét.
- Micsoda? Értetlenül pislog rám, majd egy kicsit oldalra dönti a fejét majd elmosolyodik.
- Inkább kicsoda. Javítom ki.
- Nem akarok róla beszélni.
- Talán ha beszélsz róla könnyebb lesz. Sétálok elé majd az ujjaimat össze kulcsolom az övéivel.
- Ne akard helyettesíteni őt. Rázza meg a fejét majd elkapja a kezét.
- Nem akarok én helyettesíteni senkit sem, főleg nem őt! - Én csak segíteni akartam, de látom ezt te nem fogod fel.
- Te nem fogod fel hogy még a kutyának sem kellenél. Ugrik le a pultról. Megtelnek könnyekkel a szemeim. A kávéfőző jelez hogy kész a kávé mire én kitöltöm neki a kávét egy csészébe.
A konyhát elhagyva megyek a hálószobába majd becsukva az ajtót elfordítom a zárat.
Zokogva csúszok le a földre, a fejemet az ajtónak támasztom
- Miért csinálja ezt? Suttogok zokogva.
- Nyisd ki, kérlek. Nekidől az ajtónak. - Nem ezt akartam mondani, nem akartalak megbántani, én egyszerűen csak.. Egyszerűen csak fáj, fáj hogy elveszítettem, fáj hogy nincs többé.
Egy órával később
Óvatosan, halkan léptem ki az ajtón, majd a táskámat a vállamra kaptam. Megint csak halkan, elsétáltam a bejárati ajtóhoz, majd mikor a kilincsre tettem a kezem, Matt hangja hasított a levegőbe.
- Ne menj el, kérlek. Megfordultam, hogy a fiú szemébe tudjak nézni.
- Elmegyek, mert ez így nem lenne jó egyikünknek sem. Hajtom le csalódottan a fejemet.
- Nem akarom hogy elmenj. Jön közelebb hozzám, majd mikor már csak egy karnyújtásnyira van tőlem, a mellkasára teszem a kezemet.
- Ne. Csóválom meg a fejem. - Nem is kellett volna ide jönnöm.
- Nem akartalak megbántani, én csak ... A szavába vágok.
- Még is sikerült. Lepereg az arcomról a könnycsepp, majd egy ezt követi a többi is.
- Én nem...
- Matt. Szólok rá.
- Hagynád végre, hogy egy értelmes mondatot kinyögjek? Megfogja a csuklómat, majd magához ránt. A táska leesik a vállamról, de ő ezzel nem törődik. Felkap majd elindul velem a nappaliba.
- Ezzel nem oldod meg a problémát. Csapkodom a hátát. Letesz a kanapéra, majd fölém hajol.
- Ne haragudj, kérlek.
- De haragszom! - Igen is haragszom, mert egy igazi tuskó vagy. - Haragszom, mert nem találkozunk előbb. - Haragszom mert sosem lehetünk együtt. Zokogva fúrom a mellkasába az arcomat.
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam azt amit mondtam, én egyszerűen csak kiborultam. Összekulcsolja az ujjainkat. - Érd el, hogy beléd szeressek. Végigsimít arcomon, majd eltűr egy hajtincset a fülem mögé.
- Tudom hogy nem fog sikerülni. Nézek bele abba a gyönyörű szempárba.
- Érd el hogy sikerüljön. Mosolyodik el majd szorosan magához ölel
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
