Minden olyan bonyolult, pedig minden olyan egyszerűnek látszik.
Elizabeth szemszöge
Lakásokat nézegettem, de egyet se találtam ami árban is megfelelő lehetne.
A dobozban már csak egy cigaretta maradt. Búskomoran feküdt a doboz alján, várva a csodára. Valahogy én is arra vártam.
Nem foglalkoztam azzal hogy Ben ki fog akadni, rágyújtottam a nappaliban.
Ben éppen ekkor sétált ki a hálószobából. Testét csak egy aslógatya fedte haja kócos volt, szemei fáradtan csillogtak. Éppen hogy rám nézett egyből nagyra nyíltak a szemei.
- Na azt azért már nem! Egy pillanat alatt előttem termett, majd megpróbálta kivenni kezemből a cigarettát.
- A csajnak megengeded? Ledöbbent, Keze megakadt a levegőben, száját eltátotta.
- Ezt már megbeszéltük! Szemeit lehunyta majd mellé, "omlott."
- Megcsaltál! - Szerinted ezen segít egy beszélgetés?
- Miért kell mindig hisztériáznod?
- Tudod mit? - Baszd meg! Zokogva pattantam fel a kanapéról majd elnyomtam a hamutálban a csikket.
Két órával később
- Beszéljük meg. Ben leült az ágy szélére.
- Ezen már nincs mit megbeszélnünk.
- Kaptam munkát. - Újra kezdhetnénk.
-Még is mit? Döbbenten figyeltem őt.
- Ezt az egészet, a kapcsolatunkat.
- Mint ha ez ennyire egyszerű lenne.
- Nem mondtam hogy egyszerű lesz, de azt tudom hogy fontos vagy, és veled szeretném folytatni az életemet nem pedig nélküled
