Matt szemszöge
A kanapé kicsit kényelmetlennek bizonyult. Fáradtan pislogtam éljel kettő órakor, Hiába is próbáltam elaludni, egyszerűen képtelen voltam rá. A tévét is bekapcsoltam, talán arra elalszok de ez sem vált be. A gondolataim máshol cikáztak, a szemeimet egy idő után marták a köbbuggyanó könnyeim. A fejemet a párnámba mélyesztettem, miközben erősen szorítottam a paplanom huzatját.
- Hiányzik, nagyon hiányzik....
Reggel mikor sikerült kikászálódnom az ágyból, eltorzult arcal léptem a konyhába, azzal az ötlettel hogy készítek kaját, no meg főzök egy kávét.
Miután már a kaját is elkészítettem, valahogy a fejfájásom nem akart csillapodni. Leültem az asztalhoz majd az arcomat a tenyerembe temettem.
Lisa szemszöge
Ásítozva tornásztam magamat üllő helyzetbe, pislogtam párat, hogy a szemem szokja a fényt. Körbepillantottam a szobában, majd egy pillanatra megakadt a szemem egy fényképen. Hogy ezt eddig miért nem vettem észre. A homlokomra csaptam, majd az arcomat a tenyerembe temettem. Van barátnője. Ráztam meg a fejem, majd villámgyorsasággal pattantam ki az ágyból. A ruháimat magamra kapkodtam, majd csendesen kiléptem a szoba ajtaján. Észrevettem hogy a konyhában ég a villany, így már nem fogtam annyira csöndesre a dolgot. Kisétáltam a konyhába, majd már köszöntem volna el, amikor megláttam Mattot. A fiú az érkezésemre felkapta a fejét, majd mikor rájött hogy előtte állok, villámgyorsasággal törölte meg a szemeit.
- Hova mész? Ijedten pattant fel, az asztaltól, majd hozzá sietett.
- Haza megyek. Aztán rájöttem hogy mit mondtam. - ÖÖ vagy is nem haza. Javítottam ki magam. - Majd megoldom. Legyintettem. Matt óvatosan megfogta a csuklómat, majd közelebb húzott magához.
- Mi a baj? Nézett mélyen a szemeimbe.
- Neked mi bajod? Utaltam a kisírt szemeire.
- Semmi, és én kérdeztem előbb. Húzott még közelebb magához.
- Miért nem mondtad hogy van barátnőd. Suttogtam magam elé meredve.
- Mert nincs. Hajtotta le a fejét, most ő. - Meghalt. Sóhajtotta majd elengedte a kezemet. Kezeit a tarkójára simította, majd megvakarta a tarkóját. - Reggeli? Mosolyodott el, majd a szekrény elé lépett és kivett két tányért. Megszeppenve figyeltem minden egyes mozdulatát, de egyszerűen képtelen voltam teljesen figyelni mert csak azon járt az eszem amit pár perce mondott.
- Meghalt?. Suttogtam ezt is, és reméltem hogy nem hallja meg amit mondok.
- Meg. Hát mint mindig most is tévedtem.
- Miért? Matt keze megállt a levegőben a tányér meg kiesett a kezeiből. Hangos csörömpölés zavarta meg a csendet. Összekuporodott a földön, majd zokogva temette az arcát a tenyerébe.
- Öngyilkos lett, miattam.
Megfogott egy szilánkot majd a többivel együtt próbálta össze szedni. Le gugoltam mellé, majd megfogtam a kezeit.
- Héj, biztos hogy nem a te hibád, és ezeket meg tedd le mert elvágod a kezedet. Simítottam végig a tenyerén. - Nincs semmi baj, itt vagyok, segítek. A szilánkokat óvatosan kiszedtem a kezei közül majd óvatosan rákulcsoltam az ujjaimat az övéire. Matt a fejét a mellkasomra hajtotta majd zokogva, ölelte át a derekam.
- Köszönöm.