Let Me Love You

▪︎1▪︎

J O N A T H A N

-Mr.Prescott!-Charles Lee a kezét nyújtotta nekem amit elfogadtam és biccentettem az öregnek.Láthatóan is kiegyensúlyozott velem ellentétben.Szét vet az ideg attól,hogy egy gyerek szakad a nyakamba akinek mától a gyámja leszek,vagy valami olyasmi.Semmi képpen sem szeretném örökbe fogadni,ahogy betölt egy bizonyos kort oda megy ahová akar.Nem érdekel.Ha a kocsi üti el,az sem érdekel.Csak ne az én nyakamon legyen egésznap.Vannak dolgaim,kétségtelenül elfoglalt ember vagyok.Helyet foglaltam a székben.A kislány a tárgyaláson nem vett részt.Én meg ügyvédként ültem ott az ügyvédemmel aki család barát és csak ötven retkes éve szolgálja a Prescott családot.Volt mire szolgálnia,az apám egy pénz éhes mocsok volt aki szeretett nőket dugni és közben felcsinálni őket.Persze fattyak szaladgálhatnak bárhol Jonathan Prescott az egyetlen fia,vagyis én.Bár nem sajnáltam mikor meghalt egy éve,én örököltem mindent.Ami valljuk be,hogy egy gyönyörű vagyon.Bár nekem így is gyönyörű a vagyonom volt az ő pénze nélkül is.
-Hol van a gyerek?-érdeklődtem és a Rolex órámra pillantottam.Délután van.Ehhez nekem nagyon nincs kedvem.
-Szerintem biztosan itt vannak valahol.-ekkor az ajtó kinyílt és egy szociális munkás hölgy lépett be meg egy kisírt szemű fiatal lány.Oké.Hol a gyerek?-Itt is vannak.
-Mi?-ledöbbenten figyeltem ahogy a csinos kis csaj ide sétál a nővel.Ez nem gyerek...
-Üdvözlöm!Katie vagyok a gyámhatóság nevében én adom át Audrey Winstonet.
-Üdv!-álltam fel és szemügyre vettem a sötét barna hajú lányt akinek a szeme hol szürke,hol zöld árnyalatban pompázott.Nagy pilláival engem pásztázott.Oké Darla szép volt,de a lánya az nem szép,hanem valami isteni jelenés.De komolyan.
-Audrey,nem lesz semmi baj.A férfi anyukád barátja és vigyázni fog rád.Rendben van?Ha bármikor szükséged van valamire akkor tudod kit hívsz.-nézett rá a nő és átölelte.Audrey vékony karjával szorosan megölelte az asszonyt.
-Köszönöm.-suttogta.A nő bólintott és kiment.
-Nos Audrey akkor Mr.Prescott haza visz.-A lány nem szólt csak bólintott és rám sem nézett.Aláírtam a papírokat és elindultam vele.Lent a sofőröm már várt minket.Audreyval hátra ültem.Azt hittem egy kicsit kisebb gyerek lesz,de ez a lány kockás combig érő szoknyát visel és fekete kabátot,meg egy fehér Convers cipőt.Addig nem szólok hozzá amíg ő nem akarja.Három hónapja halt meg az anyja,tegye túl magát aztán legyen boldog.Nem kell síratni a halottakat az csak mellé fogás.Ez pedig a kibaszott való élet.Örüljön,hogy itt lehet a kis boszorka.Texasban éltek,mint kiderült.
-Mr.Prescott kérdezhetek valamit?-pillantott rám.Most kék a szeme vagy zöld vagy barna?Ez tényleg boszorkány.
-Hajrá kölyök,halljam.-túrtam barna hajamba.
-Honnan ismerte az édesanyám?-rá pillantottam.Honnan ismertem?Ezt nem kötöm az orrodra Audrey cica.
-Legyen annyi elég,hogy segített egy korszakban.
-Hány éve?
-Nem tudom Audrey,tán tizenöt vagy tizenhét éve.Nem tudom.
-Hány éves akkor?
-Én?-nevettem fel harsányan.Most ez komoly?Faggat egy tizen akárhány éves tini ribi?Bólogatott.-Harmincegy.Na és te?
-Tizenhat.-suttogta.Bólintottam.Remek.Darla...kösz,hogy egy tizenhat éves kamaszt rám szabadítottál.Sosem jöttem ki a kölykökkel....sosem...pedig volt egy pár kölyök ismerősöm.Ahogy bekanyarodtunk az Upper east sidera a kis vidéki lány szeme kitágult.Az autó megállt a házam előtt.Kiszálltam és megtartottam az ajtót Audreynak.Ő is kiszállt.
-Te itt laksz?-érdeklődött és körbe nézett.
-Igen.Miért olyan meglepő?
-Sosem voltam New Yorkban.Nekem itt minden meglepő.-motyogta.
-Sejtettem.Fisco kérem hozza be a kisasszony csomagjait.-előre siettem és kinyitottam a loft stilusú ház ajtaját.Audrey cica követett,mint egy jó házörző.
-Gyönyörű ez a ház.-bólogatott.Csak ne szokja meg,két évig a felügyeletem alatt tartom,hogy elhigyjék az emberek milyen kedves vagyok aztán pedig egy kis pénzzel útnak eresztem.Ha egyetemre akar menni még jobb,csak szabaduljak meg tőle olyan gyorsan amennyire gyorsan csak tudok.
-Remek.Örülök,hogy tetszik.Fisco behozza a csomagodat,vagy felviszi a szobádba.Harmadik emelet első ajtó.-motyogtam és a nappali felé vettem az irányt ahol konyakot töltöttem magamnak.
-Kösz Mr.Prescott,hogy befogadott.-állt meg az ajtóban.A rövid kis szoknyája idétlenül oldalra állt el.Biztosra veszem,hogy fogyott abban a három hónapban amit a szülei elvesztésének a  fájdalma okozott neki.Sápadt és nincs túl jól.
-Audrey majd később áthívom...Lindát majd segít neked vásárolni.
-Ki az a Linda?
-Lindát mondtam?Juliet akartam mondani.-biccentettem.Igen számos nőt tartottam.Nincs kapcsolat csak egy kis szex.Lindát már dobtam,Julie még friss de már unom őt is.-Egy ismerős.-rántottam vállat.
-Értem.Öm...miért kell elmennem vásárolni?
-Mert én azt mondtam Audrey.Erre felé vannak iskolák,majd a titkárnőm keres neked egyet,sőt jobbnak látom,ha ő visz el vásárolni.
-Mr.Prescott!-hallottam.meg egy magas női hangot.A kerek Roberta belépett és mosolyogva nézte Audreyt.-Oh hát ő az!Szia drágaságom,hívj csak Robinak.Olyan szép ez a lány Mr.Prescott!Már most nagy vidámságot hoztál ebbe az unalmas házba.
-Roberta hívja fel.a titkárnőmet és mondja meg,hogy tolja ide a képét,oh és elég a bájból vagy mehet haza.-vicsorítottam a házvezetőre aki egy legyintéssel lépett be a konyhába.Tegye a dolgát és ne jártassa a száját,dilis vénasszony.
-Miért ilyen szívtelen velük?
-Eredj fel a szobádba,most!-nem néztem az alacsony lányra csak lehúztam két konyakot és egy kicsit megnyugodtam.Szívtelen....örülj,hogy befogadtalak....örülj,hogy kapsz új cuccokat és fogd be a kerek szádat.Hülye picsa.A nőknek semmi sem elég...

Sziasztok!Remélem tetszett az első rész!Mindenkinek drukkolok a holnapi naphoz.Egy jó tipp és tanács a holnapra;
Ha ezekkel találkozól
-Valaki nehezen talál barátokat
-Valakit piszkálnak a többiek
-Valaki félénk vagy visszahúzódó
-Valaki egyedül tölti a szünetet
Köszönj rá!Mosolyogj,kérdezd meg mellé ülhetsz-e,barátkozz vele.Minden kedves szó és tett segít másnak.
♡Szép napot mindenkinek!♡