Let Me Love You

▪︎24▪︎

A U D R E Y

Jonathan rég beletörődött.Nekem is ezt kellett volna tennem....de ehelyett én minden éjjel a szobájába lopoztam és addig csókoltam ameddig ki nem száradt a szánk.Kezdtem azt hinni,hogy Jon nem úgy szeret engem ahogy én őt.Nem szerelmes...talán csak elvettem az eszét.De mégis egy szikra bennem égett,hogy ez szerelem.Amit érzünk az az.
Az a bizonyos két hét gyorsan eltelt.Az utolsó napom New Yorkban vásárlással és pakolással telt.A bőröndök már a kocsiban vártak.Holnap elutazom és ami biztos volt meg kedves,másnapra már semmivé lesz.
Jon nem nagyon beszélt de bennem egy egész tenger akart kiömleni.
-Szeretsz?-suttogtam.Long-Islanden sétálgattunk a parton.Az ég szürke volt és felhőkkel teli.
-Szeretlek Audrey.-pillantott rám.
-Jon sok különbség van a szeretet és a szerelem között.A szereteted felém hova irányul?-álltam meg vele szembe.Lenézett rám és elmosolyodott.Csókot nyomott a számra és az orrát a nyakamnak dörgölte.-Jonathan!-nevettem fel és átöleltem a nyakát.
-Szerelmes vagyok beléd Audrey Winstone.Ezt akartad hallani,te ravasz nőszemély?
-Ezt hát Mr.Prescott.Kurvára ezt.-öleltem át szorosabban.Nem akarok elmenni,de már rég nem tudom vissza mondani.Próbálkoztam az iskolában érdeklődni erről és azt mondták,hogy már le van adva a lista,na meg hitelesítve van.Az egyik nap úgy keltem,hogy próbáltam leesni a lépcsőn,hogy a lábam eltörjön és ne tudjak menni....de az sem jött össze.Néztem a távolban lévő házakat amiket a fa levelek beborítottak.A fák már meztelenek.Tán én is így vetkeztem le Jonathan előtt.Mára már nincs titkom előtte.-Ne hagyj el kérlek.Kérlek ne hagyj el.-suttogtam a fülébe.-éreztem ahogy a szemem elnehezedik miközben szorosabban ölel engem.
-Nem hagylak el soha!Soha Audrey.Soha.-eltolt,hogy a szemembe nézhessen.A szemei őszinteséget tükröztek.
-Nagyon szeretlek Jonathan.-öleltem újra át.
-Én is téged Audrey.Te vagy az egyetlen a világon akit szeretek.Ezt senki nem tudja felül múlni,azt amit irántad érzek.Ezt lehetetlenség felül múlni.
-Akkor jó.
Tovább sétáltunk.Meghitt volt a sétánk és csendes.Sokszor megálltam,hogy megcsókoljam a magas férfit aki a mindenséget jelenti nekem.Nem akartam elengedni.Soha nem bírnám elengedni Jonathant.
Visszafelé hajóval mentünk.Szerelmesek lézengtek és forró csokit ittak meg fotózkodtak.
Én Jon karcsú derekát öleltem és a szemét néztem.Bámultam ahogy változik.Zöld.Szürke.Fekete.Mikor mit gondol.Mindig ez alapján változik.
A derekamra simította a kezeit és egy kicsit közelebb hajolt.Fáradtnak tűnt és melankolikusnak.Jont az elvesztésem már boncolgatta.Tudta,hogy holnap délután már nem leszek itt.Én is tudtam de azt akartam kiélvezni,hogy most itt vagyok.Vele.
-Az első hajó útunkon nagyon meglepődtem mikor annyira közel álltál.-nevettem fel.
-A víz hibája.
-Nem zavart.-csimpazkodtam a nyakába.
-Sejtettem.-húzott magához jobban.-Mi a programja estére?
-Hmm....Mr.Prescottal leszek este.
-Mmm micsoda jó program.-kuncogott fel.-Nem vagy éhes Audrey baba?
-Nem vagyok.Úgy szeretek ezen a hajón lenni.
-Én is.-vigyorodott el.-Veled.
-Tudom.-kuncogtam fel.-Neked mik a terveid?-suttogtam.
-Veled leszek.-csókolt a nyakamba.Elvigyorodtam és közelebb húztam.
Ettünk is a hajón majd későn estünk be a lakásba.
Csak rá vágytam de Roberta már az ajtóban megállított minket.
-Csináltam vacsorát,gyertek enni.-mosolygott.Jonra néztem aki befelé tolt.Mindketten vágytunk már egymásra.Az lehet,hogy csókolózunk minden éjjel de egyáltalán nem történt meg az aminek meg kellett volna.Így mára tartogattuk a legkülönlegesebb éjszakát.De Roberta lecsapott ránk.
-Én nem vagyok olyan éhes.-motyogtam miközben leültem Jon mellé.
-Azért a sütit kóstoljátok meg.Egészmap főztem.Ez az utolsó estéd itthon.-nézett rám Roberta szomorúan.
-Igen.-bólogattam.Elvettem egy sütit és enni kezdtem.-Ez isteni!-néztem Jonra és hirtelen a szájaba tömtem.Kuncogva harapni kezdte és elismerően bólogatott.
-Hát ez nagyon jó!
-Audrey,ha nem mész akkor még ehetsz ilyen finomakat.-mosolygott rám Roberta.Jonathan azonnal megrázta a fejét.
-Roberta kérlek fejezd be Audrey szív fájdítását.Hamarosan haza jön.De előtte nagyon jól fogja magát érezni Londonba.-pillantott le rám.-Meglátogatlak majd ne keseregj.-nyomott csókot a számra hirtelen.
-Jólvanna.-kuncogott fel.Én is megyek reggel veletek a reptérre.
-Akartam kérni.-mosolyogtam.Jon bólogatott.Beszélgetni kezdtem Robertával és enni még egy kis sütit de már nagyon szerettem volna Jonnal lenni így fáradtságra hivatkozva indultunk meg fel.
Azonnal egy csókot nyomtam a szájára.Az ajtót bezárta és a derekamtól fogva közelebb húzott.Ő volt az egyetlen dolog amire vágytam és végre megtörtént.Neki adtam magam és úgy éreztem,mintha ő lett volna az első.Mert nekem minden téren ő számít az elsőnek.Soha nem akartam elmenni.De hiába a hosszú és szenvedélyes éjszakának,ha a reggel hamar eljött.
Mosolyogva néztem az arcát ami békésen ragyogott.Aludt még,de én nem bírtam.Kavarogtak a gondolataim.Ha itt maradok folytatódik így az életem Jonnal?Esténként szeretkezünk,reggel pedig úgy kelünk mintha ezer éve együtt lennénk?Mi történne ha nem mennék el?Olyan jó lenne tudni.De az idő ott volt és bár nem akartam kibújni Jonathan erős karjai közül tudtam,hogy öltöznöm kell és mennem.Megrémített a változás gondolata.
-Jon.-suttogtam.Lassan kinyitotta a szemét.
-Mi az cica?
-Ugye nem veszítelek el?Abba bele halok.Nem veszíthetlek el téged is.-sírtam fel.A férfi közelebb húzta a testem az övéhez és megcsókolt.
-Audrey.Mindennap hívhatsz.Mindennap írhatsz.Ha baj van gépre szállok és megyek.Semmi baj.
-Jó.-bólogattam.
-De hidd el időd se lesz.Tanulni fogsz és sokat fogtok kirándulni.Imádni fogod Angliát.
-Érettségi után pedig elveszel és majd oda költözünk?-kuncogtam fel.
-Tervben lehet.-suttogta és rám feküdt.-Öltözzünk édesem.-bólogatni kezdtem és megvártam amíg leszáll rólam.Én is felkeltem és megcsaptam Jon fedetlen fenekét.Felnevetett és elkapta a karomat amivel magához rántott.Kuncogva csimpazkodtam rá.
-Meztelenek vagyunk Audrey,eressz el vagy a falnak nyomlak és a magmévá teszlek.-súgta a fülembe amitől kirázott a hideg.
-Mmm...nem állnék ellen.
-Sejtettem.-nevetett fel.
Johnnal felöltöztünk majd lefelé igyekeztünk.Roberta ott beszélgetett Fiscoval.
-Induljunk,mert a csoportod ott lesz kicsim.-Fogta meg Jon a kezem akin egy egyszerű póló volt meg farmer.Roberta is meglepődött de én nem.Élveztem,hogy Jon a társaságomban önmaga.
-Nem akarok sietni Jonathan.-nevettem fel.-Csináljuk lassan.
-Mint éjjel.-erre megböktem,mert Roberta nevetve rázta a fejét.
-Menjünk.-motyogtam és kifelé vettem az irányt.A cuccaim már be voltak rakva.Jon kezét szorongattam miközben egyre csak közeledtünk a repülő térre.
-Szeretlek.-dőltem rá.
-Én is kicsim.-elmosolyodtam és ránéztem.Egészen a reptérig néztem a vonásait.Elraktároztam magamban.
Jon és Roberta kísért be oda ahova kell.
Egy páran már voltak.Jon köszönt a csoport vezető tanárnak de nem mentünk oda.
Helyette lenézett rám és egy homlok csókot adott.
-Van itt neked valami.Ez egyszerűbb,a telefonodon tudod figyelni meg ilyenek.-vett elő egy kártyát.-Erre tettem már neked pénzt és majd utalok még.Jó?
-Jon nem kellett volna...-motyogtam egyre nehezebben.
-De.Nem lehetsz pénz nélkül Londonba.-Roberta bólogatni kezdett.
-Köszönöm.-vettem el és betettem a személyim közé.-Mindent.
-Ne beszélj úgy Audrey,mintha ez lenne az utolsó.
-De mindent köszönök.Sok mindent tettél értem.Hálás vagyok.Komolyan.-szorítottam meg a kezét.Bólintott de a szemei fátyolosak lettek.Magához húzott és szorosan átölelt.
-Szeretlek édesem.Kérlek vigyázz magadra Londonban.Jó?
-Én is Jonathan.Vigyázok.-kuncogtam.-Karácsonyra ugye oda jössz?
-Megpróbálok.Jó?
-Rendben.-megcsókoltam és el sem akartam tőle szakadni de már a csoport vezető elkiáltotta magát,hogy beszállás.Felnéztem az arcára és elmosolyodtam.Elengedtem őt majd Robertához fordultam akit szorosan átöleltem.-Köszönök neked is mindent Rob.Vigyázz Jonra.-kuncogtam fel könnyekkel a szemembe.
-Vigyázni fogok kicsim.-simogatta meg a hátam.Eleresztett majd újra a férfira néztem aki bús tekintettel vizslatott.Szorosan átöleltem és egy percig azt hittem el sem engedem,de ő elengedett.
-Menj,elkésel.-bólogattam és elindultam miközben lopott pillantásokkal néztem őket.A jegyem odaadtam a hölgynek aki ellenőrizte majd előre engedett.Még vissza néztem és intettem nekik.A szívem a földön hevert és éreztem ahogy elgyengülök.Jon már távoli volt.Inkább beszálltam.Nem akartam tovább nézni,mert a sírás így is rám tört a helyemen.Bezárult a biztonságos kapu.Mi lesz velem Jonathan nélkül??
Mi lesz velem nélküle?

♡Szép estét!♡