A U D R E Y
Jót beszélgettünk Iannel és Robertával de valaki csöngetett így Roberta aki közelebb volt az ajtóhoz,sietett kinyitni.
Nem figyeltem arra,hogy Jon és Ian mit beszélnek mert érdekelt,hogy ki az így váratlanul.
Csak annyit hallottam,hogy fáradjon be.
De Roberta nem volt derűs.
-Jonathan.-állt meg Roberta az étkező ajtajában.-Látogatód jött.-motyogta nem túl boldogan.Mellette megjelent egy dekoratív nő aki egy idős lehet Jonnal.Jonra néztem aki felállt és szólásra nyitotta ívelt száját.
-Charlotte?De rég találkoztunk!
-Ugye milyen rég?Csak gondoltam beugrok,mert most vagyok itt tíz év után újra New Yorkban.Remélem nem baj és nem zavartam meg semmit.-mosolygot bátortalanul a nő.Jonnal megölelték egymást ami nekem kicsit sem tetszett.
-Jó látni.-állt fel Ian is és adott két puszit a nőnek.
-Téged is Ian.-Roberta mellém jött és leült.Megsimogatta a vállamat.
-Roberta hozzon Charlottenak is egy tányért.Egyél velünk.-ajánlotta fel neki Jon.Ki ez az asszony?
-Már is Mr.Prescott.-állt fel Roberta és hozott még egy főre evőeszközt és tányért.A magas és vékony nő leült velem szemben.Roberta nem maradt hanem elvonult.Miért viselkedik Roberta furcsán?Jonra pillantottam aki leült mellém.Épp szólt volna de a nő közbe vágott.
-Még nem ismerjük egymást,Charlotte Adams vagyok.-nyújtotta a lapát kezét felém.
-Audrey Wi...Prescott.-Igen bazdmeg ő az én férjem!Mi a szart ölelgeted?
-Jonathan nem mesélted,hogy van egy....
-Feleségem.-kuncogott fel Jon.-Audrey a feleségem mielőtt leöregítesz azzal,hogy a lányomnak nevezed.-Ian is jót nevetett de valahogy nekem nem volt jó hangulatom.Nem tudtam ki a nő és Tuli is forgolódni kezdett ami felért egy kis derék fájással.
-Na és ti honnan ismeritek egymást?-suttogtam miközben az asztal alatt a hasamra simítottam a kezemet.
-Oh igazából....Jon és én jártunk,de az egyetemről ismerjük egymást.-meglepődve néztem körbe.
-Egy hetet jártunk szerintem.-nevetett a férjem.
-Igen,jobb barátok voltunk mint egy pár.-helyeselt a nő.
-Na és ti hol ismerkettetek meg?-kérdezte rám nézve.
-A bíróságon.-a szarkazmus szinte folyt a számból.
-Oh te is ebben a munkában utazól?
-Nem.
-Audrey jelenleg nem utazik semmilyen munkában sem,még kitalálja mihez akar kezdeni.-mosolygott Jon kedvesen rám,bár engem zavart,hogy random idegennek csak úgy elmondja,hogy egésznap itthon vagyok.
-Jelenleg háziasszony vagyok Jonathan.Hiszen lehet,hogy Roberta itt van de mosok,főzök és takarítok amíg te dolgozól.Ezt így hívják.-néztem rá.Lefagyott az arcáról a mosoly és halkan intézte nekem a szavakat.
-Minden rendben szépségem?
-Igen,csak szeretnék lepihenni.Nagy baj lenne?
-Nem.-állt fel ahogy én is felálltam.
-Nem tán babát vársz?-mosolygott rám az idegen.
-De igen.Hamarosan születik.-eröltettem egy mosolyt magamra.-Khm nagyon örültem.-indultam meg a lépcső felé.
-Egy pillanat és jövök csak felkísérem.-hallottam Jont.Beért engem a lépcsőnél.Felmentünk a szobába ahol az ajtót bezárta és rám emelte a tekintetét.Levettem a cipőt és bedőltem az ágyba miközben a hátam alá párnát tettem.-Miért vagy ennyire furcsa Aud?
-Nem vagyok.
-De.
-Itt az exed és elvárod,hogy csevegjek vele?Nekem ez a nő egy senki,de te nyugodtan menj le és ölelgesd bazdmeg!-hunytam be a szemem.
-Jézusom!Hallod magad?Régi barát inkább...
-Nem baj.Nem akarok vele társalogni.Menj le.Hagyj most békén.-motyogtam.Nem kérdezett csak lement és engem itt hagyott.
Sírni kezdtem...kurva féltékenység.A hátam le akart szakadni közben és ezzel együtt fáztam is.Levettem a ruhámat majd egy nagy kád vízet eresztettem magamnak.Belemásztam és nem törődtem semmivel sem csak azzal,hogy a babával együtt relaxáljak.
Meglepődtem mikor megéreztem Jon kezét a nyakamnál.Végig simított rajta.Kinyitottam a szemem és őt kémleltem.
-Beszállhatok?-csak vállat rántottam és feljebb ültem.Hamar lekerült róla a ruha.Mögém ült és szorosan magához ölelt.-Ne haragudj rám.Elmentek.Megmondtam,hogy nem vagy jól és a feleségem mellett a helyem.Nem kell féltékenynek lenned.Te vagy az egyetlen nő az életemben.Az egyetlen.
-Azt akartam,hogy egésznap csak együtt legyünk...nem vagyok kíváncsi milyen nőkkel hetyegtél.Jon én....-néztem hátra egyenesen a szemébe.-Éppen elég sebezhető vagyok így terhesen.
-Audrey én megvédelek a világ összes bajától.Megbeszélem Robertával,hogy többet ne engedjen be senkit sem.Csak telefonos egyeztetéssel léphet be bárki ide.-bólogatni kezdtem és csókot nyomtam a szájára.Elmosolyodott és közelebb húzott.A kis puszimat elmélyítette miközben már teljesen az ölébe ültem.
-Jon...-sutyorogtam.
-Érzem.-tette az egyik kezét közénk.Tuli nem tetszően mocorgott és szerintem épp focizni próbál.-Megakarod várni amíg elalszik?-a férjem jó ízű nevetése mosolyra csalt.
-Igen.
-De ő semmit nem észlel abból,hogy anyu és apu szeretkezik.
-De mivan ha mégis?
-Akkor még egy csepp kis ember és nem tudja felfogni.Csak annyit hall,hogy anyu sikítozik ez nem olyan nagy dolog.-húzta jobban az agyamat.Lefröcsköltem mire ő is engem csak ő egy kicsit jobban és csupa víz lett az amúgy tökeletesen felkontyolt hajam.
-Jonathan!-nevettem.Egyik kezével vissza húzott magához,mert én próbáltam nőiesen távozni.Miközben ő olyan hirtelen vissza húzott engem a víz kifröccsent a kádból.
-Ajaj...-vigyorgott.
-Most pont olyan vagy mint egy tinédzser.
-Harminchárom évesen is lehetek tini fiú.-vigyorgott.Elmosolyodtam és szorosan átöleltem a vízes testét.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek életem.-mosolygott rám és össze puszilgatta az arcomat.Amíg a kádban voltunk végig nevettünk és mint két idióta fröcsköltük egymást a vízzel.De valamiért sokkal jobban éreztem magam attól,hogy Jon itt van velem és inkább gyerekesen viselkedik.Miután fürödtünk és a vízet is feltöröltük köntösben fagyit ettünk a nappaliban és összebújtunk.
A kedvenc filmem ment közben és csak azon járt az eszem,hogy olyan mintha én is belecsöppentem volna a saját Szex és New Yorkomba.
Az én tökéletes saját filmembe.Jonra néztem néha és észrevettem,hogy alszik.Elmosolyodtam és közelebb bújtam hozzá.Jon minden áldott nap alszik velem délután.Tudom,hogy nagyon kivan merülve,mert ez látszik rajta ha hazajön.Sajnálom érte...Felkeltem és egy pokrócot ráterítettem.Bebújtam mellé és hagytam,hogy engem is elfogjon az álom ami nehezen ment,mert Roberta furcsa volt.Láttam ahogy a nőre nézett.Vajon tud valami olyat amit én nem?Szép napot mindenkinek!💕
YOU ARE READING
Let Me Love You
Romance-Mindig szeretni fogsz? -Örökké Audrey. -Akkor talán nem megyek el. -De elmész.Ezt kell tenned.Ég veled. ÁTÍRVA/szereplők nevei is változtak/ ÚJ CÍM -> Let me Love you Régi cím-> Ott égünk el a gyönyör peremén.