Let Me Love You

▪︎15▪︎

J O N A T H A N

Tudtam,hogy ez lesz.Audrey kötődik hozzám.Ügyvéd akar lenni....dehogy akar.Tudtam,hogy mire megy ki.Velem akar lenni.Folyamatosan.Minden pillanatban.Bevállalná,hogy a titkárnőm legyen.Mondjuk ez nem lenne rossz.Audrey mellettem lenne és közben...Miről beszélsz?Szépen elmegy csak legyen elég idős hozzá.Az oka az,hogy nem bírok Audrey mellett uralkodni magamon.Nehéz.Bájos és tálcán adná magát nekem.Én csak szerettem volna segíteni neki,de tetszik nekem.Nagyon nehéz helyzetben vagyok.Magamhoz szoktattam.Túlságosan.Ez van.
-Gyere Jon!-kacagott a legszebb és legédesebb teremtés.Ki olyan hülye,hogy este lejön a partra és csillagszórót vesz,hogy egy bizonyos lány örüljön ennek?Én.
-Megyek Aud!-követtem alakját.Meggyújtottam a csillagszórót és a kezébe adtam.Körbe táncolt engem.
-Hát ez mennyire klassz!-nevetett fel.
-Nagyon az Aud.-vigyorogtam.A gyermeki báj.Néhá azon kapom magam,hogy elgondolkozom rajta,biztos jó ötlet volt?De Audrey kacagása valahogy hiányozna,ha nem volna.Körbe pörgött amíg el nem aludt a fény.Hirtelen elesett.-Audrey!-szaladtam oda és leguggoltam a lányhoz.Csak jobban kacagott.
-Nyugi Jon,csak elszédültem.
-Jobb volna,ha vissza mennénk.Nem akarom,hogy bajod essen.
-Nem fog.Ne legyél ilyen...
-Ilyen?-apáskodó.
-Semmilyen.-ült fel.-Még egy kicsit maradjunk.
-Én fáradt vagyok.-egyenesedtem fel.A kezét nyújtotta.Felhúztam a lányt aki az én testemnek csapódott.Egy picit elvigyorodott és a nyakamba csimpaszkodott.A testem mintha reagálna rá.A fenekétől fogva megemeltem.Audrey fenekét fogtam...Jon!Hirtelen letettem.Biccentettem a ház felé.A kis manó dobbantott egyet de a ház felé kezdett szaladni és folytatta amihez ért.Nevetett.Én is követtem őt csak nagy léptekkel elég volt.
A kellemes házban a hőmérséklet is jobb volt.Be kellett gyújtani mert összesen tizenkét fok volt.A kandalló melegéhez semmi sem ér fel.Audrey elé ült a szőnyegre.Picit eldőlt és álmosan pislogott.Amíg őt tisztes távolból figyeltem hamar elaludt.Felemeltem a földről és a kanapéra fektettem.Egy pokrócot terítettem rá és megsimogattam a fejét.
-Jó éjt Audrey.
Reggel az ágyban egyedül ébredtem.Ez nagy szerencse volt,mert bizony férfiként a reggeli merevedés nem kerül el.Bár ezt annak is betudom,hogy nagyon intim álmom volt Audreyval.A lánnyal aki lent alszik a kanapén.Felkeltem és egy hideg zuhanyt vettem.Muszáj kivernem a fejemből a gondolatát is a szexnek.Bár ez nem olyan egyszerű.A fürdés után felöltöztem és lementem Audreyhoz aki nem volt a kanapén.
-Audrey!-kiáltottam és megindultam a konyhába.Épp palacsintát sütött.
-Jó reggelt napsugár!-vigyorgott.
-Neked is.-mosolyodtam el.-Jól aludtál?
-Uhum,extra kényelmes az a kanapé.
-Annak örülök.Féltem nehogy megfázz.Bár a kandalló mellett nehéz.
-Nem fáztam.Tökéletes volt.-bólogatott.Csak egy kis idő után fedeztem fel,hogy az én pólóm van rajta.
-Akkor jó.-dőltem a pultnak.Őt tanulmányoztam miközben a palacsintát sütötte.Sűrű szempillái alól a szépséges arany barnás szemei megcsillantak.Mintha mindig más lenne a szeme színe.Fehér bőrén néhol egy-egy szeplő megbújik,de rózsás arca mint mindig,most is kipirult.A látványa felér bármivel.Jó ránézni.
-Ne bámulj Jon.-motyogta és felkuncogott.Elvigyorodtam és megböktem a pofikáját.A szemebe nézett és elidőzött.Én is így voltam vele.Nem bírtam levenni a szemem róla.Nem is értem,hogy nem vettem észre.Miért nem nyitottam ki jobban a szemem?Audrey annyira lélegzet elállító,hogy mellette egy másik emberként érzem magam.Azt hiszem szeretnék nyitni felé.
-Elmehetnénk este...vacsorázni.-suttogtam.
-Persze.Nemsokára itt a szülinapom.
-Igen.-vigyorodtam el.Meglepem valami nagyon különleges ékszerrel.Olyannal ami csak neki lesz a világon.
-Kérlek had menjek el valahova a barátaimmal aznap.-pillantott rám.-Nappal.Nem este.Oda viszel,értem jössz.Nem lesz baj.-Nem a csajod.Engedd el.El kell engedned.
-Persze.Elmehetsz.Megengedem.Csak vigyázz magadra Aud.
R

eggeli után sokat sétáltunk és beszélgettünk.Ha látnam magam azt hinném,hogy a kedvesem.Mikor eljött a vacsora inkább azt mondtam neki,hogy fáradt vagyok.Nem mentünk sehova.Külön voltunk az éjjel.Ő a kanapén egy bugyuta filmet nézett,én pedig a szobámban kuksoltam.Nem volt kedvem Audreyhoz amit biztosra veszek,hogy tudott.
Mégis megjelent az ajtóban.
-Baj van Jon?
-Nem.-bújtam jobban a takaró alá.Hirtelen az ágyra huppant.
-Ha kedvetlen vagyok akkor olyankor én is szeretek a takaró alá bújni.-felemelte a takaróm és alá bújt.Szorosan átölelt hátulról mire én becsuktam a szememet.Az arcát a tarkómnak nyomta és összekulcsolta a derekam körül a lábát.
-Te egy igazi kis majom vagy.Tudod?
-Uhum.Csak jobb kedvre akarlak deríteni.Szeretem,ha jó kedved van.
-Az van.Csak egy kicsit szerettem volna egyedül lenni.Nekem ez elég megszokott volt előtted.Mindennap egyedül voltam Audrey.
-Az nem jó.Amíg a gyámságon voltam egy csomó ember körbe vett.Az jó volt.Szeretek veled lenni.Csak...szeretek így lenni.-megfordultam és szorosabban átöleltem.
-Nem vagy egyedül Audrey cica.
-Tudom.Imádom,hogy vagy nekem Jon.
-Imádom,hogy vagy nekem Audrey.

♡Mi a véleményetek,Jon miért nem akar nyitni Audrey felé?♡