Let Me Love You

▪︎27▪︎

Audrey

Jon csókokkal ébresztett aminek nem tudtam ellenállni.Nemtudom mikor aludtam ilyen jól mint most.Úgy érzem,hogy az alatt az egy év alatt amit külön töltöttünk szörnyen aludtam.Valamiért mindig éberebb voltam...de most....a nyugalom szigete elringatott.
-Aud,nem akarsz ma felkelni?-éreztem,hogy az oldalamra fordít.
-De.Bocsi én csak,annyira rég aludtam ilyen jól.-nyitottam ki a szemem.Jon már felvolt öltözve.Egy lámpa égett.Kinéztem a hatalmas ablakon és rá kellett jönnöm,hogy átaludtam a fél napot.
-Semmibaj szerelmem.
-Hol jártál?-ültem fel.Elmosolyodott és megcsókolt.Szorosan húztam magamhoz és az inge alá nyúltam.
-Vettem neked egy szülinapi apróságot ennyi.-kacsintott.
-Már volt a szülinapom.
-Igen.De nem adtam semmit.
-Nem,csak minden hónapban annyi pénzt utalsz,hogy fél Londont eltartahatnám.-nevettem fel.
-Mert azt akarom,hogy semmibe se szenvedj hiányt.Ennyi Audrey.
-De Jon....én....nem voltam gazdag sosem.Nem vágytam erre sosem.Sőt mondhatom,hogy igen szegény családban nevelkedtem.
-Pontosan ezért adok meg mindent neked.Na de....nem vagy kíváncsi mit adok neked?-vigyorodott el.Haja a szemébe lógott és ettől talán még szexibb lett.Elmosolyodtam és magamra húztam.
-Muti meg.-Elővett egy kis dobozt a zsebéből és átnyújtotta.Elvettem tőle és kinyitottam.Egy rózsaarany gyűrű volt benne szív alakú kővel ami színtén rózsaszín volt.De az apró kövek is amik kiegészítették.Elállt a szavam a káprázattól.-Ez....meseszép de komolyan.-Megkéri a kezem?
-Akárcsak a gazdája.
-És ezt csak úgy kapom?
-Csak úgy.-kuncogott fel.-Eljegyzési gyűrűnek nagyobbat kapsz.-nyomott egy csókot a számra.Felnevettem a beszólásán és szorosan átöleltem.
-Imádom.Szeretlek.Köszönöm.Mindent.
-Én is szeretlek téged Audrey baba.-megtámasztotta a kezeit a fejem mellett és engem kémlelt.-Olyan gyönyörű vagy.-egy újabb csókot adott aminek egyszerűen képtelen voltam ellenállni.Jonathannel két nap telt el úgy,hogy ki se másztunk az ágyból.Nem hiányzott semmi,mert ő vele valahogy az egész világ megállt.De egy hívás elegendő volt,hogy egy kicsit újra az életbe találjuk magunkat.A barátnőm felhívott,hogy menjünk el este buliba.Jon épp fürdőtt így lassan bementem a fürdőbe és belekezdtem.
-Meghívtak egy buliba.Megakarnak ismerni a barátaim.Nem hisznek nekem,hogy létezel.
-Buliba?
-Aha.
-Nem tudom Audrey,nem hiszem,hogy buliba kéne menned.
-Mennünk.Nélküled nem mennék.Jon naa....csak megismernek a barátaim.
-Akkor menjünk el vacsorázni.A buli kizárva Audrey.Bulizgatni járkáltál amíg én nem voltam?-pillantott rám.
-Csak néha.De nem ittam.-bólintott aztán kiszállt és egy törölközőt tekert a csipőjére.
-Megismerkedem szívesen a barátaiddal.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Akkor jó.-mosolyodtam el majd sprinteltem készülődni.A hajam után a sminkem jött majd a ruhám.Jon folyton csak engem bámult miközben én igazgattam magam.-Látom,hogy nincs túl sok kedved ehhez.
-Nem igazán.De nem gond Aud.
-Ha nem akarsz nem vagyunk kötelesek menni.
-De akarok.-állt fel az ágyról majd egy csókot nyomott a számra.-Szeretlek kis bogár.
-Én is téged.-mosolyodtam el.-Nos menjünk akkor.-bólintott és megfogta a kezemet.Elindultunk a bárba ahol a barátaim ránk vártak.Mindenkinek bemutattam Jonathant aki persze látszolag a szépet mutatta de tudtam,hogy marhára nincs kedve az egészhez.Hát most mit tegyek vele?Muszáj néha oda is eljönnie ahova én akarok.Persze a menő ügyvédek világa más lehet.Nem törödtem a dologgal,helyette inkább rendeltünk egy pár italt és hagytam,hogy a fiúk társaságában maradjon míg én a barátnőmmel félre vonultam.
-Anya,te megfogtad az Isten lábát.-nevetett fel.
-Igen.
-Helyes pasi,bár picit mogorvának tűnik.-oldalra pillantottam ahol épp egy számomra ismeretlen italt kortyolgatva társalgott a fiúkkal.Az egyik amúgyis ügyvéd akar lenni,na most Jon lebeszélheti.
-Hát,az.De Jon mindig is ilyen volt.Azt hiszem.-kuncogtam fel.A férfi a szemembe nézett és biccentett egyet.Elmosolyodtam és megráztam a fejem.-De nagyon szeretem.Így ahogy van.Ilyen tökéletlenül tökéletesnek.-vigyorogtam.Clara elmosolyodott és bólintott.
-Na és milyen az ágyban?-ezen felnevettem de nem kicsit.
-Fárasztó.
-Ilyen az élet.Bezzeg az én pasimnak annyi ideje nem volt,hogy ide tolja a képét.De legalább hétvégén elvisz valahova.-kacsintott.
-Majd számolj be a részletekről.-mosolyodtam el.Bólintott.Folytattuk a lányos diskurálást egy pár percig.De a fiúk megunhatták egymás remek társaságát,mert hamar ide jöttek.Jon átkarolta a derekamat és birtoklóan magához vont.
-Miről folyik a csevegés?
-Minden csajos dologról.-mosolyodtam el.-És ti miről csevegtetek?
-Autókról és az ügyvédség sajátos poénjairól.-vigyorodott el.A vigyora leírta,hogy a fiúk biztosan nem kedvelik Jont.Megráztam a fejem és elmosolyodtam.
-Te beszéltél az autóidról és a vicceidről vagy bevontad őket is?-súgtam oda neki.
-Szeretek a szép dolgaimról beszélni.Bár te vagy a szép dolgaim koronázatlan királynője.
-Szóval egy tárgy vagyok,ez új.
-Sosem mondtam,hogy tárgy vagy.-nyomott csókot a vállamra.Megsimogattam az arcát és a barátaimra néztem akik valami idétlen témáról beszéltek.Persze ez hozzám közel áll így én is csatlakoztam.Az este sikeres volt?Nem mondanám.Jon jól érezte magát?Szét vetette az unalom.A töbiekkel volt témája?Nem.A szomorú valóság az volt,hogy az én barátaim velem az élen kis pénzből élnek,kis álmokkal.S bár Jonathan eltart engem,sosem kértem tőle pénzt.Megoldottam magam.De míg az én kilátásaim jók voltak,a barátaimnak csak alig láthatóak.Talán ez az egyik különbség ami majd veszekedést szülhet köztünk....az az idióta szint különbség.

Szép napot mindenkinek!💞💞💞