Let Me Love You

▪︎35▪︎

A U D R E Y

Nem túloztam.Kibaszott mérges voltam és nem érdekelt semmi sem.Muszáj voltam eljönni.Szeretek vásárolni így egy kis vásárlással békítettem magam azok után,hogy Jonathan egy hülye....egy rohadt nagy hülye!De az a nő is az volt.Nem tudom hanyadik boltban nézelődtem mikor a telefonom újra megcsörrent.
-Vedd le a gyűrűdet....-morogtam.-Nem is megyek hozzád így!Tagadj le...tagadd le ami köztünk van te idióta férfi.-morogtam.Rá kellett jönnöm,hogy Jonathan és én sosem leszünk igazán egy pár.Lehet nemis szeret engem igazán.Miután kijöttem az üzletből egy erős mellkasnak ütköztem.Épp bocsánatot akartam kérni mikor meglepődve néztem rá.
-Honnan tudtad,hogy hol vagyok?
-Téged kerestelek.Szállj be a kocsiba.-morogta és közben karon ragadott.Jó,hogy nem dobott be az autóba,mert az ő mérges tekintete az én mérges tekintetemmel szemben túl nagy csatát vívott.Beültem és megvártam amíg ő is beül.Közben pár dolgot hátra tettem.Elindította az autót de olyan sebességgel,hogy azthittem kiesik a szemem.
-Jonathan lassíts már!-csaptam meg erős vállát.Lassított de nem sokkal.-Mibajod van neked?Klimakszolsz?
-Te neked mi bajod van?Mi ez az egész?Mi a francnak jöttél el?
-Mi a bajom?-kiabáltam.-Szerinted mi a bajom Jonathan???Mi a fasznak akarsz te elvenni engem?-éreztem,hogy sírni fogok de tartottam magam.-Ne vegyél el.Nem megyek hozzád,ha nem akarod igazán!!Hagyjuk az egészet.-a mondatom végére elsírtam magam ő pedig lefékezett.Majdnem bevágtam a fejemet,nagy szerencsémre nem történt meg.
-MI A FRANCOKAT BESZÉLSZ???!!?Elgurult az agyad basszus?!Meghülyültél  Audrey Winstone!-újra elindult.
-Én vagyok a hülye?Miért nem lehetek a feleséged anélkül,hogy azt rejtegetni kéne?Az anyáddal se akarsz találkozni,esélyt se adsz,hogy igazán a feleséged legyek.Te csak a házadba akarsz tartani!Bezársz engem a toronyba vagy mi lesz Jon?-megrázta a fejét.
-Nem akarok veled beszélni.-suttogta.-Most egy hisztis picsa vagy én pedig nem akarlak megbántani.
-Nem akarlak megbántani....persze te mindig ezt csinálod.Ezért üldöztél el...ki tudja kivel voltál míg én nem voltam itt.Tudod mit?Én sem akarok veled beszélni!Vigyél a reptérre Londonba megyek.
-Nem mész sehova.
-De.
-Mondom nem bazdmeg!-csattant fel.A ház előtt leparkolt majd kiszállt és átjött az én oldalamra.Hirtelen nyitotta ki az ajtót és vett a vállára,mint egy darab szőnyeget.
-Jonathan!-kiabáltam és ütöttem a kemény hátát ahogy tudtam.Semmi értelme nem volt.Felcipelt a régi szobámba ahol az ágyra dobott engem majd kiviharzott az ajtót bezárva.Oda szaladtam és próbáltam kinyitni de kulcsra zárta.-Nyisd ki az ajtót!Jon!-dörömböltem.Mind hiába...Sírva ültem le az ágyba és fontolgattam,hogy én vagyok a hisztis picsa vagy Jon ennyire könyörtelen...De ahogy telt az idő rá kellett jönnön,hogy én voltam a szemét.Ő csak megakar védeni minket attól,hogy ne legyen baj.Én pedig a torkának ugrottam.Nem tudom mennyi idő telhetett el de sötét lett én pedig az ajtóhoz mentem és kopogni kezdtem rajta.-Jon...-suttogtam.-Kiengedsz?Sajnálom az egészet.-motyogtam.Így volt.Marhára sajnáltam.-Jon!-a kilincshez nyúltam és lenyomtam.Az ajtó kinyílt.Lerohantam egyenesen a szobánkba.Ő nem volt ott.A gyűrűm az éjjeli szekrényen volt.Felvettem és lementem a nappaliba.-Szívem?-válasz nem jött.Üres volt a nappali és a konyha is.
Jonathan ne haragudj.Nem akartam ilyen hülye lenni.Gyere haza....bocsáss meg!

Írtam le neki majd az étkező asztalhoz ültem.Hogy mondhattam olyat neki?Minden vágyam az,hogy a felesége legyek.Így is cselekedtem.Mint egy feleség aki ki akarja engesztelni a férjét.A kedvencét főztem majd átöltöztem és az étkezőben vártam rá.Mikor már három órája Jonathanre vártam a kihűlt étel mellett úgy döntöttem,hogy már nem érdemes várnom.Jon nem jön haza.Így aztán megettem ami a tányéromon volt és felmentem aludni.Reggel ahogy kinyitottam a szemem oldalra fordultam,de csak a hűlt helyét találtam.Szomorúan pislogva keltem ki az ágyból.Felvettem az egyik pólóját aztán lesiettem.A nappali is üres volt ahogy a konyha is.
Jon gyere haza.Nagyon hiányzol.Nem akartam veszekedni.Sajnálom.Kérlek...

Rossz kedvel és fájdalmakkal ültem le az asztalhoz.Elhagy...mint mindenki Audrey.Ez is az én hibám.Újra elővettem a telefonomat és az irodáját kezdtem hívni.
Hamarosan felvették.
-Jónapot,Jonathan Prescott irodája miben segíthetek?-szólt bele a titkárnője.
-Mr.Prescott bent van?
-Nem.
-És nem tudja,hogy hol van?-fogtam a fejem,mert azthittem,hogy leesik.
-Ki maga?
-Audrey vagyok...Ha...Jon bemegy.Tudna szólni neki,hogy Audrey hívta?
-Igen.
-Kösz.-tettem le a telefont.A kezemmel együtt az asztalhoz csapódott.Lehet csak a fáradtság.Nem aludtam jól.Feltápászkodtam és a mosogatóhoz léptem ahol egy poharat kezdtem el mosni.Az egyik pillanatban véletlen neki ütöttem a másik pohárnak ami miatt a törékenyebb pohár eltört.Pislogtam párat mire rá kellett jönnöm,hogy elvágtam a kezemet és vérzek.A vért nem bírom.Elengedtem a poharat és elkezdtem lemosni hideg vízzel.Nem állt el és a seb mély volt.Egy rongyot fogtam meg amibe belecsavartam az egyre csak vérző kezemet.A telefonomért nyúltam és Jonz kezdtem hívni de hangpostára kapcsolt...
-Jon vedd fel!Kérlek!-a hangom túl hisztérikusnak hallatszott de nem zavart.Kinyomtam és a kezemre néztem.A rongy is véres lett,de nagyon.Minek kellenek ilyen kristály poharak?
Hol van itt elsősegély doboz?Mit csináljak?Újra próbáltam hívni Jont de ekkor már a könnyeimet nyeltem a fájdalomtól.Nem vette fel.Nem hiszem el,hogy a titkárnőjével kell ilyenről beszélnem...De megtettem.Újra hívni kezdtem a számomra ismeretlen asszonyt.
-Hívja fel Jonathant és mondja meg neki,hogy azonnal hívjon fel mert ez sos!
-Ki maga?
-Audrey vagyok.Az ég szerelmére csak hívja fel!-csattantam fel.A nő lerakott én pedig a rongyot elvettem a kezemről.Nem túlzok ha azt mondom,hogy mély vágás.Egy hosszú és nagy seb amiből a vérem úgy folyik,mintha eső esne.Fázni kezdtem miközben néztem.Remegve nyúltam a csörgő telefonomért.
-Jon?-suttogtam.
-Nem.-motyogta a titkárnő.-Mr.Prescott azt mondja,hogy nem számít sosnek a hiszti és,hogy majd felkeresi.-tette le.
Egészségben,betegségben hah?

Szép napot mindenkinek!💫