Let Me Love You

▪︎23▪︎

J O N A T H A N

Audrey már rég aludt mikor én konyakot iszogatva simogattam a hátát.Már másodjára alszunk a kanapén.Audrey elfog menni.Hát igen.Ez hozzá tartozik a felnőtté válláshoz.Muszáj elmennie.Audreynak szüksége van az élet tapasztalathoz.Már nem elüldözni akarom csak jót neki.
Az lényegtelen,hogy mindketten ugyanazt érezzük.
Felnőtté kell vállnia.Nem maradhat miattam egy helyen.Azt akarom,hogy világot lásson és azt,hogy boldog legyen.
-Jonathan.-suttogta álmába.Lenéztem az arcára.Gyönyörűségem.
-Csak álmodsz hercegnő.-csókoltam meg a fejét.Szorosabban kezdett ölelni.
Reggel ugyanabban a pózban keltünk amiben este lefeküdtünk.Szép szemeit már nyitogatta.
-Jó reggelt Jon.-mosolygott.Elmosolyodtam.
-Jó reggelt.-nyomtam nedves csókot a homlokára.Elmosolyodott és szorosabban ölelt.Az álmom furcsa volt.Láttam Audreyt.Családja volt.-Álmomban családod volt.Anya voltál.
-Mmm és te voltál a cuki babáim apukája.-Hunyta be a szemeit és vigyorogni kezdett.A gondolat tetszett.Bár én nem akarok gyereket.
-Nem akarok gyereket.Csak téged.-kinyitotta a szemét.
-Csak a tiéd vagyok Jonathan.-bólintottam és végig simítottam a fenekén.A nyakamba rejtette az arcát aztán csókolgatni kezdte az érzékeny területem.Egy pici sóhaj hagyta el ajkaim miközben a lány a fogával karcolgatta a nyakam.Nem akarom,hogy abbahagyja.Kell nekem.Mikor a kezével köztünk kezdett matatni egy kicsit megemeltem,hogy kényelmesebb legyen neki.Nekem a melle lett fej magasságban,így a felsőt ami a testét fedte,szét húztam és csókolgatni kezdtem a melleit.
-Jon...-sóhajtott fel és közben a kezét a nadrágomba dugta.Már épp hozzám ért mikor a bejárati ajtó kivágódott.
-Jon vendéged jött!-hallottuk meg Roberta hangját.Audreyra néztem aki felkuncogott és egy szájra csókot adott.
Roberta és Christen lépett be.Audrey nem mászott ki az ölemből.Csak egy kicsit jobban rám csimpazkodott.Oh bazdmeg...
-Szia Christen.
-Szia.-nézett furán.
-Audrey,reggelizned kell.-motyogta Roberta és eltűnt a konyha fele.Audreyra néztem akinek az egyik cicije félig kint volt a melltartóból.A bimbója kemény volt és a nyálam fedte.
-Majd megyek Roberta.-kiabálta a lány.
-Menj most.-álltam fel Audreyval és a földre tettem.A lány hevesen rázta a fejét.-Audrey,most!
-Nem bébi,maradok!-csimpazkodott újra rám.Megráztam a fejemet majd hirtelen felkaptam és a konyhába sétáltam vele.Ott letettem és kimentem az ajtót bezárva.
-Hogy hogy itt vagy?-érdeklődtem a nőtöl aki érdeklődve figyelt eddig.
-Meg akartalak lepni Jon...-suttogta.-Ki ez a lány neked?Csak a nevét mondtad el,azt is véletlen....ti...nem...szereted?Akkor én elvonulok,mert ez nem fair.
-Ne most beszéljük ezt meg.
-Miért?
-Mert.Most jobb,ha mész.-bólintott és távozott.A konyhába igyekeztem ahol Audrey a pultnak volt dőlve.
-Na végre!-ugrott azonnal az ölembem-Már hiányoztál.Bújunk össze.
-Aud...most...
-Mmmm most!Igen Jon!Most azonnal!-ugrott ki a kezeim közül és a szobák felé vette az irányt követtem a lányt aki a szobájába belépve azonnal vetkőzni kezdett majd elfeküdt az ágyon és engem nézett.Kihívó tekintete azonnal lángra gyújtott.Bezártam a szoba ajtót majd a lányhoz sétáltam és azonnal felé kerekedtem.
-Cica...
-Mondjad Jon.-kezdte simogatni a hátamat.-A tiéd vagyok.Csak a tiéd.
-Tudom.-motyogtam.Megcsókoltam hegyke cicijet aztán pedig a száját.-Menjünk el valahova.
-Benne vagyok.-vigyorodott el.
-Öltözz fel édesem.
-Öltöztess fel.-kacsintott.Felkuncogtam és megcsókoltam a köldökét.Oh mennyire szeretnék inkább itt maradni és minden nyílást megcsókolni ezen a lányon.-Vagy folytasd ezt.Inkább csak folytasd.-suttogta és a hajamba vezette a kezét.Felbátorodva elkezdtem lejebb csókolni miközben a szemébe néztem.
Sóhajtozva döntötte hátra a fejét.Hihetetlen,hogy ez a lány pár hónapja alig mert megszólalni.
Folytattam a csókokat de mivel szegény épp a piros hónapjában van semmi nem történt a hosszú csókolózáson kívűl.
Egy óra múlva már New York panorámáját néztem vele.
-Szar lesz itt hagyni New Yorkot.Meg téged.Jon nem akarok menni.Itt akarok maradni.-pillantott rám.Átöleltem a derekát és a hajába simítottam a másik kezem.
-Audrey...ne hagyj ki egy ekkora lehetőséget.Mások ölni tudnának ezért.Minden rendben lesz.-bólogatni kezdett és jobban átölelt.
-Majd meglátogatsz?
-Meg.-kuncogtam fel.
-Jó.-húzott le és megcsókolt.Egy kicsit az üvegnek döntöttem miközben csókoltam.Hogy én mennyire szeretem ezt a lányt.Teljes szívemből odáig vagyok Audreyért...sose voltam odáig senkiért.Ő meg teljesen elrabolta a szívemet.-Ugye nem távolodunk el egymástól Jon?Nem akarlak elveszíteni.
-Nem fogunk.
-De nagyon sok időt fogunk külön tölteni.
-Aud...semmi baj nem lesz.Ígérem.
-Ez nem így megy Jonathan.
-Tudom.De bármi is lesz...mindig ott leszek neked.Mindig melletted fogok állni és segítek bármiben.Jó?Csak sodródj az árral.Nem úgy fogunk elválni,mint akik távkapcsolatban élnek.Sokkal inkább úgy,mint két jó barát.Érted Audrey?-bólintott de láttam a szomorúságot a szemében.Láttam ahogy nyel egyet,hogy ne sírja el magát és láttam a fényt a szemében ami egyre feketébben csillogott.A lány elhalni készült a karjaimban de ehelyett elengedett és kinézett a panoráma ablakon.Mögé álltam és én is kinéztem.Vihar tombolt kint és Audreyban egyaránt.Bennem a béke honolt.Tudtam,hogy egy nap el kell engednem így nyugodt voltam a tudattól,hogy erre felkészültem.Piszkosul fog fájni mikor talál valaki olyat aki olyan veszedelmesen fogja őt szeretni,mint én...vagy még annál is jobban.De megnyugtat a dolog,hogy Audrey olyasvalakivel legyen aki rendes ember és dolgos is.A lány aki gyerekként borult a házamba és felnőtt nőként távozik röpke három hónap alatt.Ez volt Audrey.Ez mindig is Audrey lesz.

♡Szép hétvégét!♡