Let Me Love You

▪︎11▪︎

J O N A T H A N

Audrey feldúlt volt még otthon is.A tvt nézte és valami nem volt vele rendben.Mi van ezzel a lánnyal?Mi van velem?Mikor az eredményt megkaptam ami bizony kimutatta,hogy se nem rokonom se nem kölyköm olyan boldog lettem,hogy azt szavakba se lehet önteni.De miért vagyok boldog ettől?Nem tudok tovább hazudni magamnak...kívánom Audreyt.Nem néz ki tizenhat évesnek.Nem kislányos az alakja.Nőies és gyönyörű.A lány aki lehet,hogy tizenhat éves de egyre nőiesebb főleg amióta hízott egy kicsit.Kurvára akarom őt,de egyszerűen nem lehet.Tudom mit érez,ő is ezt.Biztos vagyok benne.Látom a csillogást a szemébe na és a féltékenységei...istenem ez a lány teljesen lángra gyújt engem.
Leültem mellé a kanapén és figyeltem az arcát.Unottan vizslatta a filmet.
Nem tudom mi vezérelt de végig simítottam a nyakán.Figyeltem a reakcióját.Libabőrős lett.Újra és újra ezt tettem.Rám emelte bágyadt tekintetét és a szemembe fúrta az ő szemét.
-Mi az?
-Semmi.-ráztam meg a fejemet.Csak erősen vonzódom hozzád...pedig csak egy hónapja,hogy itt vagy.
-Mr.Edward nagyon sokat segített nekem.
-Annak örülök.
-Te is,hálás vagyok neked Jon.-a szavakat súgta.Mélyen beszívtam a levegőt és bólintottam.Megigazítottam a haját és egy kicsit közelebb csúsztam.Érzem ahogy dobog a szíve.Mély ütemeket ver.
-Nem kell hálálkodnod.Megpróbáltam a tőlem telhetőt adni neked.-elmosolyodott.Én is elmosolyodtam.Újra a filmre szegeződött a tekintete.Én nem tudtam másra koncentrálni csak rá.Azokra a gyönyörű szemekre amik a tvt bámulják.Sóhajtottam és feltápászkodtam.Rám kapta a tekintetét.
-Hova mész?
-Lezuhanyzok és aztán kidőlök.Hosszú napom volt Audrey.-bólintott.
-Akkor jó éjt Jon.
-Neked is.-lehajoltam és egy csókot nyomtam az arcára.Nem húzódtam el hamar.Vártam mit lép.Nem tett semmit csak a szemembe nézett.Felegyenesedtem és megindultam a szobám felé.A fürdés hosszúra sikeredett.Csak álltam a forró víz alatt miközben a csempének dőltem.Nem bírtam őt kiverni a fejemből.Audrey befészkelte oda magát.Túl bájos...túl gyengéd és túl szelíd.Olyan mélyen voltam benne a gondolataimba,hogy az már testileg fájt élőben.Nem bírom elhinni,hogy egy tizenhat éves lányról fantáziálok,aki nem mellesleg lent heverészik a nappaliban és a Szex és New yorkot nézi.Ahogy végeztem a fürdéssel egy törölközőt tekertem a csípőmre és leigyekeztem.
-Menjünk el enni.-dőltem az ajtó félfának.Hirtelen kapta rám a szemét és nagyom vörösen nézte a testem.Igen...a testemet nézte.Ami nem mellesleg edzett.Kocka hasam is van és az ahogy a kis Audrey bámul komolyan mondom,hogy felforrosít.A szemei is kitágultak.Hát ez nagyon vicces pillanat.
-Audrey?Van kedved enni?Valami ínyencre gondoltam.-lépkedtem előre.Oh esne le az a kurva törölköző!
-Í-ínyencre?Miféle ínyencre?-mért végig újra és újra.Rád Audrey,kurvára rád gondoltam az étlapon.
-Bármire.
-Az a helyzet,hogy nekem házit kell írnom.-kelt fel hirtelen és felfelé kezdett rohanni.Mi a jó élet?Lehet egy kicsit túlzásba estem.Ha utána megyek tudni fogja,hogy érdekel és most az egyetlen cél az,hogy ne tudja ezt.Épp felvonulni készültem volna,de valaki a csengőre feküdt.Sosem voltam szégyenllős alkat így kinyitottam.Az a nő állt az ajtóban aki átadta Audreyt.Oh bazdmeg!
-Mr.Prescott?-mért végig a nő.Ez kínos.-Katie vagyok,ha emlékszik.Csak jöttem meglátogatni Audreyt.Szabad?
-Persze.Elnézést,csak hallottam a csengőt és nem akartam megváratni.Felöltözőm,Audrey a szobájában tanul.-a hölgy bejött az ajtón.Fhu de utálok báj csevegni.Bezártam az ajtót majd fel igyekeztem.-Audrey jöttek hozzád!-kiabáltam fel és gyorsan bementem a szobámba ahol egy laza otthoni öltözéket vettem fel.Mikor lefelé mentem érdekes beszélgetésnek lettem fültanúja.
-Bármikor úgy érzed,hogy rossz itt neked akkor csak hívd fel a számomat és segítünk találni egy rendes családot.
-Rendes családot?-Audrey hangja tele volt gúnnyal és megvetéssel.-Nekem már Mr.Prescott az egyetlen családom!Nincs szükségem a segítségére!Most menjen el és többet ne tegye ide a lábát.-ezután az ajtó csapódott.Audrey szipogó hangját meghallva azonnal hozzá igyekeztem.A szemét törölgette és mikor megpillantott megrázta a fejét.-Hallottad?-bólintottam.-Ugye nem hagysz el soha?-sírt fel.Oh istenem...Audrey...
-Nem Audrey.Nem hagylak el.-zártam a karjaimba.Átölelt remegő kezeivel.Elvesztette a családját aztán megtalálta a családot bennem...Te meg nemrég arra gondoltál hogyan...fhuu Jonathan!Csak percekkel később nyugodott meg.Az ajtót kulcsra zártam és a kanapéra feküdtem.A lány mellém feküdt és szorosan átölelt.Ahogy ő elkezdett elszundítani én is egyre kábább lettem.Csak félig voltam a tudatomnál,halványan kivettem Roberta alakját és azta hogy ránk terít egy pokrócot.Megköszöntem volna de az álmosság elhatalmosodott fölöttem.
Reggel a napfény első sugarai ébresztettek fel.A kis cica a nyakamba szuszogott és ez valamiért olyan melegséggel töltött fel,hogy a futás sem ér fel ezzel.Kicsit jobban átöleltem és megigazítottam magunkon a takarót.Szabad a mai napom így találkozom az anyámmal aki ma a városban lesz.Néha itt van és néha Angliában de sok helyen megfordul.Ő is és a pénztárcája is.
Az okos órámra néztem,keltenem kell Reyt,mert elfog aludni.
-Audrey cica.-suttogtam a fülébe.Lassan megmoccant és egy picit kinyújtotta a karját.Nem gondoltam volna,hogy kényelmes vagyok.-Jó reggelt szép kis lány.Kelj fel szépen iskola van.De holnap péntek és aztán meg őszi szünet.
-Megyünk majd Long-Islandre?
-Megyünk.
-Akkor felkelek.-kuncogott és feltápászkodott rólam.-Ki takart be?
-Azthiszem Roberta.-nevettem fel és én is felkeltem.-Illetve csak ő lehetett hiszen rajtunk kívűl még ő lakik itt.-Audrey bólogatott majd eltűnt az előtérben.Én a konyhába mentem ahova Roberta is pont akkor érkezett meg.
-Jó reggelt!-néztem rá derűsen.
-Önnek is Mr.Prescott!Hogy aludt?-vigyorodott el mindenttudóan.Oh boszorka!Egyébként imádom Robertát olyan mint egy jó barát.
-Remekül Roberta és maga?
-Én is.-bólogatott mosolyogva.Kávét kezdtem főzni ameddig ő ebédet pakolt el Audreynak.-Örülök Jon,hogy Audrey felvidít.-bólogatni kezdtem.
-Eddig is vidám voltam Roberta.
-Nekem nem úgy tűnt kedvesem.Most sokkal...energikusabb vagy és ő is sokkal jobban van tőled.Tudod lehet,hogy csak tizenhat éves de nagyon érett.
-Tudom.-bólogattam.Mire akarsz kilyukadni Roberta?Ez a nő elmehetne kerítőnek.
-Oh én semmire.-legyintett kacagva.
-Na itt vagyok!-szaladt be Audrey.A haját felkötötte így szép kis kerek arca jobban látszik.
-Jól van Audrey cica,reggelizz meg és elviszlek.-hevesen bólogatni kezdett.
-Farkas éhes vagyok Roberta!
-Viszem kincsem!-nevetett fel a nő majd letette Audrey elé a reggelit aki gyorsan enni kezdte.Felnevettem és a kávém kortyolgatva simogattam meg a haját.
Jobb,hogy itt van,mert itt jó helyen van...velem.

♡Remélem mindenki kihasználja ezt a szép napot az olvasásra,sétálásra és önmaga fejlesztésére.♡