Let Me Love You

▪︎19▪︎

                    J O N A T H A N

Reggel az első dolog amit meghallottam az Audrey volt.
-Jon elfogsz késni.-simogatta az arcom.Hirtelen ültem fel.Ő egy pulóverban volt és egy cica nadrágban.Ez nem az én pulóverem.
-Mmm te?
-Ma nincs suli.Valami fertőtlenítés van.
-Jah...-keltem fel.Az alacsony lány megsimogatta a karomat.
-Hogy vagy?-mosolyodott el.Néztem rá de nem értettem,hogy mi változott meg.Valami van vele.Más.
-Jól.Te?
-Jól vagyok Jon.-bólogatott.Bólintottam és megindultam a konyhába.Audreyval megromlott a kapcsolatom.Nem beszélünk túl sokat.De már jól van.Elkezdődött a levállás.Utánam jött a konyhába.Néha elfelejtem,hogy itt lakik.Roberta fáradtan vágta fel a zöldségeket.
-Segítsek Rob?-állt mellé az alacsony lány.
-Nem kedvesem.Menj és add oda Jon kávéját.-épp elvettem volna de Audrey megfogta és mosolyogva odaadta.
-Kösz Aud.-biccentettem és belekortyoltam a forró italba.
-Mr.Prescott!-jött be hirtelen Fisco.
-Mondja.
-Akkor este hányra vigyem ki a reptérre?
-Hétkor.
-Rendben.-mosolygott kedvesen majd kiment a házból.
-Hova mész?-érdeklődött Aud.
-Londonba.-indultam meg a szobámba és sietősen öltöztem át.Londonba megyek dolgozni.Sok köze ehhez sincs.
Fél óra múlva nevetgélést hallottam a konyhából.Benéztem és azonnal meglepődtem.Egy fiú puszilgatta és ölelgette Audreyt.Közben a lány kuncogott és hámozta a krumplit.
-Audrey,megyek.-a hangom mélyebb lett és tekintélyt parancsolóbb.A fiú megfordult ahogy Audrey is.
-Jól van.-bólogatott.Láthatta,hogy nem tetszik a válasz,mert lassan elém sétált és várta,hogy puszit adjak neki.Egy csókot adtam az arcára és megsimogattam az állát.-Vigyázz magadra.
-Te is.-bólogattam majd a fiúra néztem aki úgy nézett engem ahogy én őt.Harcolunk?Majd talán akkor,ha szükségem lesz rá.Ő az enyém.Meglátjuk.-Roberta kérlek tartsd a frontot.Audrey nem mehet sehova sem.Remélem fogtad az adást édesem.-kacsintottam a fiatal lánynak címezve az utolsó szavakat.Kisiettem a lakásból egyenesen a fekete Mercedes autóhoz.
Túl sok dolgom volt de a kávé ébren tartott.Londonban is egy tárgyalás aztán pedig a kényelmes ágy.Egy hotelban szálltam meg aminek az ára megegyezett egy öltönyöm áraval.
Volt egy sejtésem,hogy Audrey már nem szűz.De nem akartam megkérdezni.Ez az ő dolga,nem az enyém.Bár kibaszottul fájna...fájna,hogy nem én tettem őt nővé,hogy nem én vigyáztam rá szeretkezés közbe.
Otthon vagy Aud?
Írtam neki a sorokat.Hamar válaszolt.
Hol lennék?

Bárhol.

Vicces vagy Jonathan.Itthon vagyok.Hát te hol vagy?

Londonba.Holnap reggel repülök haza.Sietek.

Ok.

Ennyi?Ennyi?Audrey...mióta hidegültél el?Mióta szarsz rám?Mióta szarunk egymásra?
Az álom elkapott,de sokszor felriadtam.Hiányzott ő és minden ami  hónappokkal ezelőtt volt.
Délben értem haza.Rögtön egy sikítás fogadott ami Audrey szobájából jött.Azonnal szaladni kezdtem fel.
-Édes!-kivágtam az ajtót aztán meg a fürdő ajtaját is.Audrey sírva állt meztelenül a zuhany alatt.
-Mi a baj?-nem zavart,hogy felvagyok öltözve.Azonnal átöleltem.A víz engem is eláztatott.De engen csak ő érdekelt.
-Vérzem.-nézett fel az arcomra kétségbeesetten.
-Hol?Mi történt?Megvágtad magad?Mi a baj?-lefelé nézett,így én is oda néztem.Vér folyt a combján végig amit elmosott a víz.Megjött neki.Végig simítottam az arcán.
-Semmi baj.Nyugodj meg.-elálítottam a vízet.A törölközőért nyúltam és ráterítettem a hátára.Összefogta és kérdően nézett rám.-Törölközz meg.-utasítottam.Tette amit kértem.A bugyit amit előre behozott a kezébe adtam majd kivettem azt amiket Roberta vett neki.-Ebből kell betenni tudod.Van rajta leírás,vagy rajz.-nézegettem a hátulját.Bólogatott.
Felvette a bugyit majd azt a furcsa izét betette a helyére.Hát igen...ez...fura.Ezek a női dolgok...Felhúzta a bugyit majd újra rám nézett.Nem jutott eszembe a meztelen mellére nézni,vagy a nőiességére.Lefoglalt a miléte.
-Véres lett az inged.-suttogta és kilépett a szőnyegre.Lenéztem a fehér ingemre.Audrey vére rajtam ragadt.A keze véres volt és mikor átölelt össze vérzett.Nem baj.
-Nem baj.Jól vagy édesem?-simogattam meg az arcát.Bólintott és újra átölelt.Szorosan tartottam magamhoz és a hajába csókoltam.
-Jon...-súgta.
-Tudom Audrey.Mindent tudok,semmi baj.-bólogattam.Erősebben szorított.
-Lepihennél velem?Fáj a derekamnál.
-Le.-bólintottam és megtöröltem a szemét.Kisétáltunk.Ő felvett egy pólót én meg levetkőztem.Lefeküdt az ágyra én meg szépen mögé heveredtem.Átöleltem ahogy ő is engem.Lassan egyre egyenletesebben vette a levegőt.Én is álmosabb lettem.Audrey megfordult és a nyakamba bújt.
-Szeretlek.-suttogta olyan halkan amennyire halkan csak lehetett.
-Szeretlek.-öleltem át egész testemmel a lányt.
Mikor újra felébredtem már délután három óra volt.Audrey még aludt de én lassan kikeltem az ágyból és leigyekeztem a ruháimmal.Roberta meglepődve nézett engem.
-Mikor ért haza?
-Nem tudom.-ráztam a fejemet.A mosó konyhába mentem és elindítottam a véres ingemet.Visszafelé Roberta érdeklődve pásztázott.-Audreynak megjött.
-És?
-Sikított,azt hittem baj van.Bementem hozzá és azonnal segítettem neki.Ennyi Rob.-rántottam vállat.Leültem az asztalhoz és megtámasztottam a fejemet.
-Na és mikor fogjátok fel,hogy teljesen egymásba szerettetek?Komolyan rossz nézni,hogy Audrey egy olyan fiúval van aki egy cseppet hasonlít a tizen akárhány éves énedre és közben biztosan csak rád gondol,míg te folyton dolgozól,hogy ne rá gondolj.Jon.
-Sosem Roberta.Ez nem ilyen egyszerű...jól bánik vele az a fiú?-érdeklődtem.A nő csak bólintott.
-Igen.Szereti Audreyt.Kedves fiú.
-Akkor jó.-birizgáltam az asztal fa erezetét.
-Jon....-megráztam a fejemet és elhagytam a helyszínt.Nem.Vége van.Nincsen lehetőség és nincs semmi sem.Nem lenne fair játszani a másik féllel.A hűség nálam nagy szó.Ez van.

♡Ki korán kel aranyat lel.Ki akadtok amúgy Jonon vagy megértitek a néző pontját?♡