Let Me Love You

▪︎36▪︎

J O N A T H A N

Audrey hiába probálkozott az üzeneteivel.Annyira fájt amit mondott,hogy egyszerűen nem akartam veszekedni vele.Szeretem.Nem szeretnék vitázkodni és megbántani őt.A titkárnőm persze kifejtette,hogy őt ne hívogassa Audrey,mert nem az a munkája,hogy hülye üzeneteket adjon át egy sírós kiscsajtól.
Én persze megmondtam,hogy akkor ki lesz rúgva ha nem tetszik neki.Ezután nem szólalt meg.
Dél után egy kicsivel  indultam meg vissza haza.Ian szerencsére biztosított a lakásán egy kanapét.Szóval ott aludtam.
Mikor haza értem meglepődtem.Csend volt és semmi sem égett.
Feloltottam a lámpát és levettem a cipőmet.
-Édesem!Haza jöttem.-a nappaliba mentem ahol senki sem volt.-Aud?-mentem át a konyhába.Felkapcsoltam a villanyt és ami a szemem elé tárult megijesztett.
Egy véres rongy hevert a padlón és nem kevés vér csepp nem messze tőle.A mosogatóba néztem és megpillantottam a törött poharat ami vörös vízben úszott.Mit csináltál Audrey?-Audrey!Hol vagy kisbogár?-szaladtam fel a szobába.A pólom a földön hevert és innen is láttam a kéz lenyomatot ami vérrel tapadt rá.Egy emelettel feljebb a régi szobájában is megnéztem de ott sem volt.
Nem hiszem el.Azonnal hívni kezdtem,de nem vette fel.
-Miért vagyok ennyire hülye???-motyogtam és azonnal a kocsihoz siettem.
Beszálltam és céltalanul elindultam.Hova mehetett??
A pirosnál megálltam és próbáltam nem arra gondolni,hogy valami komoly baja esett.Mikor a telefonom csörögni kezdett és az ő neve jelent meg.Nem haboztam felvettem.
-Hol vagy kincsem?-sóhajtottam.
-Kórházba.
-Abba ami nem messze van a házunktól?
-Aha.-sóhajtott.
-Megyek.-tettem le a telefont.Olyan gyorsan mentem ahogyan azt nem illene.De muszáj voltam.
Ahogy megérkeztem megpillantottam őt a Kórház előtt álldogálva.Egy másodpercig csak néztem ahogy ott ácsorog elveszetten a kisírt szemeivel és elfogott a fájdalom.Senkije sincs rajtam kívűl én pedig magára hagytam.
Észrevett mert ide sétált.Kiszálltam és sietősen elé lépkedtem.A keze bevolt kötözve egy elég vastag kötésbe.A másik kezébe papírok voltak.
-Bocsáss meg.-suttogtam.
-Te bocsáss meg.Sajnálom,hogy azt mondtam.Tudod,hogy nem gondoltam komolyan.Amióta betettem a lábam a házadba te vagy az egyetlen amit igazán akarok.-sírta el magát és átölelt.Szorosan öleltem miközben a hajába csókoltam.
-Felejstük el.Nagyon szeretlek és tudom,hogy hirtelen volt az egész.Imádlak Audrey.Ezen semmi sem változtat.
-Imádlak Jonathan.-nézett fel rám.Egy nagy csókot nyomtam ajkaira majd kinyitottam a kocsi ajtaját és segítettem neki beszállni.
Én is beszálltam és elindítottam az autót.
-Szükséged van a pihenésre szerelmem.-fogtam meg a pici kezét.
-Uhum.-dőlt rám.-Jon nagyon fáradt vagyok.
-Tudom Aud.Tudom szerelmem.-suttogtam és simogatni kezdtem a kezét.Hamar hazértünk.Audreyt átöltöztettem majd hagytam,hogy a kanapéra feküdjön és aludjon.Jól betakartam és befütöttem neki a kandallót.Elolvastam a papírt amit kapott.Össze kellett varrni és holnap el kell menni kötés cserére.
Én amíg ő még aludt gyorsan eltakarítottam a dolgokat azután én is oda kuporodtam mellé és szorosan magamhoz öleltem.Egy idő után Audrey már teljesen rajtam feküdt ami engem egyáltalán nem zavart.
Nyugtatóan simogattam a hátát közben,de hamarosan én is elaludtam.Amikor újra felébredtem az csak azért volt mert Audrey sírt álmában.Feljebb húztam és csókolgatni kezdtem a száját.
-Kicsim.Na,baba!Ne sírjál édesem.Itt vagyok.-szemeit lassan nyitotta ki.
-Jon...
-Mi az baba?
-Rosszat álmodtam.
-Mit szívem?-kezdtem simogatni a derekát.
-Csak megint a vágást.Nagyon fájt.
-Tudom.De jobb lesz.Itt vagyok.-csókoltam a nyakába.
-Jon.
-Mondd.
-Szeretlek.Megbocsájtottál?
-Meg életem,nagyon szeretlek.Ugye te is nekem?
-Igen.Sosem tudnék haragudni rád.-suttogta és közelebb húzódott.A haját babráltam és a legédesebb dolgokat súgtam a fülébe...
A napok gyorsan teltek Audreyval.Nem veszekedtünk csak békültünk.Mindenfajta módon.
December huszonnegyedike reggel csókokkal ébresztettem a nőt akit nagyom szeretek.
-Egy kicsit hagyj aludni.
-De csak kicsit jó?-kuncogott és kinyitotta a szemét.
-Boldog karácsonyt szerelmem.-elmosolyodtam és megsimogattam meztelen hátát.
-Boldog karácsonyt.-kacsintottam.Elmosolyodott és a hátára feküdt.Felkeltem az ágyból és öltözködni kezdtem.
Figyeltem közben ahogy átfordul az oldalára és a könyökére támaszkodik.Engem kémlelt miközben begomboltam a nadrágomat.
-Inkább belém olvadhatnál ahelyett,hogy most öltözködsz.
-De Mrs.Prescott...-vigyorodtam el.-Hagyjon estére az élvezetekből.
-Haha.-kelt ki hirtelen és elindult a mosdóba.Egy pólót magamra kaptam majd lementem a szobába.Tegnap Audrey tudta nélkül elintéztem a fát.Óriási szóval lesz mit díszíteni.A konyhában kávét töltöttem miközben az órára néztem.Öt percem van meginni a kávémat aztán megjön a fa.Ide hozattam.Vicc de nem fér bele egy Mercedes terepjáróba a legalább két méteres fa.Kávé ivás után már készen álltam,hogy meglepjem Audreyt a fával ami az üzenet szerint öt percen belül érkezik.
Kimentem az előszobába.Audrey épp leszáguldott a lépcsőn és a karjaimba vetette magát hirtelen.
-Jól vagy kincsem?-kuncogtam és a fenekétől fogva tartottam.
-Jól.Tökéletesen.Ketten főzünk Jon.Ez az első közös főzésünk,olyan izgatott vagyok.-kacagott fel.Elmosolyodtam és belecsókoltam a puha nyakába.
-Van egy...-mondtam volna,hogy meglepim de épp csengettek.Elmosolyodtam és leraktam Audreyt.-Örülni fogsz kisbogár.-nyitottam ajtót.
-Jó napot Mr.Prescott meghoztuk a fát.
-Jó napot,remek hozzák be.-Audrey kíváncsian nézte,hogy mi folyik itt,de mikor behozták a nagy fát a szemei kitágultak és tapsikolni kezdett.
-Jon!!Ez a meglepi??-kérdezte egy számomra új hangon.Ezt a hangját még nem hallottam.Ez tele van örömmel és boldogsággal.Szinte ittam magamba a lány összes szavát.
-Ez bizony.-vigyorodtam el féloldalasan.
-Imádom!-ölelte át a derekamat.Miután beállították a nappaliba megköszöntem és fizettem nekik.A távozásuk után becsuktam az ajtót és Audreyhoz mentem aki a nappaliban a fát nézte.
-Főzzünk aztán feldíszítjük.-mosolyogtam és magamhoz öleltem.
-Jólvan.-nézett rám mosolyogva.
Sosem főztem senkivel sem.De Audreyval valamiért mindent közösen akarok...talán ez az egyik jele annak,hogy beértem igazi férfinak.Amióta Audrey van azóta máshogy képzelem el az életemet.Már nem vagyok annak a híve,hogy a nők csak azért vannak,hogy kielégítsék a férfiakat.A nők azért vannak,hogy mi férfiak ne vesszünk el ebben a kibaszott nagy világban.Mert én Audrey nélkül elveszett vagyok.Azt is tudom,hogy sokan papucsnak gondolnának,de nem érdekel.Mert a szerelemben fel kell adnod néhány dolgot.Egymáshoz kell igazodni és lehet,hogy közben változás lesz az életedben,de csak te tudod,hogy mi a jó neked és ha ahhoz egy kicsit is papuccsá kell válljak akkor vállalom.Mert amíg világ a világ Audrey és én összetartozunk...

Szép napot mindenkinek!😇