Let Me Love You

▪︎6▪︎

A U D R E Y

Már egyedül léptem be a jelenlegi otthonomba.Robertának dolga akadt és mondta,hogy majd szóljak Jonnak,hogy siet vissza.Becsuktam az ajtót és a nappaliba mentem.Jon a kanapén ült és egy barna italt kortyolgatott.Nem tűnt már szomjasnak.Baj van?
-Szia Jon.-dőltem az ajtónak.-Jól vagy?-suttogtam.Maga elé meredt és csak nézett ki a fejéből.-Jon?
-Audrey mondták neked,hogy aki másokat kihasznál az pórul jár?-nézett rám.Megráztam a fejemet.Beljebb léptem.
-Mire célzol?-kezdtem félni tőle.A szép szemei feketén csillogtak és az arcán lévő mosoly sem segített ezen.A férfi Jokernek tűnt a halovány szobában.Megrázta a fejét és felállt.Egy picit hátráltam de a falnak ütköztem.A farkas felém közeledett én pedig lefagytam.Teljesen a falnak nyomott az ő erős testével.Tekintetem az arcára vándorolt.Még egy kicsit lökött rajtam.A fal hideg az ő teste forró.Arcomra pír szökött.
-Olyan jól játszod a szerepedet.-suttogta a fülembe.Nem értem miről beszél.Mi baja?-Mondd ki,hogy egy pénz éhes kislány vagy.Az vagy igaz Audrey?Már olyan szép vagy,hogy az bűn.-megráztam a fejemet.-Miért csinálod ezt?-hirtelen ököllel a falba vert.Közel volt,a fejem mellett.Ijedten néztem mérges szemébe.
-Nem játszok szerepet.Jon...
-Ne hívj így.
-Mr.Prescott.-javítottam ki magam.
-Mondd el,hogy ki fogadott fel.
-Senki!-a szemem könnybe lábadt és a férfi karjára tettem a kezem.-Jon...higyj nekem.Nem tudom,hogy honnan szedted ezt az egészet,de én nem tettem semmit.
-Menj a szobádba.-fordított hátat és bement a nappaliba.-Most!Mielőtt még meggondolatlanul cselekszek.
Nem is szóltam csak felsiettem a szobámba.Eltűnt az a férfi aki reggel még kedvesen beszélt hozzám.Azt hiszi,hogy a pénzért vagyok itt?Hát ez hülye,nincs hova mennem.Nem érdekel a pénze.Meghalt az anyám.Senkim sincs.De persze Jonathan Prescott azt hiszi,hogy a pénzét fogom elvenni.A férfiak hülyék.Én pedig csak tizenhat éves vagyok,ő pedig felnőtt.Azt hittem neki kéne okosabbnak lennie az ő korában...
Reggel még alvó ruhában mentem le a lépcsőn.Nem kerülte el a figyelmem,hogy Jon a kanapén aludt.Ugyanúgy volt felöltözve.Roberta épp akkor lépett mellém.
-Kiütötte magát.Gyere Audrey.
-Oda megyek hozzá.
-Hagyd,mérges volt mikor haza jöttem.
-Rám volt mérges,azt hiszi,hogy a pénz miatt vagyok most itt.-néztem a nő szemébe.
-Dehogy vagy a pénz miatt itt,ez hülye.Majd beszélek vele.-bólogattam majd beléptem a nappaliba és leültem a földre,hogy az arcával szembe lehessek.
-Jon.-suttogtam.A görög isteneket hasonlóan ábrázolták.Ez a férfi elmehetne annak is.-Jon.-rózsás arcát kezdtem simogatni.Lassan kinyitotta a szemét és engem kémlelt.Álmomban is így nézett rám.
-Aud,mmm...-nyújtózott egyet majd hirtelen felült.Újra rám kapta a tekintetét.-Aud,jól vagy?
-Igen.
-Sajnálom az estét.Leittam magam,ez badarság volt.Amit feltételeztem.Megtudsz bocsátani?
-Igen.-mosolyodtam el.Ő is így tett majd hirtelen felhúzott az ölébe és szorosan átölelt.Egy gyerek voltam a karjaiba.Egy gyerek aki többet kezdett érezni egy felnőtt férfi iránt.Ameddig a karjaiban tartott beszívhattam fűszeres parfüme illatát amit imádtam.-Megijesztettél.-néztem a szemébe.
-Tudom Audrey.Nem akartam.
-Hogy hihetted,hogy a pénzed kell?
-Sajnálom!Hülye voltam.-vallotta be.Megsimogattam az arcát.-Vettél valamit az iskolára?
-Nem.-kuncogtam.-Nem szeretnék vásárolgatni.
-Aud....akkor elmegyünk szívem.-nyomott puszit a kezemre.-Öltözz fel.
-De nincs szükségem semmire.
-De.Iskola táska,meg ilyenek.
-Van.Nyugi.-paskoltam meg a vállát.
-Te tudod.-kuncogott.
-Tudom,ne aggódj.Na gyere reggelizni.-szálltam ki az öléből és a konyha felé vettem az irányt.Roberta szendvicset csinált sok finom zöldséggel.Egyre jobb az étvágyam.A napi három étkezés megvan.
-Jól vagy?-nézett rám a kedves Roberta.Bólogatni kezdtem.-Este...nem bántott?Tudod,hogy nekem elmondhatod.-nézett a szemembe.Egy picit fájt,hogy azt gondolja Jon bármikor képes lenne engem bántani,ugyanakkor elgondolkodtatott,hiszen este nem tudott uralkodni magán.Képes lett volna nekem esni?Megütni?Lépteket hallottam így hátra néztem.Jon az arcát dörzsölve egy kicsit borostásan ült az asztalhoz.Robertára néztem és megráztam a fejemet.Követte a tekintetem.Vajon mit gondol?Azt,hogy megütött?
-Sosem tenné.
-Ezt nem tudhatod.-fordult a szendvicsekhez és a kezembe nyomta a két tányért.-Gyorsan kiveszem a szárítóból a ruhát.-sietett ki.Sóhajtottam és a magas férfi mellé ültem.
-Tessék.-mosolyogtam rá kedvesen.-Nehogy nekem éhen halj.-felkuncogott.Megrázta a fejét és beleharapott a gusztusos szendvicsbe.
Én is így tettem és enni kezdtem.Roberta készíti a legfinomabb ételeket.Jon biztosan ezért vette fel.
-Ma csinálhatunk valami programot.Ha szeretnéd.
-Elmehetnénk sétálni.-bólogattam.
-Rendben van.Ha akarsz hajózhatunk is.Van egy ismerősöm és van séta hajója.
-Jó!Menjünk.-bólogattam izgatottan.Jon arca is felderült.Megettük a reggelit majd külön készülődni kezdtünk.Egy barna szoknyát vettem fel és hozzá hasonló színű vastagabb harisnya nadrágot.Fehér hosszú ujjú és egy a szoknyámhoz hasonló barna kabát társult ehhez.Lesiettem a lépcsőn és felvettem a cipőmet is.
-Kész vagy?-Jon a nappaliból lépett ki.Egy picit megállt mikor megpillantott és végigmért.Újra elvörösödtem.-Nagyon csinos vagy.-bólogatott.-Ezt te választottad vagy Gen?
-Mindketten.-rántottam vállat.Bólogatott és kicsit közelebb jött.
-Jól áll.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Nem fogsz fázni?Lehet inkább nadrágot kéne felvenned.Nem gondolod?
-Nem hiszem.Direkt vastagabb harisnyát vettem fel.-bólintott.Kinyitotta az ajtót és előre engedett.Kisiettem a hűvősbe és bevártam Jont.Kinyitotta nekem az ajtót az anyós üléshez.Beültem és körbe néztem az autóban.Nincs itt Fisco.
-Te fogsz vezetni?-kérdeztem meg tőle mikor beült.
-Persze.-ásított és elindult.Bekötöttem magam és mosolyogva néztem New York őszi varázsát.-Tetszik a város?
-Igen,imádom.-elmosolyodott és befordult az egyik utcába.Semmi sem érdekelt csak egy dolog és most az a saját magam boldogsága volt.Ma jól fogom magam érezni Jonnal.Ma nem akarok gyászolni.El akarom az egészet tüntetni.Mintha sosem lett volna családom.Valahogy el kell tudnom engedni.Mr.Edward majd segít,de a legjobban mégis Jon segít.

♡Szép napot,remélem tetszett.♡