Let Me Love You

▪︎42▪︎

J O N A T H A N

Az élet egy harminchat hetes terhes nővel kicsit érdekes.Nem tudom hanyadik tárgyalásomat mondtam le Audrey miatt.
A pocakja óriási ahogy a pocak lakó is.Beköszöntött az Ősz.Gyönyörű idő én mondom.Mindennap egy kis hát nyomogás és egy kis láb masszirozás.Audrey a leggyönyörűbb nő és a már nagyon terhesség is jól áll neki.Haja visszanőtt olyan hosszúra,mint amikor megismertem.Ahogy ránézek a feleségemre egyszerűen nem bírok magammal.Annyira kívánom őt...úgy ahogy van.Nem is értettem,hogy vannak olyan pasik akik nem akarnak szexelni a terhes feleségükkel.
Bementem Audrey kedvenc éttermébe aztán haza vettem az irányt.
-Szerelmem!-kiabáltam és megpillantottam őt ahogy a konyhából kijön jól felöltözve.-Nem tán fázik az én babám?
-De.-bólogatott fáradtan és elém sétált.Szorosan átölelt és el sem akart engedni.-Jó,hogy jöttél.
-Baj van?
-Szerintem elindulta szülés.
-MI?
-Fájásaim vannak.
-Akkor hívni kell a klinikát,hogy készítsék elő a szobádat.Nem hiába fizettem ki egy hat számból álló összeget.-bólogatni kezdett.
-Beszélsz te?-fújta ki a levegőt.Bólintottam és hívni kezdtem az orvost.Röpke öt perc alatt lebeszéltem vele,hogy készítse elő a szobát vagy kurvára megbánja.Igen...tényleg ezt mondtam neki...nem tehetek róla...
-Indulhatunk.Elpakoltad a cuccaid?
-El.-bólogatott.Megfogtam a táskáját és Fisco segítségével kisiettünk.
Az autóban szerintem leátkoztam az eget miközben Audrey kezét fogtam.Komolyan ilyenkor kell az összes kocsinak megjelennie New Yorkban.Mikor megérkeztünk én kipattantam és segítettem Audreynak.Láttam nehezen megy ezért hirtelen kaptam fel.
-Jonathan!-nevetett fel.
-Csend!Nem tudsz járni Tulipán meg mindjárt kijön belőled.-motyogtam.Jobban nevetett.Én nem nevettem.A kórházban azonnal a szobához kísértek.Ez egy magán klinika.Audreynak és a babának a legjobbat.Az orvos hamar vizsgálni kezdte.
-Már nyolc centire kitágult.Audrey mennyiszer pisilt?
-Percenként szinte,és betétet tettem be,hogy nehogy bepisiljek annyira kellett.-az orvos sóhajtott.
-Akkor ez azt jelzi,hogy a magzatvíz már nagy részben távozott.
-Oh!-nevetett fel a feleségem.
-Mit ettél édes?Nevetgélt?
-Nem,csak inkább nevetek.-mosolygott rám édesen.Bár ne mondtam volna semmit.Fél óra múlva sírva szorította a karomat miközben a fájásai jöttek.
-Aud,szerelmem mindjárt jobb lesz.-csókoltam meg az arcát.
-Minek ejtettél teherbe?Úristen Jon ez annyira fáj!!-nem tudtam mit mondani.Minden hirtelen történt.Előbb még szerződéseket írtam alá most pedig Audrey kezét fogom miközben ő az enyémet fehérre szorította.Egy kis idő múlva átolták egy másik szobába ahol bizony már is nyomhatta a babát.Apás szülés mi?Nem tudom,hogy ki mit csinál mikor bent van.De én nem a feleségem punciját néztem közben és azt a mennyiségű vért ami ezzel jár hanem inkább az arcát és közben a kezét fogtam.Audrey különösen kérte,hogy ne nézzek oda.Valamikor délután öt fele miközben a jégeső hangosan verte az ablakot,felsírt egy kisbaba.Az én kisbabám.
-Oh de szép kislány vagy!-mosolygott az orvos miközben a kezébe tartotta az üvöltő gyermekem a nagy hajával.-Apuka elvágja a köldökzsinórt?-bólintottam és megtettem.Hamar Audrey mellkasára tették aki sírva fogta magához az egészen nagy kisbabánkat.
-Jon elhiszed ezt?-nyelte a könnyeit.Megráztam a fejem és megsimogattam a pici hátát.Istenem olyan puha.Még nekem is bekönnyezett a szemem.Akkor sírtam csak mikor Audrey Londonba ment.Aznap sírtam...igazán...nagyon.De ez másfajta könny.Ez a boldogság.-Már most látom,hogy olyan mint te.
-Igen tényleg olyan mint én.-mosolyodtam el.
Perceken belül elvitték,hogy megfürdessék én pedig,mint egy igazi védelmező apuka kísértem el.Néztem ahogy fürdetik aztán pedig pelenkába teszik és felöltöztetik.Mikor eljött az idő,hogy a kezembe tarthassam a legszerencsésebb embernek éreztem magam.Van egy gyönyörű feleségem és egy gyönyörű kislányom.Ennél többre nincs szükségem.
Három nap múlva már otthon dédelgettük a kisbabánkat.Audrey is jobban volt és én is.Kivettem egy teljes hónapot.Nem szoktam ilyet csinálni,de itthon akarok lenni velük.Látni akarom a lányom fejlődését és nem csak egy anyja van,hanem egy apja is.Egyenrangúak vagyunk Audreyval így nincs olyan,hogy te vagy én nevelem itt Mi neveljük.Mosolyogva bújtam hozzájuk miközben figyeltem Tulipánt ahogy az anyukáját nézi.Imádom ahogy nézi a gyönyörű anyukáját.
-Imádod anyát igaz?Én is imádom!Anyu a kedvencem.-csókoltam Audrey nyakába.Tulipán közben az egyik ujjamat szorongatni kezdte.-Milyen erős vagy.
-Ajaj apának nem lesznek ujjai.-kuncogott fel Audrey.
-Mmm akkor,hogyan kényesztesse anyát?-súgtam a fülébe mire elvörösödve nézett rám.Nagyobb vigyorom lett és megsimogattam a pici fejét.-Kis hajas baba.
-Nekem is sok hajam volt mikor megszülettem.
-Azt sejtettem.-kuncogtam.-Olyan picike.
-Igen.-mosolygott Audrey.-Furcsa,hogy itt van.-bólogatni kezdtem.-Mindjárt elalszik,nem altatod el?
-Dehogynem!-vigyorogtam és átvettem Audreytól a babát.A mellkasomra fektettem és a hátát simogattam.Audrey közben oldalra fordult és minket nézett.
Kicsit közelebb jött és a nyakhajlatomba tette a fejét.Tulipán már csukott szemmel csicsikált a mellkasomon.-Te is elfogsz aludni?
-Mhm.-tette az egyik kezét a hasamra és simogatmi kezdett miközben egyre inkább elaludt.Mosolyogva figyeltem a két szerelmemet.Mindketten aludtak persze.Nem gondoltam volna,hogy valaha lesz egy feleségem.Arra végképp nem,hogy egy gyerekem.Na meg arra sem,hogy a feleségem Audrey lesz.Az a lány akit az elejétől fogva elakartam üldözni innen.De valami megfogott benne....ami azóta is szorosan tart.Ilyen a szerelem...és én annyira szerelmes vagyok Audreyba,hogy a csillagokat is lehoznám neki.Persze le is hozom neki.Senkiért sem szenvedtem így és tudom,hogy ő szintén így gondolja.
Hamarosan a születésnapja is itt lesz és ki kell találnom valami fantasztikusat.
Minden jót megérdemel a feleségem.Az én cserfes kis feleségem.

Szép estét!💋💕💋