Let Me Love You

▪︎37▪︎

A U D R E Y

A karácsony sosem volt ilyen boldog mint most.Jon és én egyszerűen annyira tökéletesen éreztük magunkat,hogy azt szavakba se lehet önteni.
A Szilvesztert is együtt töltöttük aztán az Új év első napját is.Azonban ahogy teltek a napok tudtuk,hogy búcsúzni kell.El kell intéznem egy csomó dolgot Londonban,Jon pedig Seattlebe utazik,mert ott van az egyik ügyfele.Szóval január hatodikán ketten mentünk a reptérre és ketten vártunk a váróban.Egy volt a más.Az irány.
-Ugye vigyázól magadra?-simogatta meg a hajamat.
-Igen szívem.-kuncogtam.Furán nézhettünk ki.Jon aki tökéletesen rászabott drága öltönyökben feszített és én aki egy egyszerű cicanadrágot vett fel meg Jon egyik nem hordott pulóverét.
-Szeretlek szépségem.-kezdte simogatni az államat.Megcsókoltam és elmosolyodva néztem rá.
-Én is szeretlek napsugár!-néztem a szemébe.Kémia az egész.Az a kibaszott kémia....ahogy Jon szemébe nézek a gyomrom úgy ugrál,mintha valami belülről csípkedne.A gépünk egyszerre fog indulni.Direkt így néztünk jegyet.Nem szeretek búcsúzkodni.-Na elég.-fordítottam el a fejem,mert valahogy bekönnyezem attól,hogy Jon ennyire szerelmesen néz engem.Jon szeret engem.Nem tudom elhinni,hogy ez megtörténik.Hamarosan a felesége leszek.Fáj elhagyni őt és New Yorkot most...de sajnos egyenlőre el kell intéznem,hogy a vizsgákig valami féle online oktatásban vegyek részt.
A led panel közben kiírta a két járatot.
-Ideje menni.-súgta.Bólintottam és szorosan átöleltem.
-Hamarosan látjuk egymást.-bólintott és nyomott egy csókot a számra.Felálltunk és elbúcsúztunk egymástól.Míg ő balra én jobbra mentem.Komoly fájdalmat és űrt éreztem de nem tudunk mit csinálni....A gépen könyvet olvastam és legalább húsz percenként jártam pisilni.Hideg volt New Yorkban és én majdnem mindig meztelenül aludtam Jon mellett.Felfázhattam.London esővel fogadott.Az albérletbe érkezve egy otthonos érzés fogott el.Elmosolyodva oltottam fel a villanyt miközben nagy meglepetés ért.
-Üdv itthon!-kiáltotta el magát a legjobb barátnőm.Elmosolyodtam és azonnal átöleltem.-De hiányoztál Aud!
-Nekem is te!Mesélj!-toltam el és lehúztam a kanapéra.
-A családommal voltam.Inkább te mesélj!Mi történt??
-Megkérte a kezemet!-visítottam fel mire a barátnőm is.
-Aaa ez a legszebb hír amit valaha hallottam!-mosolyodott el.A kezem a kezébe vette és a gyűrűt nézte.-Nem aprózta el.Ezt a pasit megtartjuk drágám!
-Így van!-kuncogtam fel.
-Erre igyunk bort.Hozok is.-mosolyodott el.Mosolyogva bólogattam és közben levettem a pulóverem.Jonnak írtam egy Londonban vagyok üzit és a telefont az asztalra tettem.-Na itt van.-adta át.
-Köszi.-mosolyogtam.
-Igyunk arra,hogy újra itthon vagy és arra,hogy hamarosan feleség leszel.-koccintottam vele de míg ő beleivott én letettem.-Mi az?
-Most nem kívánom.A fejem is fáj.-dőltem rá.
-Oh te szegény.-húzta meg a boros pohár tartalmát.-Biztos mensi.Nekem is az van.Pont tegnap jött meg késve.-bólogattam aztán elkomolyodtam.Lassan egy hónapja nem jött meg.
-Nekem is késik.-rántottam vállat.
-Majd megjön.-legyintett.Bólintottam és figyeltem ahogy bekapcsolja a tvt.-Nézzünk valami jó műsort és kapcsold ki az agyad.-bólintottam és eldőltem a kanapén.
Nem igazán volt kedvem semmihez sem.Hiányzott Jon és hiányzott az otthonunk.Tudom,hogy haza kell mennem.Holnap az iskolában az első dolgom lesz az igazgatóval beszélni.Ugyanis az egyik legnagyobb baj az,hogy nem tudok elszakadni Jontól...egy percre sem.
Másnap az igazgatónál tett látogatásom nem volt zökkenő mentes de elértem,hogy online tanulhassak és csak a vizsga időre keljen ide utaznom.
Minden faszságot összehordtam,hogy haza mehessek.Így mikor a Londoni lakásba a barinőmmel hazaértem azonnal pakolni kezdtünk.Talán befér pár dobozba a Londoni életem.
-Nem hiszem el,hogy már mész is vissza New Yorkba.
-Hiányzik Jonathan.Nem tudok itt lenni.-rántottam vállat.
-Persze,megértem.De jól elvoltunk.
-Persze.-mosolyodtam el.-Sosem fogunk elszakadni.Majd jössz és én is jövök.-öleltem át a barátnőmet.
-Rendben.Megnézem milyen a New Yorki luxus életed.
-Haha!-kacagtam fel és a szekrényemhez sétáltam.Hirtelen furcsa szagot éreztem.Körbe néztem és a levegőbe szagoltam.Nem ez nem furcsa.Ez pizza.Oh te jó ég!Még csak délután öt de én már vagy hatszor ettem ma.
-Írt a pasid.-hozta ide a telefononat Nix.-elvettem tőle és megnyitottam az üzenetet.
Holnap után utazom haza...elhúzodik az ügy amit nem szeretek...de ez van.Este hívlak édes.

Mosolyogva néztem a telefonomra miközben válaszoltam neki.

Rendben.Alig várom,hogy újra átöleljelek.

A telefont az ágyra dobtam aztán pedig a barátnőmre néztem.
-Éhen halok.
-Ne viccelj.Megettél három tányér pesztós tésztát!Audrey egy felet nem bírsz megenni!-nevetett fel.-Reggel pedig betoltál egy nagy pizzát.Ezt pedig egy csomó édességgel öblítetted...-elhalkult és elkomolyodott.
-Mi van?-dobtam neki egy pólót.-Nem tehetek róla.Kívános vagyok.Karácsonykor is bezabáltam...gondolhatod Jon,hogy rögögött,hogy még mindig fér a hasamba kaja.
-Baszki Audrey!!!!
-Mi van már?
-Te terhes vagy!Te kibaszottul terhes vagy!-oda kaptam a fejem.Nem....nem nem nem....
-Nem!Nem!-ráztam a fejemet.-Jonnal mi vigyázunk arra,hogy ne legyen...
-Audrey.Terhes vagy.Ez száz százalék!Higyj nekem!-megráztam a fejemet miközben a tükörbe néztem.Oh bazdmeg...
-Lemegyek tesztet venni.-szaladt ki a barátnőm.Néztem a hűlt helyét.Nem lehetek terhes!Jonathan nagyon nem fog örülni,ha terhes leszek.Én meg azt se tudom mit akarok kezdeni magammal.Nem egy gyerek lenne a fő cél.Újra lenéztem a hasamra.Basszus....november elején volt meg....a december teljesen kimaradt és január van.Ott álltam és várakoztam miközben próbáltam valami magyarázatot találni arra,hogy tökre egyértelműek a jelek.Ahogy visszaért Nix úgy mentem be a mosdóba és pisiltem le azokat a hülye teszteket.

Szép napot mindenkinek!💕💞💕