Let Me Love You

▪︎10▪︎

A U D R E Y

Az iskola kapuján kilépve Fisco és Jon várt rám.Mosolyogva szaladtam Jonhoz és átöleltem.Merev volt.Túl merev.Kinyitotta nekem az ajtót és megvárta amíg beszállok.Így tettem.Ő követett.Az autó elindult én pedig a férfit néztem aki láthatóan rossz kedvű.
-Baj van Jon?
-Nem.Jön egy orvos hozzánk aztán elmegyek vele.Későn fogok haza érkezni.Egy fontos vizsgálatot végzünk el.
-Rendben.De baj van?
-Nem.-rázta a fejét.Bólintottam.Otthon már egy jól öltözött férfi várt ránk.Nem tudtam,hogy engem is megvizsgál,de így történt.Nyál mintát vett.Jont néztem aki engem kémlelt.
-Kész is.Menjünk barátom,hogy minnél hamarabb meglegyünk.-Jon bólintott.Őt nem vizsgálja meg?
-Rendben,Audrey tanulj és maradj itthon.Hamarosan jövök.
-Várlak majd.-mosolyogtam.Biccentett és elment a pasassal.
Robertához siettem aki éppen almás pitét készített.
Néztem ahogy csinálja,de egy valami nem hagyott nyugodni.Jon miért viselkedett olyan furán?Mi ez a vizsgálat?
-Mi a baj Audrey?
-Mi volt ez a vizsgálat?Jon olyan feszült...
-Milyen vizsgálat?-nézett rám érdeklődően.
-Egy pasi nyál mintát vett tőlem majd elment Jonnal.
-Hogy mi?-lepődött meg.
-Milyen vizsgálat ez?
-Ez szívem DNS vizsgálat.-nagy szemekkel bámultam Robertára.Miért kér Jon ilyen vizsgálatot?
-Azt hiszem Mr.Prescott arra kíváncsi,hogy véletlenül nem-e ő az édesapád.-elképedve néztem a nőre.Hirtelen minden eltűnt.Minden jó kedvem és minden eddigi könnyedségem.Jon?Jon nem lehet az apám.Láttam képet az apámról!Jon nem az apám!A szobámba szaladtam és bezártam az ajtót.Az nem lehet!Nem...a férfi aki a világot jelenti nekem,nem!
Ha ez igaz én abba belehalok.
Este nem jött haza,ahogy másnap reggel sem.Az iskolába fanyar kedvel mentem.Fisco nem beszélt velem,így fogalmam sem volt arról,hogy Jon hol lehet.
Az eső egésznap szakadt én pedig,csendesen ültem a padba.
-Jól vagy Aud?-suttogta Owen.Bólintottam.
-Szerintem valami baj van.-motyogta Jass neki.
-Igen,de mi?
-Semmi.-hunytam be a szememet.
-Akkor miért vagy ilyen rossz kedvű?
-Csak...lényegtelen.-motyogtam.Emlékeztem,hogy mit mondott Jon.Magánélet tabu.Csak ne légy az apám.Nem akarlak apának!Mindenestül akarlak,csak pont annak nem.
-Szerintem pasi van a dologban.Na ki az adonísz?-érdeklődött Jass.Mr.Prescott és Jon más...Jon a pasi aki elrabolta a szívemet.Az anyám miért hagyott rá?Meglátta az újságban és arra gondolt,hogy huh ő gazdag!Jó lesz Adureynak?
-Mindegy.-legyintettem.Az órára néztem.Négy óra van.A csengő megszólalt.Sokan kisiettek.Én lassan tápászkodtam fel és a barátaim kíséretében távoztam az iskolából.Meglepődtem mikor megláttam Jont azt autónak dőlve egy ernyővel.A gyomromba pillangók szőktek és vadul csapdostak a szárnyaikkal.
-Holnap találkozunk.-néztem Jassre és Owenra akik bólogattak.Oda rohantam Jonhoz és átöleltem.Ő is megölelt.Kezd hozzám szokni.Kinyitotta az ajtót én meg beültem és megvártam amíg ő is beül.
-Tudod,hogy nagyon szemét voltál amiért nem jöttél haza?Mi a baj?Miért nem beszélsz?-felnevetett és megrázta a fejét.
-Audrey cica nyugodj meg.Sajnálom.Elintézni valóm volt.
-Az apasági vizsgálat amit nem mondtál meg nekem?-érdeklődtem.Kitágult szemekkel nézett rám majd bólintott.A szívem összeszorult.Vajon ő mire vágyik?Csak,mert vasárnap túlságosan közel volt hozzám...és az egyáltalán nem volt egy sima ismerősi egybe simulás.Éreztem őt.Tudta,hogy érzem és azzal is tisztában volt,hogy nem ijedtem el.Nem akartam távolabb menni.A jelenléte felforrósít.Kell nekem.
-Igen.Sajnálom Aud,hogy nem mondtam el.Csak...olyan kibaszott feszült voltam!Baszki beledöglöttem amíg arra a cseszett eredményre vártam.
-Megvan?Ez nem ilyen gyorsan készül el...utána olvastam és...
-És?Kurva sok pénzt fizettem érte és ez az ember az apám haverja volt.Így is huszonnégy órát kellett várni rá.
-Mondd el,hogy mi az eredmény Jon!-hunytam be a szememet.
-Nem vagyok az apád.Sőt semmi közöm hozzád.-a nagy kő bizony leesett a szívemről.Megnyaltam a számat és kinyitottam a szemem.A kezembe nyomta a papírt amin minden világosan fel volt tűntetve.Tudtam,hogy nem ő az.
-Az igazi apámról volt egy képe anyámnak.Azt mondta egy bulin ismerkedtek meg akkor mikor elköltözött Texasba.Az apám egy tetovált barom volt akit semmi sem érdekelt és eltűnt.Anyu szerint alkoholista volt és már nem biztos,hogy él.-Jon bólintott.-Te lefeküdtél az anyámmal?-motyogtam.Ez az egy kurvára zaklatott.Nem akarom.Csak mondd,hogy nem.
-Igazából nem.Csak megijedtem,hogy miért is hagyott rám.De sejtem miért.Hajtott rám de nekem nem kellett,de tudta,hogy gazdag vagyok.A Forbesban is szerepeltem.
-Ha nem történt semmi akkor miért gondoltad azt?
-Mert buliztunk,én is voltam részeg néha.De legalább adhatok egy ötöst amiért nem értem olyan nőhöz akihez nem volt kedvem.
-Szóval azt hitted,hogy részegen felcsináltad az anyám.
-Azt.-bólintott.Megráztam a fejemet.Megsimogatta az arcomat.Ő is nyugodt lett,hogy nem vagyok a lánya?-Sokkal nyugodtabb vagyok.
-Én is.-néztem fel az arcára.Nem vagy az apám szóval még mindig álmodozhatok arról,hogy egy nap megkéred a kezem vagy valami.Bár ez a nap sosem fog eljönni.Jon Prescott az ég,én a föld.Nincs jövőnk.Biztosan azért lett nyugodt,mert így majd könnyebb lesz megvállni tőlem.Mit álltatom magam?Tudom,hogy eljön ez a perc.Az a perc mikor megmondja,hogy menjek el,mert már nagy vagyok és nem akarja,hogy itt legyek.Fel kell készülnöm az elvesztésére.Az emberek jönnek mennek,így hát én is így fogok cselekedni.

♡Szép hétvégét!♡