Let Me Love You

▪︎40▪︎

J O N A T H A N

-Nem.Nem tudom ki maga,kérem többet ne keressen.-tettem le a telefont.Vissza siettem a szobában ahol Audrey egy hálóingben aludt és félig volt betakarva csak.Az ablak is nyitva volt kicsit.Azt gyorsan zártam be.Nem akarom,hogy megfázzon.Egy idegen nő keresett,azt se tudom ki volt az egyszerűen csak annyit mondott,hogy a testvérét keresi.Jól van.Nem rajtam.Bebújtam Audreyhoz és a hasára tettem a kezemet.Éreztem ahogy Tulipán megfordul.Elmosolyodtam és azon a ponton simogattam.-Hagyd anyut pihenni jó?-súgtam oda a hasához hajolva.-Nagyon elfáradt,aludj te is.Apu örzi az álmaitokat.-mosolyodtam el és nyomtam egy csókot Audrey köldökére.
Szorosan öleltem magamhoz és hagytam,hogy engem is elfogjon az álom.
Korán reggel arra ébredtem,hogy Tuli rugdossa Audreyt és vele együtt az én oldalamat is.Felnevettem és megfordultam.Audrey éber szemei nagyobb mosolyt csaltak az arcomra.
-Jó reggelt kicsim.-mosolyogtam.
-Jobb reggelt szerelmem.
-Tudom.-nevettem fel.-Érzem.-tettem a hasára a kezemet.
-Kényelmetlenül fekszik szerintem.Most addig fog forogni amíg jó nem lesz neki.
-Milyen érzés amúgy?-néztem a szemébe.
-A terhesség?-bólintottam.-Furcsa...mert eddig azt hittem te leszel az egyetlen ember akihez ennyire tudok kötődni....de nem....most....érzem,hogy ő vele is nagy a kötelék.Annyira boldog vagyok,hogy tudom,hogy itt van bent a pici babánk.Nemsokára itt lesz a karjainkba.Várod?
-Nagyon.A mi kis szerelmes fánkunk.
-Csak az esküvő...
-Bármikor elveszlek Audrey.Ne tartson vissza  a terhesség,nem kell nagy esküvő.A mai napon is elvehetlek,ha megelégszel két tanúval és egy anyakönyvvezetővel.-nevettem fel.
-Elvehetnél a mai napon.
-Most?
-Most.
-Jól van Audrey,akkor ma Prescott leszel.Szólok Iannek,hogy jöjjön át.Meg az ismerősömnek aki összead.
-Be kell menni valahova?
-Nekünk nem.-rántottam vállat.
-Még szerencse,hogy nemrég vettem egy cuki kis ruhát.-felnevettem és megcsókoltam.-Nos akkor készülödj szólok Robertának is.-bólogatni kezdett majd kiszállt az ágyból és egyenesen a fürdőbe ment.Gyorsan felkapkodtam a ruháimat majd lesiettem Robertához aki a reggeli kávéját fogyasztotta.
-Ma Audreyt elveszem feleségül és szeretném,ha te lennél az egyik tanú.
-Oh te jó ég!Rendben!-mosolyodott el és szaladt is a szobája felé.Iannek csak egy üzit dobtam majd egy pár telefonba telt de elintéztem,hogy egyre ide jöjjön az anyakönyvvezető.Elgondolkodtam azon,hogy mióta ismerem Audreyt nem cselekszek előre tervezve.Élem az életem mint a normális emberek.Valamiért ez sokkal jobb,mint egy előre egyeztetett naptár.
Vissza siettem az emeletre ahol Audrey egy törölközőben szaladt ki.
-Baj van?-nevettem fel ahogy megláttam.
-Ne nevess.Nem ér át a törölköző,a bugyim pedig kicsi rám.
-Szerintem segítek ebben a bugyiban.-léptem oda és levettem róla az őt takaró törölközőt.Felnevetett és a nyakamba csimpazkodott.A fenekére tette a kezem és úgy öleltem magamhoz.
-Nem kell Jonathan,most el kell készülnöm.
-Egy mackóban is hozzám jöhetsz.
-Jonathan!-csapott a vállamra.-Nem.Na megyek.-indult meg a fürdőbe.Kuncogtam és utána mentem.
-Hol készüljek én?
-Több szoba is van,de nem férsz el?Vagy nem elég nagy ez neked édesem?-kuncogva bólintottam és gyorsan vetkőztem le,hogy lezuhanyozzak.Audrey a tükörből figyelte ahogy fürdők.Közben fehérneműt vett fel és érdekes hangokat adott ki miközben sminkelt.
-Már ebbe elfáradsz?
-Igen Jon!-sóhajtott.Elmosolyodtam és fürdés után egy törölközőt a csípőmre tekerve szálltam ki.Audrey közben az egyre hosszabbodó haját csinálta.-Figyelj...majd...ha...kell....akkor izé,de inkább hagyjuk.
-Na!
-Tudod segítened kell majd epilálni a vádlimat.
-Micsinálni?-ráncoltam össze a homlokomat.
-Jajj Jon!Szőrteleníteni.
-Miért kell majd segítenem?-érdeklődtem mire az egyre csak kerekedő hasára mutatott.
-Nem tudok lehajolni.Alig tudok lassan megmoccani te pedig még mindig nem fogod fel,hogy a kisbabánk napról napra csak nagyobbodik.-felnevettem és megcsókoltam.
-Segítek szerelmem.-bólogatott és aranyosan összedörgölte az orrunkat.
-Most kimegyek és felöltözöm.-mosolygott.Hamar kiment engem egyedül hagyva.Én persze gyorsabban készen lettem,mint Audrey és teljesen felöltözve mentem le,hogy Iant beengedjem aki közben megérkezett.
-Most ti komolyan összeházasodtok?-kérdezte miközben bejött.
-Persze.
-Azthittem Audrey nagy esküvőt akar,vagyis nem nagyot de legalább habos hercegnős ruhát meg ilyenek.
-Ez mind szép és jó Ian csak Audrey nem ilyen.
-A te feleséged lesz neked kell ismerned.-nevetett fel.
-Így van.-mosolyodtam el.
-Na itt vagyok!-hallottam meg magam mögül Audrey édes hangját.Megfordultam és rá kellett jönnöm,hogy a mennyasszonyomnál nincs szebb és csinosabb nő a világon.Egy bézs színű ruha fedte a testét aminek az alja lengébb volt és a térdéig ért.A melle pedig kivágott.Azta mindenit.Ebben is látszik,hogy milyen jól áll neki a terhesség.
-Gyönyörű vagy szerelmem!-mosolyodtam el és egy csókot adtam a szájára.
-Köszönöm.-mosolygott.Nem kellett sokat várni az anyakönyvvezetőre.Betoppant és az itthoni irodámban megtörtént a házasságkötés.Bár Audreynak sem ilyet szántam,hanem a legjobbat mindenből de arra számíthat,hogy a közel jövőben bizony a legeslegdrágább mennyasszonyi ruhában fog feszíteni és újra elfogom venni ott ahol csak akarja.Akkora már Tuli is velünk lesz.De most mindketten beértük azzal,hogy végre a feleségemnek szólíthassam őt,ő pedig a férjének engem.
A végén mint egy nagy család ettünk jó ízűen és arról beszélgettünk,hogy milyen lesz mikor velünk lesz a baba.De ezt a szép pillanatot is be kellett árnyékolnia egy ismeretlen vendégnek...

Szép estét!🤍🤍