Let Me Love You

▪︎7▪︎

J O N A T H A N

-Na gyere ide!-húztam közelebb és úgy mosolyogtam,mint egy szerelmes kölyök.Audrey csak kacag és kacag miközben a gyönyörű tájat nézzük ami körül vesz minket a hajón.Mások is vannak de ők inkább a nyitott beltérben nézik a tájat egy pohár pezsgő mellett.Audreyt hátulról öleltem át és közben úgy néztem a lány arcát.A fákat nézte ami már Long-Islanden aranyba borultak.Azért kacag,mert a borostám csikizi az arcát.Én pedig azért mosolygok mert a pici lány tökéletes a karjaim között.Olyan tökéletes,mintha csak nekem teremtették volna.
-Oda elmennék.-biccentett a sziget felé.Két kezemmel a korlátot fogtam.Audrey csapdában van.Nem inkább fordítva?
-Az őszi szünetet tölthetjük ott.Van ott egy tengerre néző házam.
-Sejtettem.-nevetett fel újra.-Rendben.Töltsük ott.Szóval te olyan fiú voltál aki mindig máshol töltötte a szüneteket?-fordult meg és hátával a korlátnak nyomult.
-Igen.Télen általában a francia alpokban sieltem a családdal.Nyáron folyton úton voltam.De igazából amióta kirepültem a családi fészekből inkább itt vagyok.Nem nagyon utazom,hiszen sokat kell utazzak a munkám miatt.-motyogtam.Bólintott.
-Én nem voltam túl sok helyen Texason kívűl,de nem vágyódtam sehova.Bár New Yorkot nem tudnám hátra hagyni.Van valami ebben a városban ami megtart,nem akarsz elmenni,mert szabad vagy.Olyan szabad és könnyed.-motyogta és a szemembe nézett.Elmosolyodtam.Nem hiszem el néha,hogy csak tizenhat éves.
-Hasonlóképp gondoltam New Yorkra.Na de a tájat nézd Audrey cica.-kuncogtam.Megfordult de tudtam,hogy mosolyog.Egy kis hullám miatt közelebb kerültem Audreyhoz,ugyanis a feneke már teljesen az ölemnek nyomódott.Ez az egész nagyon érdekes,egy tizenhat éves kislány akinek teljesen neki simulok hátulról.Szerencsémre csak találgatni tudják a korát.Tizenöt és húsz között bármi.Egy fiatal nő...mondjuk úgy.Aki okos és szép és a férfiasságomnak nyomul a feneke....oh mentsen ki valaki innen...
-Baj van?-döntötte mellkasomnak a fejét.
-Nem Audrey cica.Nem vagy éhes?
-Most nem.-Hirtelen ért ami ezután történt.Átölelt.Annyira szokatlan volt ölelkezni,hogy hirtelen lefagytam.Újra felnevetett.-Olyan vagy mint egy robot Jon.-elhúztam a számat és átöleltem.
-Fázól?
-Egy picit.De jó nekem így.-Nos azt sejtettem.De legalább már nem nyomulok a fenekének.Férfi vagyok és ez a lány egy idegen vagyis annyira már nem.-Jon...muszáj mennem suliba?
-Muszáj Audrey.De szeretni fogod.Jó lesz.-bólintott.Újra megfordult és figyelte az arany és vörös fákat.Ha ez a lány csak egy kicsit idősebb lenne még a végén bepróbálkoznék nála.De csak tizenhat éves te nagyon okos!KÖLYÖK MÉG!Felejtsd el Jon...Igen.Elfelejtem.Hogy juthat ilyen az eszembe egyáltalán?Hisz olyan csinos a cicije...meg a popsija.Nem is beszélve azokról a szép szemekről amik most inkább arany tónusuak.Csak verd ki a fejedből Jon!Megráztam a fejemet és átöleltem a karjaimmal magamhoz közel tartva.Nem szokom meg ezt,ez túlzás lenne hamarosan el fogom üldözni,csak legyen elég erős hozzá.Felépül és utána visszatérek a valódi énemhez.A valódi életemhez.Szegény Audrey,még nem is tudja,hogy a vadállat karjai között bújik meg.Ő pont olyan mint egy pici mókus a farkas mellett.Nem is tudom,hogy bízhatta rám az anyja.
Egy kis idő múlva mi is bementünk.A hajó már visszafelé ment Manhattenbe.Egy kávét kortyolgatva néztem a túl csendes lányt.Mire gondol most?Jon ő mit érez most?
-Baj van?
-Nem csak.Nem szeretnék még vissza menni.Jól érzem magam így...veled.-suttogta és kerülte a szemkontaktust.Velem.Itt.Ölelkezve.
-Maradhatunk még,ha szeretnéd.De igyál egy teát vagy forró csokit a kedvemért.-nagy vigyorogva bólogatni kezdett.Hülye vagyok,hogy itt tartom magunkat...ez a hely túl meghitt.Már én is furcsán érzem magam.
-Kérek egyet.Mindjárt jövök.-rohant is el.Mibe vágtam a fejszémet?
-Na,jó mi?-lépett mellém Ian.-Annyira büszke vagyok erre a séta hajómra.
-Nagyon szép lett.Jól tetted,hogy felújítottad.-leült elém.
-Ugye?Az egész a legdrágább fából készült.De imádják.
-Megérte Ian.
-Úgy láttam,hogy az új csajoddal nagyon össze vagytok melegedve.Hogy ismerted meg?Szép lány és nekem nagyon úgy tűnik,hogy oda vagy érte.-vigyorgott.Ez aztán fejbe csapott.Ha most őszintén elmondom ki a lány nagyon megfog lepődni.De elmondom...ovis korom óta a barátom ez a bolond.
-Ian...ő...egy ismerősöm lánya.Három hónapja halt meg és én lettem az aki megkapta a lányt.-meglepődve nézett rám.
-Oh...öm akkor bocs,csak hát úgy egyben vagytok,hogy nem tudtam mit is gondoljak.Hány éves?
-Tizenhat.
-De neked nem rokon?
-Nem.
-Akkor meg szabad a pálya.-megráztam a fejemet.Iant hívták és elsietett.De nagyon gyorsan.Nem csak neki volt kínos ez a beszélgetés.Úgy néztünk ki,mint akik összemelegedtek.Csak az volt a baj,hogy úgy is éreztem magam,mint aki össze van melegedve Audreyval.Mintha évek óta így lennénk...Ez egy veszélyes dolog.
-Itt is vagyok.-Audrey leült elém egy bögre barna löttyel amiben májva cukor is elhelyezkedett.-Te nem kértél volna?
-Nem.-ráztam a fejemet és kinéztem az ablakon.Bólintott és belekortyolt az italba.
-Pedig nem tudod mit hagysz ki.Az embernek mindig ki kell próbálnia valami újat.Nem lehet leragadni.-bólintottam.Kirpóbálni valami újat.Valami mást.Valaki újat.A lányra néztem aki egy kis csoki bajusszal pillantott rám.Elmosolyodtam és egy kicsit előre hajolva letöröltem a szájáról.Rózsaszín orcájával bámult engem.-Szóval kérsz?-nyújtotta felém a bögrét.
-Kérek Audrey.Kérek.

♡Legyen szép estétek!♡