Let Me Love You

▪︎3▪︎

J O N A T H A N

Egy órája bent vannak és beszélgetnek.Azért nem gondoltam,hogy ez ennyire nehéz lesz.Szerencsére beszéltem a barátommal.Megkértem,hogy azért avasson be,hogy tudjak segíteni Audreynak.Persze igazából csak érdekelt,hogy mit is érez ez a gyerek.Az őszintét bevallva,sajnálom.Még kölyök és elveszítette az anyját.Átéltem.Tudom milyen az.Csak az én anyám nem meghalt,hanem elment és egy évben egyszer meglátogatott.Az érzés akkor is a veszteség volt...
Hamarosan az ajtó kinyílt és James beengedett.
-Audrey nyugodtan elmehetsz.-mosolygott kedvesen a lányra.
-Köszönöm Mr.Edward.-sietett is ki.Becsuktam az ajtót és leültem.
-Mesélj.-dőltem hátra.
-Nagyon megviselte.Azt javaslom,hogy kezdje el az iskolát.Szerezzen barátokat és támogasd.Neki most nagyon szüksége van valakire akiben bízhat.Tudom,hogy milyen vagy Jonathan.De...most tedd félre.Csak ameddig helyre nem jön.Légy a bizalmasa,beszélgess vele.Vidd el magaddal ahova csak tudod.Ne hagyd magára.-bólintottam.Sejtettem,hogy nagyobb szerepet kell vállalnom a lány életében.
-Rendben.De azért jól lesz?
-Persze.Ajd neki pár hetet és jó pár beszélgetést.Ez egy életvidám kislány csak törödni kell vele.
-Ha nem öntözöd a virágot,az elhervad.-motyogtam.-Vettem az adást James.Kösz,hogy jöttél.Mikor jössz legközelebb?-érdeklődtem.
-Jövőhéten.
-Rendben.Várunk.-fogtam vele kezet majd kikísértem.Sóhajtottam és vissza mentem a nappaliba.A nyakkendőmet levettem és az üveg asztalra hajítottam.Engem megáldott a sorsom ezzel a gyerekkel.Öntöttem egy kis skót whiskyt és nagy kortyokban fogyasztottam el.Vajon miket mondott?Könnyen beszélhetett...de erről James nem mondott semmit.Biztosan Audrey kérte.Darla rám hagyott egy sérült lányt.Vajon mi lett volna,ha ott hagyom?Ha azt mondom,nincs szükségem rá...akkor most ott lenne Texasban...ott lenne a gyámügynél,én pedig egy nővel mulatnám el az időmet.Ahelyett pedig,hogy felmennék és beszélgetnék vele,iszom és makacskodok.Pedig ez nem egyszerű,James tudja milyen vagyok és nagyon is igaza van.Meg kell nyílnom,végülis ez csak egy gyerek.Ez az egész nem tud balul elsülni.Lassan feltápászkodtam és miközben a sötét kék inget igazgattam magamon felfelé igyekeztem.
-Audrey!-kiabáltam.Lassan az ő emeletére értem ahol bizony benyitottam a szobájába.A hosszú barna haját fésülte és csak fehérnemű fedte vékony testét.Ahogy megpillantott hátra fordult és ijedten szaladt be a fürdőbe.Én bezzeg ledermedtem és csak kifelé néztem a fejemből,mert az lehet,hogy én őt kislánynak hívom de a nőies alakja nagyon is felnőttes és egyáltalán nem kislányos.Az biztos,hogy sokat fogyott mert az látszik rajta,de ha ez a csaj ilyen átkozott jól fest így akkor egy kicsit telten el sem bírom képzelni...mert bizony a mi kis Audrey cicánk mellei kerekek és bizony a feneke is az.Oh,hogy a telibe baszott....
-Mr.Prescott nem szokott kopogni?-lépett ki a fürdőből egy fehér ruhában amin apró kis csillámok díszelegtek.
-Bocs Rey,de ez az én házam.Megszoktam,hogy mindenhova bemegyek kopogás nélkül.-ezen felkuncogott.Elmosolyodva mértem végig újra.Oh atyám.
-Adurey.Nem szeretem a Reyt.
-Oh bocs.Audrey.Azon tanakodtam,hogy van bizony egy hely ahol a legfinomabb pizzát árulják...és tudom,hogy szívesen ennél ott.Szóval kapkodd a cipődet,mert enni megyünk.-bólogattam.
-Rendben.-mosolyodott el.-Várj meg lent.-Bólintottam és lesiettem.Sosem utasítgattak és csak lent jutott eszembe,hogy hallgattam rá.Basszus Darla,mi a faszba kevertél?Jeleztem a sofőrnek is,hogy készítse oda a kocsit.Nem akarok ittasan vezetni és van bennem már egy kis alkohol.Ez elegendő.Nem sodrom veszélybe magunkat.
Pár perc múlva ő jelent meg.Egy laza farmer és egy krém színű pulcsi fedte testét.Túl egyszerű...túl élethű...de mégsem hiszem,hogy ez a lány valódi.
-Mehetünk.-mosolyodott el.
-Rendben.-nyitottam ki az ajtót és előre engedtem.
Kisietett és körbe nézett.Az őszies hideg már bizony beköszöntött.Ez a kedvenc évszakom.Minden lenyűgöző.
Becsuktam az ajtót majd a lány mellé lépkedtem és az autó felé tereltem.
Kinyitottam neki az ajtót és megvártam amíg beszáll,miután ő beszállt én is így tettem.
-Fisco a Sohoba menjünk.-paskoltam meg a sofőr vállát.
-Rendben uram.-bólintott és elindult.
A lány bekötötte magát,követtem a példáját.Az ablakból nézelődött.
-Tetszik New York.Szép hely.
-Valóban az,főleg ilyenkor.-mosolyogtam.Megsimogattam hosszú barna haját.-Melyik a kedvenc évszakod?
-Az ősz.-bólogatott.-Neked is azt hiszem.-pillantott rám.Bólintottam.-Egyébként nem tűnsz túl öregnek.
-Jól tartom magam,de harmincegy évesen nem hiszem,hogy nagyon öregnek kéne lennem.Vagy te másképp gondolod?
-Nem tudom.-kuncogott.
-Az apukád hány éves volt?
-Anyu pasija?
-Ő az apád nem?
-Nem,az apám lelépett még mikor én tipegő voltam.Ez a hapsi csak a mostoha apám volt.Bár nagyon hiányzik,ő nevelt az anyukámmal.Egyébként ő negyvenöt volt.
-Ohh értem.Sajnálom.
-Ugyan.-legyintett.Az út további részében nem szóltam hozzá,inkább tanulmányoztam őt.Már kevésbé volt sápadt,de lehet,hogy sminkelt.Fogalmam sincsen.A nők olyan praktikákat vetnek be,amiket a férfiak követni sem tudnak.A pizzázóba hamar megérkeztünk.Egy kő esett le a szívemről mikor a kölyök rendesen evett.Fiatalság,bolondság.A pizzát szereti,a túl ínyenc kajákat nem szereti.Szóval gyors kajákat szívesebben fogyaszt,ami azt jelenti,hogy simán jól tudom lakatni csak szólnom kell Fisconak,hogy honnan hozzon neki kaját.Ez nem is lehetne ennél egyszerűbb.Gondoskodok róla,hogy jól legyen aztán a későbbiekben nyugodtan el mehet olyan iskolába ami messzebb van.Utána már tud vigyázni magára,nem lesz szüksége rám és ami a legfontosabb,hogy nem lesz szükségem rá.

♡Szép estét mindenkinek!♡