Let Me Love You

▪︎38▪︎

J O N A T H A N

Alig tudtam beszélni Audreyval annyit dolgoztam.Mikor végre haza értem egyre gondoltam.Hívd fel a mennyasszonyod!
Épp beléptem a konyhába mikor meglepetés fogadott.
-Jon?
-Audrey?-lepődtem meg és vissza mentem az előszobába.A lépcsőről sétált le.A nyakamba ugrott és szorosan ölelt.-Mit keresel itt szerelmem?
-Haza jöttem.Onlinen folytatom az iskolát.
-Menni fog?-simogattam meg a derekát.Bólintott és azonnal megcsókolt.
-Hiányoztál szerelmem.
-Nekemis bébi.-csókoltam a nyakába és mosolyogva néztem fel az arcára.Olyan más.Az arca kicsit pirossabb a bőrén semmi smink,így látni lehet a kis szeplőket.A haja kicsit kócos és a testét a köntöse fedte.Az én Audreym.-Olyan gyönyörű vagy!
-Köszönöm.-vigyorodott el és újra magához húzott.Megcsókolt miközben a szoba felé kezdett húzni.Imádom ezt a fogadtatást.Audrey és én édes kettecskén.
Másnap reggel már jó illatokra ébredtem.Nehezen keltem ki a puha ágyból,de kíváncsi vagyok mit csinál az én kis szerelmem.Felvettem egy alsót és lesiettem.Beléptem a konyhába ahol Audrey épp főzött.
-Jó reggelt Jonathan!-fordult felém az arcán egy óriási mosollyal.
-Jó reggelt kincsem!Úgy ragyogsz te nő,hogy arra nincsenek szavak.
-Miattad.-kacsintott és megkavargatott valamit.-Ülj le csináltam neked reggelit ott van az asztalon.
-Milyen gondoskodó vagy.-nyomtam egy csókot az arcára és az asztalra néztem ami szépen megvolt terítve és a reggeli kávém meg a finom rántottám is ott volt.
-Igen...öm...egyél szívem.
-Voltál boltba?
-Igen.Hat körül keltem.
-Mennyi az idő?-lepődtem meg.
-Tizenegy lesz.-nevetett fel.-De nem akartalak felébreszteni.Fisco és Roberta hamarosan érkeznek.A titkárnőd keresett,hogy az anyád beszélni akar veled így mondtam neki,hogy később vissza hívod.-bólogattam és közben Audreyt bámultam.Annyira szexi....a popsija is kerekebb és mondjuk minden más is rajta de ez csak még inkább jól áll neki.Nem is beszélve a gömböjded melleiről....anyám,hogy én...
-Jonathan!Figyelsz rám?
-Mi?Ja igen.Mi az?-bólogattam miközben a reggelimet faltam Audrey helyett.
-Az anyád át szeretne jönni,visszahívott a titkárnőd utána.Mondtam,hogy jöjjön.
-Rendben.-bólintottam.
-Nem neheztelsz?
-Minek?Egy ebédbe nem halok bele az anyámmal.-rántottam vállat.Bólintott és elmosolyodott.-Mikor lettél te ennyire szexi?
-Mikor elmentem Londonba.
-Haha....szerintem mellettem vagy csak ilyen szexi.-álltam fel és oda siettem hozzá.Megcsókoltam a nyakát miközben a popsiját simítottam meg.
-Na Jon...
-Bocs kincsem.-öleltem át szorosan.
Egy és fél órával később anyám,Rob,Aud és én egy asztalnál ültünk és ebédeltünk.Bár én nem figyeltem arra,hogy anyám mit mondd.Lekötött Audrey.Komolyan ez a nő elveszi az eszem.
-Szóval terveztek családot?
-Igen.-bólintott Audrey.Érdeklődve pillantottam rá.Igen csak nem most,javítanám ki de nem akarom az anyám előtt....
-Meglepő.Jonathan nem jön ki a kölykökkel.Nem is igazán való neki egy gyerek szerintem.Magának való alkat.-legyintett az anyám.Audreyn láttam,hogy nem tetszik neki a dolog.
-Jonathan nem magának való és remek apuka lesz.Egy nap.Valamikor.-bólogatott.
-Ha családot akarsz Audrey akkor rossz férjet választottál.-kuncogott az anyám.Megráztam a fejemet.
-Szerintem az ebédnek vége van.-állt fel Audrey és kiviharzott az étkezőből.Épp felálltam volna de Roberta utána ment.
-Érzékeny nő.
-Jobb ha mész.-keltem fel.-Többet pedig ne gyere nem vagyok rád kíváncsi.-indultam meg az előszobába.Olyan gyorsan hagyta el a lakást ahogy azt illik.Felmentem a szobába ahol Audrey sírt és Robertával beszélgetett.
-Elküldtem.Ne vedd magadra.-túrtam a hajamba.Megrázta a fejét.
-Audrey...beszélj vele.-állt fel Roberta és lement.
-Mi a baj szerelmem?-Audrey megrázta a fejét.-Aud.-ültem le mellé.
-Jonathan....te akarsz velem családot?
-Persze.Igen akarok.Hidd el majd igyekszek.-simítottam a hátára a kezemet.-Csak...talán...ráérünk.Nem?-sóhajtott.-Szeretnél egy babát?Most?-újabb sóhaj.-Öm...ha annyira....erre...vágysz.-bólogattam.-Akkor gyere és tépd le az ingem bébi.-felnevetett és összeborzolta a hajam.
-Dilis.
-Csak jobb kedvre akarlak deríteni.
-Tudom.Jon...
-Audrey?
-Jon én....én...-ekkor a telefonom csörögni kezdett.Kivettem a zsebemből és lenyomtam.
-Csak Ian.Na?
-Jon várandós vagyok.-nézett a szemembe.Az enyémek szerintem óriásira nyíltak.MI?TERHES?
-Terhes vagy??
-Igen.
-Atyám...-terültem el az ágyon.-Ez biztos?
-Tegnap mikor haza jöttem New Yorkba az első volt,hogy elmentem orvoshoz.Száz százalékig biztos.Négy hetes vagyok.
-Basszus.-rejtettem el az arcomat.
-Hát ez remek....az apa kivan...
-Apa....-ismételtem.Felültem és járkálni kezdtem.Audrey felállt és átölelt.Szorosan ölelt és újra sírni kezdett.Ledermedtem.Mint egy kő.
-Jon ne hagyj el kérlek!Ha akarod akkor....akkor az orvos majd....vagy örökbe adjuk....de ne hagyj el!Szükségem van rád!Kérlek!-sírt fel olyan keservesen ahogy csak lehetett.
-Csak adj egy kis időt.-toltam el és amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a lakást....

Szép estét!💖💗💖