Let Me Love You

■43■

A U D R E Y
két évvel később

-Mosolyogjatok!-vigyorodtam el és lefotóztam a két kis életemet.Jon Tulipánt tartotta a kezében miközben mindenük lassan cukor mázos lett.-Boldog szülinapot kislányom!-vigyorogtam rá nagyon.
-Bizony két éves ma ez a gyönyörűség!Hát bizony!-gügyögött hozzá Jon és jól össze puszilgatta a lányunk arcát.
Felkuncogtam és Jon barátaira néztem.
-Ti kértek még a sütiből?-Megrázták a fejüket.
-Nem köszi,azt hiszem én elég cukrot ettem.-kacagott fel Sky.
-Naaaa abból sosem elég.-nevettem fel és felálltam.A Central parkban sosem piknikeztünk még.De rávettem Jonathant aki egyszerűen belement.
-Hogy állsz a terveiddel Audrey baba?-pillantott rám Kilian.
-Elég jól haladok.
-Mi az,hogy.-mosolygott Jon.-Nagyon jól halad.
-Próbálkozom a legjobbat kihozni magamból.-mosolyodtam el.Rájöttem,hogy imádok főzni és sűtni szóval egy éve mikor időm engedte elvégeztem egy szakács iskolát ahol én voltam a legjobb.Kiemelkedő eredménnyel zártam az évet.
-Azért egy recept könyv nem mindegy.
-Majd kaptok belőle fiúk.-simogattam meg Tulipán fejét aki egyre csak anyát motyogott.
-Én pedig hálistennek első helyről ehetem meg.-kuncogott Jon és az ölembe tette Tulit.Átöleltem a kisbabámat miközben a hajába pusziltam.
-Szigorú szülök lesztek,ha betölti a tizenötöt?
-Nem szigorral akarom megnevelni a gyerekem,hanem inkább szeretettel.
-Én szigorú leszek.-bólogatott Jon.-Nem akarom,hogy tizenhét évesen kikezdjen vele egy harmincas pasas aki majd ágyba viszi.-Jonra néztem.
-Ez a sztori annyira ismerős Jonathan.Mesélnél még?-tetettem kíváncsiságot.-Amúgy meg a harmincas pasas nem vitt ágyba.Én mentem vele és nem kezdett ki velem,hanem szerelmesek lettünk.
-Kicsodával?
-Jonnal Sky,Jonnal!-röhögött Kilian.
-Jólvan na.Ő apa kislánya.Nem randizhat tizennyolc éves koráig.
-Dehogynem Jon!Randizhat.De nem bújhat ágyba senkivel sem.Tizennyolc éves koráig.-a többiek figyelték a mi kis harcunkat de végül megegyeztünk az én állás pontomon.Sokáig sétáltunk hármasban.New York narancs és rózsaszín fényben úszott.A csodás naplemente.A Brooklyn híd lábánál leültünk egy padra és figyeltük ahogy az égbolt változik.
-Ugye csak vicceltél azzal amit mondtál?
-Persze.-nevetett fel Jon.-Amúgy meg imádlak Mrs.Prescott.-csókolt meg.Elmosolyodtam és viszonoztam a csókot.Tulipán a babakocsiban alukált míg mi romantikáztunk.A napi rendünkké vált a séta.Ezek azok a pillanatok amiket most kell megélnünk együtt.
-Szeretlek Mr.Prescott.-néztem a szemébe ami ugyanúgy csillogott ahogy mindig.Szorosan magához húzott az egyik kezével.
-Mrs.Prescott este Tuli alukálni fog szépen a saját szobájában,szóval...igazán kettesben lehetünk.-felnevettem és bólogatni kezdtem.
-Még szép Mr.Prescott.De szerintem indulhatunk is.-álltam fel.Nevetni kezdett és ő is felállt.
Kocsival hamar haza értünk.Jon persze gyorsan átvitte a szobájába Tulit aki még mindig csicsikált.Nem kellett sokat várjak a férjemre aki ahogy belépett a szobába vetkőzni kezdett és hirtelen rám mászott.
-Erre vártam egész héten.-bólogatott és megcsókolt.Azonnal visszacsókoltam és szorosabban húztam magamhoz...
Három órán keresztül kettesben lehettünk ami nagy szó.Újra ugyanaz az Audrey voltam Jon ölelő karjai között film nézés közben aki voltam.
-Hitted volna,hogy valaha ennyire fárasztó lesz a szeretkezés?-suttogtam a fülébe.Felkuncogott és szorosabban ölelt.
-Hitted volna,hogy alszik egyhúzamban ennyit?
-Nem.-nevettem fel.
-Úgy szeretlek Audrey.
-Én is téged Jonathan.-csak néztem őt.-Szörnyen nagyon szeretlek.-csókoltam a nyakába.Még boldogítottam volna,ha Tuli nem kezd sírni.Elmosolyodtam és gyorsan pattantam ki az ágyból.Jon pólója kapóra jött.Felvettem és átmentem a nemrég átalakított szobába.Tuli ült és sírdogált.Ahogy megpillantott engem a kis kezeit az égnek emelte.-Na itt van anya picikém!-emeltem ki az ágyból és magamhoz öleltem.-Gyere menjünk apuhoz.-indultam meg a mi szobánkba.Jon a tvt kapcsolgatta és ahogy meglátta Tulit vigyorogva tette le a távirányítót és kinyújtotta a kezeit.Odaadtam neki a kicsit aki rögtön az apja mellkasára hajtotta a fejecskéjét.
-Édese apának!-gügyögött hozzá Jon.
-Lassan etetés van.Szerintem azért kelt fel a nagylány.-ültem le Jon mellé.
-Etesd meg akkor szerelmem.-bólintottam és felemeltem a pólomat,hogy az egyik cicim kiférjen.Tulit a karjaimba vettem és etetni kezdtem miközben a mosolygó apjára néztem.
-Mi az Jon?
-Semmi.Csak ezt olyan jó látni.
-Azt,hogy cicizik?
-Nem.Azt,hogy mindketten itt vagytok nekem.Álmodni sem mertem volna egy igazi családról....erre kaptam egy szerető feleséget és egy gyönyörű kisbabát.Csak nagyon büszke vagyok,hogy ti vagytok a családom Audrey.Ennyi az egész.Bele se merek gondolni,hogy mi lett volna,ha ez nem így alakul.
-Ne gondolj bele kicsim.Itt vagyok.Soha el nem hagylak Jonathan.
-Én sem téged Audrey.Te vagy a a legbiztosabb pont az életemben.-mosolyogva adtam neki egy csókot.
Másnap minden úgy ment ahogy eddig.Kivéve,hogy Jonhoz jött egy ügyfél és mikor végzett nem tűnt túl feldobottnak.
Még aznap délután Long-Islandre mentünk ahol megmutattuk Tulinak a tengert.A férjem végre ugyanolyan volt.Boldog volt és önfeledt.Tulipánt a karjaiba cipelte míg én belekaroltam és mellette haladtam.
-Jon emlékszel,egyszer azt kérdezted itt tőlem,hogy boldog vagyok-e.
-Mhm.
-Te boldog vagy?
-Én vagyok a legboldogabb,hogy itt lehetek a két nővel akit szeretek.Hát te Audrey baba,boldog vagy?-villantott felém egy gyönyörű mosolyt.
-A legboldogabb Jon.A legboldogabb.

Vége

Kedves olvasóim!Itt ennek a fejezetnek vége de hamarosan lesz egy meglepetésem szóval érdemes várni!Szép estét!❤❤❤❤
#TeamAudreyandJon♡