Let Me Love You

▪︎18▪︎

A U D R E Y

Miután Jon elment tegnap a bögre leesett a kezemből én meg megpróbáltam össze szedni de elvágtam pár helyen magam.Sírtam.Nem tudom,hogy azért mert a férfi akit szeretek nem lehet az enyém,vagy pedig azért mert nagyon fájt a vágás helye.Alkohollal tisztítottam ki a sebeimet.Nem tudtam mit csinálni,ezt az egyet ismertem.De a barnás lötty illata megcsapott.Bele kóstoltam csak talán túl nagy kortyokban.Teljesen beálltam egy pár kortytól.Nem akarok vele találkozni sem.Erre felcipel a szobámba a fenekemre üt és még aggódik is?Minek aggódik?Hát semmi értelme...Vicces volt a jelenet mikor megcsókoltam Jass előtt.Én élveztem.Nagyon szeretem Jont.Csak ő nem szeret engem.Erre azzal jön,hogy nem tudja levenni a szemét rólam?Legeltesse az alkalmi nőn a szemét.Barom...délután újult erővel már átöltözve igyekeztem le.Ő pont akkor jött ki a nappaliból.
Kedvesen nézett rám én mégis mogorva grimaszt vágtam.
-Audrey.-sóhajtott.-Gyere ide édesem.-Jon csak a tiéd Audrey.Szüksége van a szexre...te nem tudod megadni neki amire vágyik,de csak téged szeret.Oda mentem és átöleltem.Ő is szorosan ölelt engem.-Jól vagy édesem?
-Igen.-néztem fel a szemébe.Miért szeretlek ennyire?Oh miért?
-Akkor jó.Van kedved elmenni valahova?Ahova csak szeretnél.
-Éhes vagyok.-azonnal elmosolyodott és megsimogatta a szám sarkát.
-Hol ennél édesem?
Csak elvigyorodtam és tudtam,hogy tudja hol ennék.Jonathan nem csalt.A barátja hajóján kötöttünk ki ahol voltak páran ugyan de az éjszakai város fényei mindenkit elvarázsoltak.Mondjuk engem az előttem ülő férfi varázsolt el teljesen.Jonathan lehet,hogy valakivel volt az éjjel...de biztos vagyok benne,hogy az illetőt nem vitte el vacsorázni és nem mondott neki túl kedves szavakat.Ismerem Jont.Nem barátkozik.Nem enyeleg.Nem csókolózik.Jon olyan mint a szikla...áthatolhatatlan érzelmileg.
-Ennyire szereted a tésztát?-vigyorodott el miközben én nagy boldogan tömtem magamba az ételt.
-Uhum.-bólogattam.-Kérdezhetek?
-Igen.-hirtelen felállt és mellém ült.Átkarolta a vállam és közben bámult.-Mit csináltál tegnap este?Úgy értem...azt mondtad randizni mész.Milyen volt?-nem néztem a szemébe.Nem akartam,hogy tudja mennyire fáj nekem.Annyira,hogy az már fizikálisan is jelen van.
-Nem nevezném annyira randinak.Csak tudod...
-Nem is vitted sehova?Az nem randi.-nevettem fel de túl eröltetettre sikeredett.
-Nem.Miért?Kellett volna?
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Te milyennek képzelsz el egy randit?
-Mm...-töröltem meg a számat majd rá néztem.-Fontos,hogy olyan hívjon el akit kedvelek.Nem muszáj virágot hoznia...az olyan...szokásos.Enni vigyen és beszélgessen velem.Ha nincs nevetés akkor nagyon uncsi...legyen romantikus és érezzem jól magam vele.-pillantottam rá.Oh Jon én ezt érzem.Annyira érzem!Bólintott.
-Szóval így illik közeledni a lányokhoz?-ez kissé mérgessé tett.
-Nem.Hozzám.Mindenkinek más a tökéletes randi.
-Igen,valóban.
-Neked mi a tökéletes randi?-böktem oldalba mire elvigyorodva nézett le rám.
-Nekem?Hát...legyen elbüvölő a hölgy személye.Ennyi pont elég.-Szóval a tegnapi nő elbüvőlte?
-A tegnapi nő is elbüvőlt?-ittam bele a limonádémba.Sokáig gondolkozott és közben a hajamat birizgálta.Sóhajtott egyet és megvakargatta enyhén borostás állát.
-Nem tudom.Azt hiszem igen,mert szép volt és jó volt ahogy volt.De nem tudom.
-Tetszik neked?-nyeltem le egy nagyobb falatot.A szemembe nézett aztán előre meredt.Ismét gondolkodni kezdett de végül megszólalt.
-Igen.Csinos nő és nem olyan irritálló,mint az eddigiek.-bólintottam.Tetszik neki.
-Az jó.-bólogattam.Lépj túl.Felnőtt.Gyerek vagy Audrey.Miért fáj?
-Neked tetszik valaki?-vállat rántottam és folytattam az evést.Most nem volt meghitt pillanatunk.Eltűnni látszott minden.Újra a szakadék szélén éreztem magam.Újra ott voltam.Se család,se senki.Mindig egyedül maradsz Audrey.Később Jon és a barátja Ian beszélgetett bent én pedig kimentem és néztem a fénybe borult várost.A korlátot fogtam de a kezem megremegett.A szívemet be kell zárnom.Szívtelennek kell lennem.Menni fog.Majd valahogy túl leszek ezen az egészen.Jon nem nekem való.Tudom,hogy ő is tudja ezt.Nem gondolom,hogy tetszenék neki.De azt jól tudom,hogy ennek ennyi.
A szülinapom eltelt.Jon egy nyakláncot vett nekem.Persze hordom,kedves ajándék.A napok hetekké változtak és a hetek hónapokká.Leesett az első hó mire elkezdtem kiszeretni Jonathan Prescottból.Vagyis csak hittem...Kezdtem éretteb lenni...a tizenhét éves Audrey már nem rózsaszínben látta a világot.Nem volt kedvem sem Jonnal lenni sem otthon.A barátaimmal töltöttem a legtöbb időmet és Scottal.Mint mindig most is az iskolából igyekeztem kifelé.Scott kint várt engem.Ő végzős és nagyon helyes.Olyan helyes,hogy sokak odáig vannak érte az iskolában.Hát ő Scott.A rossz fiú aki nekem is elvette az eszem.
-Szia.-mosolyodtam el és oda siettem hozzá.
-Szia.-vigyorodott el.Hirtelen egy apró csókot nyomott a számra amitől az én mosolyom is szélesebb lett.-Vártalak.
-Hát itt vagyok.-mosolyogtam és átöleltem.Csak akkor vettem észre a távolban álló autót és benne Jont.Nem baj.Ennek így kell lennie.Nem vette észre,hogy láttam őt.Az autó sietve távozott.Jon...
-Menjünk bébi.-karolt át Scott.Bólogatni kezdtem és szedtem a lábam a magas fiú után.Úgy érzem férfiak terén jó az ízlésem.Scott hasonlít Jonra csak jóval fiatalabb.-Nem vagy éhes Audrey?
-Nem.Csak fáradt.
-Mit szólnál,ha felmennénk hozzám?-simította a fenekemre a kezét.Bólintottam.
-Menjünk.
A következő pillanatomban már Scottal csókolóztam az ágyában.Az ölében ültem és szorosan öleltem magamhoz miközben egyre erősebben csókoltam a fiút akinek a barna haja tökéletesen be volt lőve mielőtt én össze nem túrtam volna.A fiút akinek a szemei szürkésebb zöld árnyalatban szoktak csillogni mikor rám néz.A fiút aki elkezdett levetkőztetni engem,miközben Jon jutott eszembe.Jon...tűnj el!
-Szeretlek Aud.-tolt el egy kicsit és a szemembe bámult.Elmosolyodtam és végig simítottam a homok színű bőrén.
-Én is téged.-Csókoltam meg újra.Szeretni akartam valakit.Nem azért,mert őt akartam elfelejteni.Főleg azért.Azért,mert szükségem volt valakire aki azt érezteti,hogy kellek neki.Valakire aki vigyázik rám.Valakire...aki teljes szívéből szeret.Scott hamar jött.Talán túl hamar.De ez nem állított le minket.Nem akartam gyerek lenni,felnőtt akartam lenni.Scott pedig...Scott volt.Én pedig egy lány aki szerelemből akart tenni mindent.Végül elég volt a sima szeretlek.
Későn értem haza.Tizenegy órakkor állítottam be a házba.Gyorsan elkezdtem levetkőzni és igyekezni akartam fel,de halovány fény áradt a nappaliból.Bekukucskáltam és az alvó Jonra pillantottam.A kanapén terült el és egy könyv feküdt a mellkasán.Egy verses könyv.Jon mióta olvas ilyeneket?Lassan beléptem és betakartam őt.Egy picit néztem a békésen alvó férfit.
-Szeretlek és örökké szeretni foglak.-egy apró csókot nyomtam a homlokára majd felfelé igyekeztem a szobámba.Egy órán át áztam a kádba.Levakartam magamról mindent...Mikor a fáradtság elérte a csúcs pontot kiszálltam a zuhany alól és a törölközömben estem be az ágyba.Egy volt a szemem előtt és az ő volt...

♡Szép estét!♡