Let Me Love You

▪︎21▪︎

J O N A T H A N

A virágok elhervadnak,ha az ember nem törődik velük.
A pofon után szét vertem az üveg asztalt.Megütöttem Audreyt.Reggel a szobája ajtaján kopogtattam.Nem érdekelt az öklöm amire a vér még rátapadt.Komoly sérülés volt az öklömön,de leszarom.Az érdekelt,hogy ő hogy van.A kopogás után tíz perc telt el.Nem nyitott ajtót így benyitottam.Az ágyon feküdt és az ablakon kifelé nézett.Édesem....bocsáss meg.
-Aud?-nem válaszolt.Nyelt egyet és erősebben ölelte a takarót.-Sajnálom.Nem akartam kezet emelni rád.Megbocsájtasz?-léptem közelebb.
-Nem szeretnék beszélni magával Mr.Prescott.-suttogta.Elnyílt ajkakkal figyeltem a lányt aki óvatos mozdulatokkal kikelt az ágyból majd engem levegőnek nézve lefelé megy.Utána mentem a konyhába ahol Roberta már reggelit készített.Nem tűnt feldobottnak.Audrey csendben leült és megvárta a reggelit.Az ajtóban állva néztem.
-Mr.Prescott maga is kér?-kérdezte Roberta.A hangja más volt a szemébe néztem.Tudja.Hallhatta,hogy Audrey vsszekszik velem.Azt is hallhatta,hogy mit mondd és azt is ahogy megütöm.
-Nem.-ültem le Audrey mellé aki enni kezdett közben.Az idős nő bólintott.Audrey arcát néztem.Nem látszott meg az ütésem nyoma.Nem ütöttem akkorát.Néztem a gyönyörű lányt aki végig sírhatta az éjszakát.Ebbe a csengő zavart meg.
-Kinyitom.-sietett el Roberta.
-Aud édesem,sajnálom.Kérlek.-nyúltam a kezéért de elrántotta.
-Nézd csak ki jött Audrey kincsem.-jött be Roberta.Mögötte Audrey új udvarolja jelent meg.Nem szimpatikus ez a srác.Egy cigis rossz fiú akit nem érdekel más csak Audrey puncija...
-Szia Audeey.-kuncogott a fiú majd lehajolt és egy csókot nyomott a lány fejére.
-Szia Sottie.-nevetett a lány fel.A mosolya sokkal szebb lett.A lány kivirult.Tudhattam volna.Elvette az eszét ez a fiú...meg a szűzességét is.-Indulhatunk is.
-Hova?-ittam bele a kávémba.-Tudod engedélyt kéne kérned.
-Nem tartozunk egymásnak engedélyekkel Jonathan.Ne szólj bele az életembe.Scott induljunk.-állt fel a lány.
Kiviharoztak.Eltüntek,mint a kámfor.
-Jon.
-Mondd Roberta.-rejtettem a kezeim közé arcomat.
-Hogy mertél kezet emelni rá?Mondd csak...ki tanította,hogy így bánj a nőkkel?-kérdezte.Nem volt se gúny a hangjába se megvetés.Rosszabb volt.Csalódott.
-Nagyon sajnálom.Nem akartam.
-Sokat beszéltem Audreyval.Mindenről.Azt hiszem elvesztetted őt.Örökre Jon.Örökre.-suttogta én nem bírtam ezt az érzést.
Nem veszíthetem el.Nem!Abba belehalok!Felálltam és kisiettem a házból.Mindkét irányba néztem és próbáltam kiszúrni,hogy merre mehettek,mikor megpillantottam az alacsony lányt a távolba feléjük kezdtem menni.Nem érdekel,hogy ott van az a kis fasz kalap.Audreynak tudnia kell,hogy mennyire sajnálom,hogy mennyire szeretem.
Utánuk rohantam és mikor beértem őket Audreyt a karjától fogva húztam magamhoz.Meglepődött nem kicsit ahogy a fiú is.
-Ne szólj egy szót se!-fogtam be a száját.Pont a sebesült véres kezemmel sikerült amit jól meg is nézett.-Sajnálom Audrey.Teljes szívemből sajnálom.Bocsáss meg nekem édesem,soha többé nem fog előfordulni ez.Tudod,hogy te vagy az egyetlen aki számít nekem!-fakadtam ki a nálam tizenöt évvel fiatalabb lánynak.Elvette a kezemet a szájától és megrázta a fejét.
-Jon...
-Audrey...tudod...-bólogattam.A fiú szinte nevetve bámulta ahogy a lánynak könyörgök a bocsánatáért.Kis féreg.Audrey is rá pillantott aztán rám.-Gyere haza velem édes.
-Már bocs...de amúgy tökre túlzásokba esel.Audrey ki ez a csávó neked?Ez már szörnyen irritálló.
-Inkább te ki vagy??Meg mondanád?Mert kibaszottul be se mutatkoztál,csak elhurcolászod Audreyt.
-Te ki vagy apu,Audrey velem jár vágtad?Ha nem tetszik akkor taka.-lökött meg.Megráztam a fejemet és Audreyra néztem.
-Vagy velem jössz cukorborsó,vagy be fogok húzni ennek a tesztoszteron függő kis fasznak.Döntsd el édesem.
-Scott...majd találkozunk.Valamikor.-nézett a fiúra aki meglepődve bámult a lányra.
-Már bocs,de...mi?
-Jól hallottad.
-Ahha értem,akkor mi végeztünk Audrey.Neked apa függőséged van!De egyet jelzek,tudod,hogy több csaj is esedezik értem.Egyszerű téged lecserélni.Pá!-fordult sarkon és egy nyertes vigyorral távozott.Audreyra néztem aki elgondolkodva nézett maga elé.
-Nincs igaza.
-Oh dehogynem Jonathan.Minek kell tönkre tenned az életemet??Szállj már le rólam!-sírta el magát.Azonnal átöleltem.Ott álltunk és ölelkeztünk egy jó darabig.Nem mondhatom el az érzéseim...tényleg tönkre teszem Audrey életét...
-Nem illesz hozzá...neked egy olyan fiú kell aki szeret téged és nem ilyen.
-Hagyj békén Jon!-indult el a fiú irányába.Még láttam a jelenetet mikor Audrey oda megy és magyarázni kezd neki,a fiú csak bólogatott és csúnyán nézett felém,ezután megcsókolta Audreyt és kézen fogva távoztak.Miért kell neki ez a kis fasz kalap?Haza mentem és elmondtam Robertának a dolgokat.Nehogy már azt higyje,hogy nem próbálkozom.
-Nem értem mit eszik ezen a kis nyomorékon.-Roberta csak szem forgatott majd oda adta Audrey személyi tartóját.A bolond lány nem vitte el.-Most vigyem utána?
-Nyisd ki.-sóhajtottam és ki nyitottam.Két kép volt benne.Az egyiken ő és én voltunk ez a szülinapján készült.A másikon én voltam csak...de ezt a képet fogalmam sincs hol találhatta.Tizenkilenc lehettem és az volt a szarok bele mindenbe korszakom.Robertára néztem.-Nem hiszem el,hogy nem látod Jonathan!
-Hát nem.
-Hasonlít rád ez a kölyök!Audreynak csak azért kell,hogy pótolhasson vele valakit.Téged.Istenem ti férfiak mind olyan hülyék vagytok.-legyintett és ment mosogatni.Akkor esett le.Audrey még mindig belém van esve és ezzel a fiúval helyettesít engem,mert igaz,hogy hasonlít a fiatal kori énemre.Szóval azért nem hagyja ott....tudja,hogy én nem lehetek az ővé.De talált egy fiút aki az ővé lehet és még hasonlít is rám.Sajnálni kezdtem őt és magamat.Ha nem lenne ennyire fiatal utána mennék és beverném a fiú képét majd Audreyt haza hoznám és addig csókolnám ameddig ki nem sebesedik a szája....igen ez a legnagyobb vágyam,mert lehet,hogy Audrey talál olyat mint én....de én nem fogok olyat amilyen ő.Az lehetetlen.Audreyból egy van és én azt az egyet akarom.De nem lehet az enyém.Ez a sorsunk.Ez van.

♡Remélem mindenkinek jól telt a napja♡