Let Me Love You

▪︎29▪︎

A U D R E Y

Nem tudom mi lelt engem.De annyira sok dolog történt velem egy év alatt ami megviselt,hogy estére rossz kedvem lett.Sosem voltam olyan lány aki felhasználjon mást arra,hogy jobb kedve legyen.De valamiért jó volt Jonathanen levezetnem a felesleges energiámat aki pedig amúgyis kurvára örült annak,hogy ennyire felbátorodtam.A nemtudom hanyadik szeretkezés után szorosan öleltem őt.
-Jon...sose hagyj el.-suttogtam.
-Nem foglak.Hamarosan Mrs.Prescott leszel ezt vésd a buksidba Audrey.-bólogatni kezdtem.-Szeretlek.
-Szeretlek.-mosolyodtam el.
-Aludni akarsz?-húzott közelebb.Megráztam a fejem de a szemem csukva volt.Éreztem,hogy a telefonjáért nyúl.
-Mi az?
-Semmi csak most fogtam fel,hogy hanyadika van és azt,hogy nekem holnap vissza kell utaznom New Yorkba.-tette le a készüléket.Kinyitottam a szemem és őt néztem.Újra elveszíted.Elhagy.Elmegy.Nem jön vissza.Ez vagy.Egy cipő amit akkor vesznek fel mikor kedvük tartja.-Audrey?Na,miért sírsz?-észre se vettem amíg nem mondta.A hátamra feküdtem és remegő kézzel túrtam a hajamba.Fogalmam sincs miabaj.Csak fáj.....
Reggel arra ébredtem,hogy Jon simogatja a hátamat.A pulcsijába voltam.Fogalmam sincsen,hogy mi történt.
-Fent vagy szerelmem?-bólogatni kezdtem.
-Este nagyon megijesztettél.Sírni kezdtél és abba se hagytad egy darabig.Közben átöleltél aztán elaludtál.Mi a baj Aud?
-Csak nem akarom,hogy elhagyj.Mint nemrég.Nem hívtál.Szartál a fejemre.-keltem fel dühösen.-Most pedig vissza jössz....szeretsz....aztán itt hagysz?!!Komolyan mondom,hogy a bolondját járatod velem!
-Audrey!-motyogta eréjesebben.
-Nem vagyok egy olasz cipő Jon!Én nem egy kibaszott játék vagyok.
-Nem vagy az.-állt fel.-Szerelmem,tárgyalásom lesz.Nem tudok mit csinálni.De jövőhéten már téli szüneted van.Audrey,haza jössz.-bólintottam.Igaz....miért csinálok hülyét magamból?
-Bocsáss meg.-léptem oda és átöleltem.-Csak nagyon nagyon szeretlek és nem akarom,hogy elhagyj.Soha többé ne.
-Én is teljes szívemböl szeretlek kis bogár.Nem foglak elhagyni.De te se tedd ezt velem.-csókolt meg amitől az egész világ megállt.Nem hagytam,hogy elválljon tőlem.Épp elszakadt volna a számtól de én újabb csókra invitáltam.Égett a bőröm a vágytól amit ő gyújtott bennem.-Aud...-suttogta két csók között.-Öltöznöm kell.-tolt el.Bólogatni kezdtem.Hagytam,hogy összeszedje a ruhát amit fel akar venni.Leült az ágyra és a zoknit kezdte felhúzni.Megálltam előtte és egy könnyű mozdulattal vettem le a pulcsit ami a meztelen testem takarta.
-De maradhatsz még egy picikét....velem.....-mosolyogva a fenekemtől fogva húzott magához.Most nem voltunk egy magasak.A feje a köldökömmel szemezett.Belecsókolt és vigyorogva nézett fel rám.
-Ravasz nő vagy.Sajnos azonbab fél órám van kiérni a reptérre Audrey.-bólintottam és inkább bevonultam a fürdőbe ahol gyorsan elintéztem a reggeli teendőim miközben egy köntösbe bújtam.
-Indulok.-jött be pár perc múlva.-Jössz velem vagy...
-Maradok.Sietned kell és igazán nem akarok ott nyivákolni a reptéren.Nyalogatom itthon a sebeim.
-Szeretlek kicsim.
-Szeretlek.-ugrottam a karjai közé.Szorosan öleltük egymást.
-A cuccaim itt hagyom,csak a laptopomra van szükségem meg a telomra.
-Meg persze az irataidra.
-Igen.Az a zsebemben van.
-Okés édes.
Jonathant az ajtóiig kísértem ahol hosszas csókok után szonorú búcsút kellett tőle vennem.Miután az ajtót bezártam a szobába mentem ahol az ágyba vetve magam néztem ki a fejemből.
Jon férfias illata mindenütt ott volt.A bőröndje itt maradt ahogy egy pár holmija is.Ez valamiféle nyomaték,hogy nem hagy el?Annak tűnik.
Átöleltem a párnáját és behunytam a szememet.Már most hiányzik.
A napom unalmasan telt mert Jonathan nem hívott.
Másnap reggel azonban telefon csörgésre ébredtem.Azonnal felvettem.
-Jon?
-Én vagyok.Szia kicsim,New Yorkban vagyok.Röpke hat órám van aludni aztán tárgyalás.-sóhajtott.
-Nagyon hiányoztál!-ültem fel.
-Nekem is te.
-Hol vagy?
-Itthon.Csak ezért hívtalak.
-Rendben,akkor....most alszol igaz?
-Igen kicsim.-hallottam meg mosolygós hangját.-Audrey szeretlek.Nemsokára találkozunk.
-Én is téged.Alig várom.Jó éjt szerelmem.
-Jó éjt szerelmem.-motyogta álmosan.Egyszerre tettük le a telefont.Sokkal jobban éreztem magam miután hallottam a hangját.A gyűrűre néztem ami csodálatosan csillogott a reggeli napfényben.
Felöltöztem és elkészültem a mai napra.Reggel tízre kellett bemennem a suliba ahol már csak az utolsó simításokról beszéltünk na meg a vizsgáról.Az meg lesz márciusban és hivatalosan is érett vagyok.Legalábbis egyetemre mehetek.Bár én arra nem akarok.Nem igazán tudom mit kezdhetnék magammal a suli után.Mindenképpen New Yorkban akarok maradni Jonnal.Vele lenni.Hozzá menni feleségül,gyereket szülni neki.Minden olyat akarok vele amit csak lehet.Egy újabb magányos nap nélküle,de legalább az álmamiban elérhetem amíg újra nem találkozunk.Talán a telefon és ez pont elég lesz addig.A következő pillanatban a legjobb barátnőm rázott fel.
-Jössz!
-Mi?Nem.-nevettem fel.Úgy rontott be miután kinyitottam neki az ajtót,mint annak a rendje.
-De!Jönnöd kell,feldoblak.Tudom,hogy szomorú vagy a palid miatt.-megráztam a fejem majd jobban szemügyre vettem a barátnömet aki trapéz nadrágban és egy nagyon magas magassarkúban feszített.Csillogott.-Aud!
-Jézusom megyek!-nevettem fel.A szekrényemből előhalásztam egy ezüst glitteres ruhát majd a hozzá illő legalább 15 centis magassarkúm.A hajam kicsit összeborzoltam majd a kabátom és a táskám társaságában távoztam a barátnőmmel.Szerintem a fél metrót felráztuk a túl jó kedvünkkel.
De ez nem volt probléma.
Imádok vele lógni és csak hozzá megyünk ahol a barátainkkal leszünk.Már javában folyt a party mikor mi megérkeztünk.Abba és Queen remix ment.Hát persze.
Nix indított pár Martinivel de én nem kértem piát,nekem elég volt a zene ami teljesen elöntötte a vérem.Hajnalig táncoltam olyan zenékre amikre szerintem az anyukám is táncolhatott.Drága ég...táncolj velem.Táncoljunk hajnalokat át.

Szép napot mindenkinek!🤍