Mese Habbal

😱

A busz amivel utaztam, úgy döntött beadja a kulcsot. Innen, ahol lerobbantunk, a nagyi háza még három óra gyalog.

- Bocsánat!  Ne haragudjon, de nem jön pót busz?- kérdezem a sofőrt.

- De jön kislány, csak a semmi közepén robbantunk le, és nincs térerőm,a rádiót pedig ritkán figyelik odabent az állomáson. Minek is figyelnék a mai világban?- magyarázta.

- Értem. A hegyekbe kell mennem a nagyihoz. Nem tudja hogy juthatnék el hozzá,még sötétedés előtt?- érdeklődtem.

- Van egy túra út nem messze innen. Esetleg azzal próbálkozzon.- mondta.

- Köszönöm.- mondtam boldogan.

- Kisasszony!- szólt utánam.- Az útról ne térj le! Az erdőben hamar el lehet tévedni.- mondta.

- Még egyszer köszönöm. Sietek hogy sötétedés előtt odaérjek.- intettem, majd elindultam arra,amerre mutatta.

Eleinte még hallgattam a zenét, de ahogy lefordultam a túra útra kihúztam a fülemből. Hezitáltam mielőtt tovább indultam,mert nagyon hosszú az út gyalog, és erdőn keresztül vezet. Mély levegőt vettem és neki vágtam. Táskám a hátamon,kosár a kezemben. Így gyalogolok tíz perce.

- Hé te! Mit csinálsz egyedül erre felé?- hallom meg férfi hangját. Megijedek és futni kezdek anélkül, hogy megfordulnék hogy lássam ki az. - Hé várj meg! Ne fuss el! Nem akartalak megijeszteni.- kiabál utánam, és hallom hogy fut is a nyomomban. A szívem hevesen dobogott a félelemtől, és pánikolva futottam előre. Egyszer csak valaki elkapja a karom. Felsikítok,a kosár kiesik a kezemből és össze-vissza kapálózok.- Nyugi-nyugi! Nem bántalak.- fog le, két kezével átölelve.

- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem remegő hangon.

- Hogy nyisd ki a szemed!- válaszol. Lassan, félve nyitom ki. Akkor viszont egy kék szempárba nézek. Gyönyörű. Ez az egy szó jut róla eszembe. A pasi elmosolyodik bamba arckifejezésemen.- Ha megígéred, hogy nem futsz el,akkor elengedlek.-  kimondta neki hogy azt akarom hogy elengedjen? Zavaromban bólintok,és bánatomra elenged. Végig nézek rajta, és látom hogy egy vadász.- Adam vagyok, és te?- mutatkozott be. Úristen, most ki kell mondanom hangosan a nevem? Gyerünk szólalj meg! Ne tedd ennél is kínosabbá!

- Ele- Elena.- nyökögtem.

- Mit csinálsz egyedül az erdőben?- érdeklődik kedvesen,és közben édesen mosolyog.

- A nagyihoz megyek,csak lerobbant a busz és gyalog kell mennem.- ered meg a nyelvem.- Ha megengeded indulnék is tovább.- veszem fel a kosarat a kezembe.

- Ne kísérjelek el? El is vinnélek,de a társam pont elvitte a kocsit.- vakarja a tarkóját.

- Nem kell, már nincs messze.- áh nincs ,csak még két és félóra séta vár rám.

- Oké, de siess! Az erdő veszélyes is tud lenni.- komolyodik el.

Miután elköszöntem, sietősre vettem a tempót. Miért is nem engedtem hogy elkísérjen? Nagyon buta vagyok. Majd becsinálok félelmemben,de visszautasítok egy ilyen lehetőséget. Ráadásul egy helyes pasit. Az úton unalmamban énekelni kezdetem. Nincs jó hangom, de itt senki sem hallja. Már félúton járok, és kicsit elfeledkeztem arról, hogy mennyire mélyen járok a rengetegben. Ám nem tartott sokáig,mert lépteket hallok az avarban. Szívem újra zakatol,és az eszem azzal nyugtat,hogy biztos egy nyuszi vagy egy madár volt csak. El is hinném, ha nem reccsenne meg egy fa ág. Halál félelem veszi át felettem az uralmat. Elkezdtek sietni miközben körbe nézek,szét minden fele.