Mese Habbal

⚰

Megtettem az utolsó lépéseket a fa házikó ajtajáig, ahol a mama él. Ez egy nagyon takaros ház. Régi ám nagyon jó állapotú,és mindig jó illat van bent. Na meg sosincs hideg. Bekopogtam az ajtón,hogy tudja megérkeztem. Mivel nem hallottam a választ, gondoltam alszik,így halkan benyitottam,és beljebb mentem.

- Megjöttem nagyi. Fent vagy?- szólaltam meg, s közben pakoltam le a cuccaimat. Az én mamikám egy kis vékonyka,csupa szív, kedves idős hölgy. Ezért is szeretem nagyon.

- A hálóban vagyok.- hallottam meg a válaszát. Bár kicsit fura volt a hangja. Biztosan a betegség miatt.

- Hoztam ebédet,és maradok hétvégére hogy ápoljalak.- szedtem ki a kosárból, amit anyám gondosan bepakolt.

- Jó jó. Köszönöm.- nagyon furán beszélt, így úgy gondoltam bemegyek hozzá, és megnézem hogy van.

- Bejövök a szobába.- szóltam. Előre szoktam szólni ha belépek a hálószobájába,ezzel is megtisztelve.

- Gyere gyermekem! Gyere!- mondta, én pedig be is mentem. Nagyin a szokásos hálóingje volt, és egy hálósapka. Arcán pedig valami fura trutyi.

-  Nagyi. Mivan az arcodon?- néztem döbbenten,és majdnem kinevettem.

- Jaj lányom,ez egy arcpakolás arcüreg gyulladásra.- válaszolt.

- Miért ilyen a hangod? - faggattam. Tudni akartam mi is a baja.

- Mert a manduláim is begyulladtak.

- Nagyi mióta zöld a szemed?- furcsáltam,hisz gesztenye barna színű volt.

-Oh piroskám, amióta nem a nagyid vagyok.- ugrott ki az ágyból Jack!???

- Te mi a fenét csinálsz? Hol van a nagyi? Miért vagy a ruháiban? Mit csináltál vele? - kiabáltam.

- Nyugi piroska. Már jól van a mami. Elmúlt minden fájdalma.- mondta mosolyogva,miközben törölte le az arcát és közeledett felém.

- Mi? Mit tettél? Miért tetted? Ki vagy te?- hátráltam. A szívem zakatolt a félelemtől. A homlokomon gyöngyözött az izzadság. Az agyam kattogott, mert nem értettem semmit.

- Most már velem jössz?- kérdezte tök nyugodtan.

- Nem. Nem miatta nem mentem veled. Hol van?- kiabáltam, a már hozzám túl közel lévő arcába.

- Akkor miért nem maradsz velem? Az szüleid miatt? Akkor őket is elteszem az útból.- mondta egyszerűen.

- Nem.- kiabáltam. Te megölted a nagymamámat?- folyt le egy könnycsepp az arcomon.

- Hát persze. Most pedig légy az enyém!- kapta el a kezem és csókolkagtni kezdte a nyakam. A kezembe akadt egy váza, és azzal fejbe vágtam. Míg a kezével a fájdalmas területet tapogatta átfutottam a konyhába,hátha ott találok valamit,amivel megvédhetem magam tőle. Ám a szobából egy morgás halladszódott ki. Rémülten fogtam meg az első dolgot ami a kezembe akadt, és rettegve fordultam a szoba irányába. A piszkavassal a kezembe néztem az ajtót,amin egy farkas lépett ki. Nem volt hatalmas, de nem is egy átlagos állat. Rám vicsorgott, és lassan lépkedett felém. Folyamatosan azokat a zöld szemeket néztem. Amikbe beleszerettem, és most kiderült, hogy nem tudom mi ez, vagy hogy hogy lehetséges ez!? Mi folyik itt? Vajon most én is itt halok?

- Drága Elena. Piroskám. Velem jössz, vagy itt halsz?- beszélt hozzám a farkas. Ettől még jobban remegni kezdtem.

- Inkább halok meg, mint hogy a nagyim gyilkosával éljek.- mondtam ki hangosan.

-Ahogy akarod.- morgott rám, és futni kezdett, majd ugrani. Letepert a földre, és úgy vicsorgott még rám.- Az utolsó szavad?- nem tudtam megszólalni, most is csak a szemét tudtam nézni.