Mese Habbal

😢

JEFF

Hetek óta semmi hír. Leo nem talált még semmit. A videók sem segítettek. Akárkinek mutattam, nem ismerték a lányt. A cipőből nincs több a világon. Leo az összes boltot átnézte hol kapható,de párját nem találta. Ki ez a lány? Hol van most?

- Jeff. Még mindig semmi?- kérdezi John.

- Nem. Tegnap óta nem változott semmi.- válaszolok kicsit undokan.

-Jó tudom hogy minden nap megkérdem,de kitudja mikor lesz valami.- mondja.

- Ha megtudok valamit,úgyis te leszel az első akinek szólok.- bambulok el.

- Haver, csak ne add fel!- veregeti meg a hátam.

- Nem fogom. Megtalálom,ha addig élek is.- mondtam határozottan,majd megszólalt a telefonom. A képernyőn Leo neve állt.-Igen?- szóltam bele a telefonba.

- Szevasz Jeff. Na kinek van jó híre?- kérdezte vidáman.

- Megtudtál valamit?- csillant fel a szemem.

- Ahogy mondod. Betudsz jönni most?

- Megyek.- vágtam rá azonnal.

- Mi az? Leo talált valamit?- érdeklődött John,miközben próbálta tartani velem a lépést.

- Igen.- válaszoltam vigyorogva.

Beszálltunk a kocsimba, és már indultunk is.

- Nos. Mivel a képek és a cipő alapján nem jutottam semmire, gondolkodtam miből lehet még kiindulni. Eszembe jutott, hogy említetted hogy nem élnek a szülei. - magyarázta Leo.- Rákerestem a pénzesebb, halott emberek listájára. Szűkítettem a kört azokra, akiknek lány gyermekük volt. - egyre türelmetelenebb voltam.

- Mit találtál?- sűrgettem.

- Mondom. Nyugi! Azt kell hogy mondjam, elég sokat kiadott. Aztán megint szűkítettem azokra,akiknek az elmúl húsz évben született lányuk. Ekkor nem maradt sok választás. Megnéztem a gyermekeket, és Mark Bendingfild könyv író, és Kate Johnson ruhatervező lánya nyerte a versenyt.- vigyorgott. Megnyomott egy gombot a billentyűn,és a képernyőn megjelent egy lány.

- Van hasonlóság, de..- mondta John.

- Nézd meg sminkben, és pár évvel idősebben. Ugyanis ez nem friss kép,legalább 5 éve készült. Amikor még élt az anyja.- fordult vissza a géphez, és újra megnyomott pár gombot. A lélegzetem elállt amikor megpillantottam őt. Ott volt a monitoron. Megtaláltam.

- Hogy hívják? Hol találom?- hajoltam közelebb a képernyőhöz.

- Claire Bendigfield,17 éves, nem sokára 18. A családiházukban él a nevelő apjával Jack Harrissel,és annak ikerlányaival. A férfi kivette az iskolából,és magántanulónak iratta. Ezek az utolsó hírek róla. Két, vagy inkább három éve nincs róla semmilyen információ.-magyárzta.

-Claire. Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak.- néztem a képet, a képernyőn.- Mivel tartozom?- fordultam Leohoz.

- Semmivel,csak menj és éljetek boldogan!- fogott velem kezet. El is indultam a kapott címre. Persze előbb apámmal beszéltem,hogy léptesse elő Leot.

- Mit mondasz majd?- kérdi John.

- Nem tudom,csak látni akarom végre.- mosolyogtam. Teljesen izgatott voltam. Csak az járt a fejemben, hogy végre láthatom szép arcát, és hallhatom a hangját.

Amikor odaértünk,kipattantam a kocsiból, és egyből becsengettem. Senkit nem láttam, így újra megnyomtam a csengőt. Nem sokára megjelent egy szőke lány.

CLAIRE

A napom ugyan úgy telt,mint eddig. Mindenki ugráltatott, miközben én hagytam,hogy megalázzanak a sajátházamban. Aztán megállt egy autó a ház előtt. Persze ez feltűnt a lányoknak is,és Jack sem hagyta figyelmen kívül. Amikor kiszállt az autó tulajdonosa,elállt a lélegzetem. Ez Jeff. Miért jött? Rájött kivagyok? Vagy szimpla véletlen?

- Sejtettem.- szorította meg a kezem Jack.- Te voltál az. Ott voltál. Elmentél a partira a tiltásom ellenére. -rángatott az emeletre.- Most csúnyán megbűnhődsz.Mirella menj derítsd ki mit akar. Ha Claire érdekli ő elszökött.- kiabált a lányának.

- Nee. Nee. Kérlek ne tedd ezt!- kiabált, és próbáltam kiszabadulni a kezéből. Ekkor a földhöz vágott.

- Azt mondtam hogy megbűnhődsz.- nézett rám dühösen. Lekevert egy pofont,a kezem az arcomhoz kaptam és sírni kezdtem. Kinyitotta a padlás ajtót, és felrángatott a lépcsőn. A következő ajtón is bevitt,és ott hagyott. Rám zárta az ajtót.

JEFF

Ez a lány nem Claire. Biztosan a mostoha testvére.

- Helo.- harapta be a száját. Ez persze engem hidegen hagy.

- Szia. Itt lakik Claire igaz?- kérdeztem rá.

- Oh.- vágott szomorú fejet.- Nem hallottad? Néhány hónapja elszökött inenn. Nem tudjuk hová ment, csak hogy cserben hagyta apánkat,aki mindig is jól bánt vele és szerette.- mesélte.

- Az nem lehet. Néhány hete talákoztam vele.- mondtam.

- Igazán? Hol?- érdeklődött.

-  Egy partin.- válaszoltam.

- Ha legközelebb látod,mondd meg neki hogy haza várjuk!- jelent meg a lány mögött,valószínűleg az apja.

- Uram, kérem! Biztos nem tudják hol van?- néztem rá kérdőn.

- Sajnos nem.- válaszolt határozottan.- Most pedig dolgunk van.- mondta.

- Értem. Viszlát!- ültem vissza a kocsiba csalódottan.

- Rossz cím?- kérdi John.

-Nem. Azt mondják néhány hónapja elszökött tőlük.- indítom be az autót.- De nem hiszek nekik.-jelentettem ki határozottan,a házra nézve.

- Miért?- értetlenül néz rám.

- A lány azt mondta, Claire cserben hagyta az apját azzal hogy elszökött,mert ő mindig jól bánt vele és szerette. Ha így lenne nem szökött volna el. Itt a bibi a történetben. Úgy hiszem, sajnos most én buktattam le,hogy elszökött a partira.- néztem dühösen az útra.- Biztos a házban van, és kitudja mit tesznek vele.

- Te túl sok krimit nézel haver.- nevetett ki a barátom.

-Lehet.- meredtem az útra.

CLAIRE

-Mi lesz most velem?-estem kétségbe. Azóta csak sírok amióta bezárt ide az a barom. Nagyon félek hogy visszajön. Mit tesz majd velem ezek után? Még ma meg kell szöknöm innen. Ezek után biztos nagyobb figyelmet kapok. Ez lehet az utolsó esélyem. Lépteket hallok. Összerezzenek az ajtó nyitódására. Jack lép be rajta gúnyos és öntelt mosollyal az arcán. Nyelek egy nagyot. Becsukja maga után az ajtót. Rettegek tőle. Nadrágjából kihúzza az övet.

- Most pedig, amiért kiszöktél a bálba,csúnyán megfizetsz!- vigyorodik el.