Mese Habbal

💗

Reggel izgatottan ugrottam ki az ágyból. Megcsináltam a hajam,felöltöztem szépen. Lementem vigyorogva a konyhába,és ettem pár falatot.

- Csipkerózsika. - mosolygott rám Amanda.- Megeteted az állatokat?- kérdezte. Az órára néztem.

-Igen persze.- bólintottam. Még van egy órám. Most egy kicsit később indulok,mert ő is később jött tegnap. Így ha szerencsém lesz,most egy órán át ismerkedhetünk.

Miután ettem, kimentem az állatokhoz. Megetettem előbb a tyúkokat és a kacsákat,majd a disznóknak adtam moslékot. Összeszedtem a tojásokat,lemostam és bevittem. Amiken ült a kotlós azt természetesen hagytam. A többi állatot is elláttam,és az órát látva mentem az anyáimhoz. Igazából nem szeretik ha azt mondom, hogy az anyáim.

- Most akkor elmehetek?- vigyorogtam Jessicára.

- Menj nyugodtan! De egy óra múlva itt legyél!- mondta komolyan. Adtam egy puszit az arcára,és siettem is a rétre.

Izgatottan mentem arra,amerre tegnap is. Szedtem néhány virágot,csak hogy míg oda érek legyen mivel babrálnom. Amikor felnéztem,megláttam őt.  Vigyorogva sétált felém.

- Szia.- köszönt amikor közel értünk egymáshoz.

- Szia.- köszöntem szégyenlősen vigyorogva.

- Reméltem hogy eljössz. Ezt neked hoztam.- vett elő a háta mögül egy szál vörös rózsát.

- Ez gyönyörű. Köszönöm.- néztem rá hálásan.

- Nálad nem szebb.- mondta, és újra elpirultam.- Gyere sétáljunk!- invitált.
El is indultunk a földesúton. - Mit csináltál erre felé tegnap?- érdeklődött.

- Sétálni jöttem ki. Tudod három nő nevel,és eddig nem engedtek el egyedül,de tegnap végre megtört a jég.- mondom el.

- Ennyi éven át sosem hagytak egyedül mászkálni?- döbben le.

- Nem. Nagyon féltenek. Otthon tanítottak, és neveltek.- magyarázom.

- Szerintem ez már kicsit túlzás nem?- néz rám kérdőn.

- Talán.- mosolygok.

- Mit szoktál otthon csinálni?- kérdezi.

-Segítek az állatok körül, a takarításban, a főzésnél, és sokat olvasok. Volt egy kutyusom is. Sajnos tavaly meghalt. Már 17 éves volt. Akkor találták,amikor engem is. Mert hogy talált gyermek vagyok. Van egy zongoránk is,amin elég jól tudok játszani. Szóval nem szoktam unatkozni.-magyaráztam,ő meg csak hallgatott.

- Láttalak már azokkal a nőkkel,de azt hittem az egyik az édesanyád. Nem gondoltam volna hogy talált gyerek vagy. - mondja.

- Pedig így van.- mosolygok.- Te mivel foglalod le magad?- kérdezek most én.

- Tanulok,vagy a farmon segítek apámnak. Tudod orvos leszek. - mondja büszkén.

- Mi féle orvos?- érdeklődök.

- Állatorvos volt az első terv, de jobban érdekel az emberi agy. Még nagyon az elején vagyok, de néhány év múlva, talán már agysebész leszek,vagy rezidens egy kórházban.- büszkélkedik. Látszik rajta hogy tényleg érdekli ez a szakma,és hogy sikeres lesz.

- Ez nagyszerű.- mondom vidáman.- Tök jó hogy ilyen terveid vannak. Bezzeg én. Iskolába se járhattam. Mindent magamtól tanulok a könyveimből, kivéve az önvédelmet.  Maximum énekes lehetne belőlem.- nevetek.

- Tudsz énekelni?- csillan fel a szeme.

- Amandáék szerint tehetséges vagyok.- mondom büszkén.

- Énekelj nekem valamit kérlek!- fogta meg a kezem, és szembe állt velem. Lenéztem a kezeinkre,és furcsa érzés áradt szét a testemben. Ránéztem,és mosolygtam. Elkezdtem énekelni egy szerelmes számot. Lassan tovább sétáltunk, de a kezem nem engedte el.
Az időt nem sajnálva beszélgettünk volna még tovább, de az órámra nézve kicsit elszomrodtam.

- Mennem kell. Holnap?- néztem rá kérdőn.

- Itt leszek.- mondta, és én indultam is. Többször is visszanéztem hozzá,és ő mindig ugyan ott állt. Engem figyelt.

Otthon a rózsát vízbe tettem, és azt nézegetve a mai napra gondoltam.

- Hát ez?- kérdezett a virágra Anna.

- Biztosa a réten szedte.- mondta Jess.

- Ilyet nem találsz a réten.- okította Anna.

- Kaptam.- vallottam be.

- Mégis kitől?- kérdezte meglepődve Amanda.

- Egy fiútól. A szomszéd farmon lakik.- mondtam.

- Tegnap is vele találkoztál?- vont kérdőre.

- Igen. Épp virágot szedtem amikor találkoztunk.- meséltem.

- El kell mennünk innen!- jelntette ki.

- Mi? Miért?- döbbentem le.

- Megünnepeljük a szülinapodat, és utána elkezded összepakolni a fontosabb dolgaidat!- a kérdésemre nem válaszolt.

- Miért baj hogy találkoztam egy fiúval?- kérdem kétségbe esve.

- Mert te nem egyszerű lány vagy. Senkiben sem bízhatunk meg! A te szüleid régen maffiafőnökök voltak. Demona a születésed óta téged keres,mert a szüleid kiszálltak, hogy miattad jó útra térjenek. Ha megtalál hideg vérrel megöl.- szinte fel sem fogom a szavait. Csak állok sokkosan Amandával szembe.