Mese Habbal

💏

-Itt vagyok.- szólal meg mély hangon,a fák közt egy fatörzsének támaszkodó,csuklyás pasi. Elég ijesztőnek tűnik, de most nem futok el.

- Ki vagy? Mit akarsz?- kérdezem. Ellöki magát a fától, és elindul felém.

- Messziről kiszúrtam a piros pulcsidat, és láttam hogy egyedül vagy. Arra gondoltam,esetleg jól jönne a társaság.- vette le a csukját,és zöld igéző szemeivel a szemeimbe nézett. Esküszöm ez egy isten. A vadász elbújhat mellette. Pedig egy idősek lehetnek. Nálam meg max tíz évvel idősebbek.Nyelek egy nagyot, majd bátorságot gyűjtök.

- Elena vagyok.- mondom szégyenlősen.

- Jack.- mondja meg a nevét.- Mit csinálsz erre felé egyedül? - érdeklődik.

- A nagyimhoz megyek. Fent lakik a hegyekben, és lebetegedett. Orvosságot, és finom ebédet viszek neki.- mondom.

- Virágot nem szedsz neki?- kérdi kaján mosollyal.

- Sietek,és az út mentén nincs virág. - húzom a szám.

- Én ismerek egy tisztást, ahol szebbnél szebb virágok nyílnak. Szívesen elkísérlek. Nincs messze,és onnan nem messze van egy rövidebb út.- mondja.

- Tudod hol lakik a mamám?- nézek rá kérdőn.

- Igen. Szoktam arra felé járni. Nem messze lakom tőle. Kedves asszony.- mondta.

-Igen az.- mosolyogtam.

-Akkor elmenjük virágot szedni?- mosolygott rám,édesen. Szinte elbűvölt.

- Na jó menjünk! A nagyi biztos örülne egy csokor virágnak.- adtam meg magam.

- Remek. Erre megyünk.- mutatta az utat.- Gyakran jársz a mamádhoz?- érdeklődött.

- Minden hétvégén. A nyarat pedig szinte itt töltöm.- válaszolok.

- Tök jó.

- Téged még nem láttalak erre.- mondom.

- Néhány hónapja költöztünk ide.- magyarázza.

- Mégis így ismered az erdőt?- nézek rá értetlenül.

- Persze. Minden szabad időmben az erdőt járom.- mosolyog. Istenem,de még hogyan .

- Miért?- kérdezek megint.

- Nincsenek barátaim, tehát a természetbe menekülök. Te miért a nagyidnál,a hegyekben töltöd a hétvégéidet?- kérdez vissza.

- Nekem sincsenek barátaim.- mosolygok rá erőtlenül,majd lehajtom a fejem.

- Biztosan mert mindenki irigy rád.- érinti meg a kezem. Fura érzés.

- Nem éppen.-mondom kínosan.

- Találkozhatnánk többször is.- néz a szemembe.

- Te bírsz engem?- nézek rá döbbenten.

- Hát persze, hisz tök jó fej vagy. Ez látszik is rajtad.Viszont őszinte leszek, a szépséged fogott meg.- közeledett felém. A szemembe nézett,és mozdulni se bírtam. Beharapta ajkát, és a számra nézett. Nyeltem egyet, és zavaromban kibillentem az egyensúlyomból. Hogy helyre hozzam, léptem egyet hátra. Nem is volt tovább. A hátam egy fa törzsének ütközött. A fák közt beszűrődő fény, és a fárol lehullott barna, vörös és sárga falevelek, romantikus hangulatot alkottak. Ehhez Jack tette hozzá a legtöbbet. A zöld szemét, amivel mélyen a lelkemig látott. Puha ajka óvatosan érintette az enyémet. Lassan, lágyan csókolt. Édes,és kívánatos volt életem első csókja.- Egyébként megjöttünk.- mondta, amikor abba hagyta ajkaim kényesztetését. Kinyitottam a szemem,és körbenéztem. Egy virágos rét volt előttem. - Arra kell majd tovább menni.- mutatott a rét túl oldalán folytatódó erdő felé. Rávigyorogtam, mire értetlenül nézett rám.

-  Kapj el!- nevetem,majd futni kezdtem.

- Kergetőzni akarsz?- kérdezte.

- Nem egyértelmű?- vigyorogtam.

-Akkor azt javaslom fuss, mert te vagy őzike én meg a farkas.- vigyorgott félelmetesen. Futni kezdtem, és sikoltozni. Nem tartott sokáig mert elkapott,és a puha, szinte térdig érő fűben landoltunk. Nevettünk boldogan. Sosem éreztem még ilyet. Senki sem foglalkozott még velem ennyit. Főleg nem ilyen rövid időn belül.Nem is volt eddig senki, aki iránt így érezhettem volna.